Emlékét megőrizzük…

Felavatták dr. Soós Kálmán síremlékét

Egy évvel ezelőtt temettük el a 49 éves korában váratlanul elhunyt dr. Soós Kálmán történészt, a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének korábbi elnökét, a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola első rektorát. Vasárnap sírjánál, a szalókai köztemetőben gyűltek össze a családtagok, a közeli és távoli rokonok és barátok mellett egykori kollégái, munkatársai, vadásztársai, tanítványai, Magyarország Közigazgatási és Igazságügyi Minisztériumának képviselője és Magyarország Kárpátaljára akkreditált külképviseleteinek vezetői és munkatársai, egykori politikustársai, valamint mindazok, akik tisztelték, szerették és becsülték őt, hogy emlékezzenek a kárpátaljai magyar közösség jeles képviselőjére és felavassák síremlékét.

A megemlékezés kezdetén a Nagyné Fekete Zsuzsanna vezette Szalókai Református Énekkar énekelte a „Tebenned bíztunk eleitől fogva...” kezdetű 90. zsoltárt. Majd Nedbál Ádám, a Beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium végzős diákja szavalta Illyés Gyula Haza a magasban című versét.

Egykori kollégája és barátja, Szabó Géza, a Nyíregyházi Főiskola tanára emlékezett a kárpátaljai magyarság és az egész nemzet sorsát szívén viselő emberre, Soós Kálmánra: „A körülbelül félszáz fontosabb publikációjának többségét ismerve, több előadását végighallgatva elmondhatom, hogy dr. Soós Kálmán történészi munkásságát a legkiválóbbakra jellemző szakszerűség, korrektség jellemzi. Érdeklődése időben és tematikailag is széles volt, kutatott XVI. XVII. XIX. és XX. századi témákat is. Azt tapasztaltam, hogy magyarországi szakmai körökben a legnagyobb érdeklődést a magyar történelem, illetve a magyar történetírás ukrán megítélésével kapcsolatos tanulmányai és előadásai váltottak ki. Meggyőződése volt, hogy jobban kellene ismernünk a magyarságról másokban élő képet, és a sokszor fals, torz kép kialakulásának, formálódásának okait. E téren hosszú távú tervei voltak, ha ezekről beszélt, zárásként mosolyogva elmondta, hogy a tegnapi napja milyen pontos időbeosztású volt. A fontos, nagyon fontos feladatok, ügyek mellett egy sor apró, technikai, szervezési teendő is várt rá. Rektorként nehéz volt átfogó nagy történészi feladatokba belekezdeni, különösen úgy, ahogyan Soós Kálmán akarta, szerette: az elsődleges források, levéltári kutatások alapján. Hosszasan kívánkoznék emlékezni Soós Kálmánra, a tanárra. Ebben a minőségében is példaértékű volt. Tudását, előadói kvalitását hamar észre lehetett venni. Ezt egészítette ki egy olyan tanári stílus, amelyet természetes beszédmód, a hallgató, a tanítvány tisztelete, beleérző készség, közvetlenség jellemzett. Általánosságban is olyan kontaktusteremtő képessége volt, hogy egyaránt szót tudott érteni a kijevi hivatalosságokkal és az utca emberével, a magyarországi szakmai körökkel és a kárpátaljai választási gyűlések résztvevőivel. Mégis azt hiszem, az igazi közege az iskola volt…Mindig pontosan érezte a 161. dicséret intenciója alapján, hogyan kell a régi törvényből harcolni tanulni, és mindig minde­nütt hiteles volt. Saját közösségeiben pedig egyértelműen ő volt a konfliktusmegelőző, az egység fix pontja. Ez jellemezte rektori ténykedését is. Olyan sikeres vezető volt, aki egyúttal sikeres csapatjátékos is. Magánélete, családszeretete, szülőhelyéhez való ragaszkodása is példás, kikezdhetetlen volt…” – hangsúlyozta Szabó Géza.

Végül a sok-sok megjelent elhelyezte az új síremléken az emlékezés virágait és koszorúit. Nyugodjon békében!

dózsa