2011. augusztus 5.

2011. augusztus 5., 10:00 , 551. szám

„Jó nekünk itt lenni…!”

Földi zarándoklatunkban sok mindenre panaszkodunk: életkörülményeinkre, megélhetésünkre, párkapcsolatunkra, gyermekünkre stb. Ezeknek a problémáknak a gyökere annak a jónak a hiánya, amelyre szükségünk lenne. Gyakran halljuk másoktól, vagy nagy elkeseredésünkben mi magunk is kimondjuk: „Rossz nekünk!” Rossz és nehéz az életünk, a munkánk. A negatív gondolkodásnak egyik jele az, ha mindent rossznak látunk, rossznak élünk meg. Az így gondolkodó ember Krisztus nélkül él, az Ő hiányában „szenved”.

Péter apostol felkiáltása nem erre utal. Ezek a szavak a pozitívan gondolkodó, Krisztus mellett élő ember vallomása. „Jó nekünk itt lenni” – még akkor is, ha sok a problémám, mert tudom, hogy Krisztussal meg tudom oldani. „Jó nekünk itt lenni” – még akkor is, amikor látjuk a szenvedőket, betegeket, mert tudom, hogy tehetek értük valamit. „Jó nekünk itt lenni” – még akkor is, amikor nehéz a megélhetésem, mert tudom, hogy megvan a „mindennapi kenyerem”. „Aki csupán önmagának él, nem ismeri az élet értelmét, örömét és célját. Csak az ismeri igazán az életet, aki Istennek és másoknak él.”

Krisztus nélkül nem látom jónak a világot, az életemet. Ő az, aki a Tábor-hegyen színében átváltozott és megmutatta tanítványainak istensége dicsőségét, amit látva Péter felkiáltott: „Jó nekünk itt…!” Ha így akarok felkiáltani, ha így akarok gondolkodni, akkor engednem kell, hogy Krisztus életemnek részévé váljon.

„Ne múljék el egy nap sem anélkül, hogy életjelt ne adnál magadról Jézusnak!” Lásd jól a világot, szépnek a természetet, gondolkodj pozitívan és adj életjelt magadról annak, aki téged is számon tart, hogy Péter apostollal tudjam kiáltani: „Jó nekünk itt lenni…!”, Jó nekünk a világban lenni! Jó nekünk kereszténynek lenni!

Pősze Roland
tiszabökényi görög katolikus áldozópap