Alsókalocsai élmények

A KMKSZ Ungvári Alapszervezete rendszeresen - évente legalább egyszer - kirándulásokat szervez a tagok részére. Az első kirándulásra 2001-ben került sor, amikor is még a KMKSZ buszával látogattunk el Ópusztaszerre. Megemlítendő, hogy 2006-ig - a kárpátaljaiak mellett - magyarországi kirándulásokat is szervezett az alapszervezet. A tagok eljutottak az aggteleki barlangba, voltak Egerben, Sopronban, Miskolcon és Miskolc-tapolcán, Debrecenben, Hajdúszoboszlón. Mivel az említett évben Magyarország bevezette a vízumkényszert, ezért a magyarországi kirándulások elmaradtak.

Idén Alsókalocsára (Kolocsava) látogattak el a tagok. A 65 résztvevő két busszal kelt útra. A kirándulásra június 4-én került sor, így megemlékeztünk a trianoni békediktátum aláírásának 91. évfordulójáról, kiemelve, hogy nem is annyira a területvesztés volt a fájó, hanem a magyarok egyharmadának más országokba kerülése. A jelenlegi magyar kormánynak köszönhetően ez a nap már nemcsak a gyász, hanem a nemzeti összetartozás napja, ami jelzi, hogy a nemzet fel tudott állni és képes megújulni.

Úticélunk felé menet gyönyörködtünk a hegyek szépségében, közvetlenül Volóc előtt a lenyűgöző panorámában, Kelecsény mellett pedig a sok kárpátaljai ásványvíz közül a helyinek az ízét élvezhettük.

Alsókalocsa a járási székhelytől, Ökörmezőtől 26 km-re van Huszt felé. Egyike Kárpátalja legnagyobb falvainak. A falu sokat köszönhet híres szülöttjének, Sztanyiszlav Arzsevityinnek, a volt bankárnak, Ukrajna Legfelsőbb Tanácsa képviselőjének. A településen több múzeum, emlékmű található. Ezek nem jöttek volna létre, ha Arzsevityin nem fejti ki mecénási tevékenységét. Neki köszönhetően működik három iskolamúzeum: a cseh, a magyar és a szovjet. Az idősebbek, meglátva a régi tollakat, tintatartókat, régi padokat, visszaemlékeztek iskolai éveikre. Mindhárom múzeumnak korhű a berendezése: régi tankönyvek, naplók, földgömbök stb., s mindez megszemlélhető, megérinthető. Az osztály mellett a tanító lakószobája található. Az iskolaudvaron egy fiatal szovjet tanárnő szobra van felállítva. A mai iskola előtt pedig Ivan Olbracht cseh írónak a mellszobra áll, aki a múlt század 30-as éveiben hoszabb időt töltött Alsókalocsán, amikor megírta a 20-as években ténykedő helyi betyár, Mikola Suhaj történetét.

A falu főterén emlékmű őrzi azon külföldön munkát kereső alsókalocsai férfiak emlékét, akik idegenben haltak meg. Nem hittünk a szemünknek: a két márványtáblára 79 név volt felvésve. Ugyancsak a főtéren áll a birkapásztor szobra.

Megtekintettük a szabadtéri falumúzeumot, ahol régi házakat lehet megtekinteni, a közelben pedig keskenyvágányú vasúti kocsik és mozdonyok vannak kiállítva.

Majd ellátogattunk az Árpád-vonal múzeumba. Ez a vonal a Huszt felé vezető utat volt hivatott védeni a második világháború idején. Még a múzeum dolgozója is azt állította: az Árpád-vonal úgy volt megépítve, hogy szinte bevehetetlennek tartották. A szovjet felderítés is tisztában volt ezzel, s ezért forszírozta a Románián való áttörést. A bunkereket - mint tudjuk - visszavonuláskor felrobbantották. Két évvel ezelőtt a maradványokat felújították, és szintén korhű hadikellékekkel szerelték fel: töltények, aknák, géppuska, puskák, periszkóp, messzelátók stb. A felújított elzáró vasajtók eredetiek. A háború után a lakosok hazavitték, pinceajtóként hasznosították, most pedig megvásárolták tőlük a múzeum részére. Megnéztük a parancsnoki bunkert és két másikat is, amelyek védelemül szolgáltak, valamint a kórházbunkert, amely legalább háromszor akkora, mint a parancsnoki. Itt emeletes ágyak, sebészi és gyógyászati felszerelések vannak kiállítva. Eddig csak olvastunk az Árpád-vonalról, most saját szemünkkel győződtünk meg létezéséről.

Az út is hosszú volt, látnivaló szintén bőven akadt, késő este értünk haza, Ungvárra. Sok élménnyel és információval lettünk gazdagabbak.

Tarics Zoltán