2011. január 28.

"Dávid fia, könyörülj rajtam!" (Lk 18,39.)

Krisztusban kedves testvérek! A jerikói vak kiáltása szükségszerűen el kellene, hogy hangozzon mindannyiunk szájából. Ehhez azonban előbb fel kellene ismernünk, hogy gyakran "vakok" vagyunk. A bűneink homályosítják el vagy oltják ki teljesen azt a tisztánlátást, melyet a világ világossága, Jézus ajándékozott nekünk. Talán semmihez nem értünk jobban, mint hogy megnyugtassuk vagy elhallgattassuk lelkiismeretünket, amikor nem élünk keresztényekhez méltóan. Az ember képes egy életen át is hazudni magának, sötétségben maradva. De lehet-e boldog bárki Isten nélkül?

Nem hasonlíhatjuk magunkat másokhoz, hiszen mindig találhatunk valakit, aki szerintünk "bűnösebb" mint mi, mert mindannyian számot adunk egyszer, hogyan használtuk fel Isten szeretetből fakadó kegyelmi ajándékait.

Szent Pál apostol példaértékű vallomása iránytű lehet a számunkra: "Krisztus Jézus azért jött a világra, hogy a bűnösöket üdvözítse, s ezek közt az első én vagyok."(1Tim 1,15.) Az apostol a kegyelem munkáját a maga teljes méltatlanságának és Isten irgalmas, szolgálatba állító szeretetének leírásával jellemzi. Pál azelőtt gyalázta Krisztus nevét, és üldözte tanítványait, követőit (vö. ApCsel 8:3; 9:1-2; Gal 1:13-23). Isten mégis apostoli szolgálattal bízta meg. Általa Pál a hit és szeretet emberévé formálódott, s végül képes volt meghalni Jézusért.

Nem kételkedhetünk Isten irgalmasságában. Jézus áldozata által részesülhetünk Isten kegyelmében. (vö. Róm 3,25-26.) Ezért viszont tenni kell!

Szent Pál apostolhoz hasonlóan ismerjük fel méltatlanságunkat, kérjük Isten irgalmas szeretetét, s legyünk jobb keresztényekké, hogy meghallhassuk azt az örömteli mondatot, amelyet Jézus mondott a jerikói vaknak: "Láss! Hited meggyógyított téged."(Lk 18,42.)

Ábrány Krisztián