Az orrvérzés

Pár nappal ezelőtt eleredt az orrom vére, s csak nehezen állítottuk el, miután az egyik, éppen nálunk tartózkodó ismerősöm tanácsára elszorítottam az orrcimpáimat. Érdekelne, mi válthatja ki az orrvérzést, s mit tegyek, ha megismétlődik ez a jelenség? – kérdezi levelében egy kisbakosi olvasónk. Kérdéseire dr. Kertész Árpád, a Beregszászi Járási Kórház mentőorvosa válaszol.

– Helyi jellegű vagy általános okok egyaránt kiválthatják ezt a kellemetlen jelenséget – fejti ki a doktor. – A helyi jellegű okok közé soroljuk az orrpolip kialakulását, az orr nyálkahártyájának a megbetegedését, a gyakrabban előforduló tébécés, valamint a ritkább szifiliszes fekélyt. Az általános okok sorában pedig „dobogós helyen” állnak a szív- és érrendszeri megbetegedések, köztük a magas vérnyomás, valamint a vér betegségei, például a vérszegénység vagy éppen a leukémia. De a vírusos eredetű felső légúti kórok, a szezonális nátha, a hálószobák száraz levegője, az alultápláltság, továbbá a C-, az A- és a K-vitamin hiánya is orrvérzéshez vezethet. A menopauzában lévő idősebb hölgyeknél előfordulhat, hogy az elmaradó havi vérzés helyett az orruk vére ered el. Ez a jelenség az ő esetükben 26-28 naponként megismétlődhet, s 15-től 80 percig is elhúzódhat. A statisztikák szerint az orrvérzés kilencszer gyakrabban támadja meg a nőket, mint a férfiakat, s a szebbik nem tagjai körében elsősorban a magas vérnyomás vagy az allergikus szénanátha váltja ki. S bár a férfiaknál ritkábban fordul elő, az ő esetükben mégis rosszabb a helyzet, mert náluk gyakran orrpolip okozza a vérzést.

– Mit tehetünk, ha elered az orrunk vére?

– Fontos, hogy az áldozatok ne rémüljenek meg, hanem őrizzék meg a hidegvérüket. Az az egy–három deci vér, amelyik ilyenkor távozhat a szervezetünkből, nem jelent nagy mennyiséget, egy átlagos ember ugyanis öt liter vérrel rendelkezik. Feltétlenül hívják ki a mentőket (hívószámunk, amit, sajnos, sokan nem ismernek: 103), mi pedig szakszerű ellátásban részesítjük a beteget. Először is megmérjük a vérnyomását, s ha az magas, vérnyomáscsökkentő gyógyszereket adunk neki, amennyiben viszont nem hipertónia váltotta ki a jelenséget, géztamponnal tömítjük el az orrüreget. De a mentők megérkezéséig sem kell ölbe tett kézzel ülni. Mivel az orrvérzés a legtöbb esetben az orrcimpák belső üregében (az ún. kiszelbach-üregben) jelentkezik, ezért két ujjunkkal szorítsuk el az orrcimpáinkat, gyakran így is elállítható a vérzés. Jegyezzük meg, hogy soha ne hajtsuk hátra a beteg fejét, mert a vér belefolyhat a légutakba, ahonnan nagyon nehéz felköhögni azt. Mindig hajtsuk előre a fejünket, a tarkóra pedig tegyünk hideg ecetes vizes borogatást (egy liter vízben oldjunk fel egy evőkanálnyi ecetet), de akár a hűtőszekrényből elővett, becsomagolt hideg élelmiszereket is helyezhetünk a tarkóra, a hidegtől ugyanis összehúzódhatnak a hajszálerek, s elállhat a vérzés.

Ha egy hónapon belül másodszor is orrvérzést tapasztalunk, forduljunk a körzeti belgyógyászhoz, aki elvégezteti a vérelemzést, s fül-orr-gégészhez is irányíthatja a beteget. Ha polipot találnak az orrüregben, az csak műtéttel távolítható el, amennyiben pedig vírusos eredetű nátha váltja ki a vérzést, vírusölő gyógyszerekkel magát a betegséget szüntetik meg. Vazelinolajat is lehet csepegtetni az orrnyílásokba, hogy meggyógyítsák a berepedezett orrnyálkahártyát.

Megjegyezném: egyszerű orrvérzés esetén csak az orrlyukak egyikéből szivárog a vér, mely tiszta, élénk színű. A tüdővérzéskor a szájüreg mellett az orrnyílásokon keresztül is távozó vér viszont habos, mivel a légzőszervben levegővel keveredik, s a beteg köhög is, miközben az életadó folyadék távozik a szervezetéből. Ezenkívül gyomorvérzés esetén is mind a szájon, mind az orron át távozhat a testünkből a felköhögött vér, mely fekete színű, mivel a gyomorsav megfeketíti azt.

– Hogyan előzhetjük meg az orrvérzést?

– Kora tavasztól késő őszig együnk csalánfőzeléket vagy igyunk csalánteát, juttassunk sok C-vitamint a szervezetünkbe, kerüljük az alkoholfogyasztást, illetve a dohányzást, s télen-nyáron gyakran szellőztessük ki a hálószobánkat.

Lajos Mihály