Királyházán is megemlékeztek a vértanúkról

Október 10-én, vasárnap, a KMKSZ helyi alapszervezetének a rendezésében, Királyházán, a mintegy tízezer lakost, köztük 300 magyar családot számláló nagyszőlősi járási nagyközségben is megemlékeztek az 1848-1849-es forradalom és szabadságharc leverését követően kivégzett vértanúkról, valamint vidékünk szülöttjéről, az október 24-én, Pesten kivégzett báró Perényi Zsigmondról, a forradalmi Magyar Országgyűlés felsőházának az elnökéről. Az eseménynek ezúttal a római katolikus plébánia adott otthont, melynek hittantermében szép számban gyűltek egybe a 125 főt számláló alapszervezet aktív tagjai.

Mint Varga Zoltán, a nagyközség KMKSZ-alapszervezetének az elnöke kifejtette: március 15-e mellett az aradi vértanúkról való megemlékezés az a rendezvény, mely leginkább megmozgatja a királyházai magyarságot, alkalmat teremt rá, hogy összejöjjenek a település kisebbségbe szorult magyarjai, s megjelenésükkel tegyenek hitet a nemzethez, nemzeti hagyományainkhoz való hűségükről, majd felsorolta a vértanú-tábornokok nevét. Örök példái ők a hazához - többük esetében a választott hazához - való, sírig tartó hűségnek. Akárcsak Batthyány Lajos, akinek a kivégzését azért tartotta fontosnak a bécsi udvar, mert ő jelképezte számukra a független magyar államot.

Az elnök felszólalását követően Lévy Karina, a KMKSZ nagyszőlősi járási képviselőjelöltje felidézte, hogy még külföldön is milyen rokonszenvet váltott ki a jóérzésű emberekben az 1848-1849-es magyar forradalom és szabadságharc, példának hozva fel Heinrich Heinét, a XIX. század nagy német költőjét, aki - saját szavaival élve - szűknek érezte magán a német plundrát (ruhát), ha azt a szót hallotta: Magyarország, s csodálatos költeménnyel adózott a nemzeti és társadalmi szabadságért harcra kelt, hősiesen küzdő, ám a cári és a császári nyers túlerő ellenében elbukó magyar forradalmárok emlékének.

A megemlékezés befejezésképpen - helybeli magyar gyermekek tolmácsolásában - a jelenlévők meghallgathatták Petőfi Sándor Nemzeti dal és Európa csendes, újra csendes, valamint Tompa Mihály A gólyához című versét.

Lajos Mihály