Hashártyagyulladás (peritonitis)

Néhány tyúkomnak pár napja szemmel láthatóan megnagyobbodott a hasürege, bágyadtak, levertek, étvágytalanok, és teljesen leállt a tojástermelésük. Mi lehet a bajuk, s kigyógyíttathatom-e még őket a betegségükből? – telefonált be szerkesztőségünkbe egy tiszapéterfalvai olvasónk. Kérdéseit Legeza Attilához, a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának a vezetőjéhez továbbítottuk.

– Az aprójószágok valószínűleg hashártyagyulladásban (peritonotisben) szenvednek – fejti ki a szakember. – Ez a kór leggyakrabban a baromfikat, a lovakat és a szarvasmarhákat támadja meg. A betegségnek több formája van: akut, krónikus, helyi, diffúz. Természete szerint pedig a gyulladás lehet savós, fibrines, gennyes, vérzéses, aszeptikus (nem fertőző) és szeptikus (fertőző). Aszeptikus hashártyagyulladás léphet fel akkor, ha epe, vizelet, hasnyálfolyadék kerül a hashártyára. Gyakran kialakulhat a nem sterilen elvégzett hasüregi műtétek, illetve a nyirokedényeken áthatoló apró mikroorganizmusok élettevékenysége következtében. A kórokozók által kibocsátott anyagok erősen irritálják a hashártya érzőidegeit, a keletkező fájdalomingerek reflektorikusan megbontják a belső egyensúlyt a szervezetben, hajszálérgörcsöket okozva csökkentik a vér mennyiségét a belső szervekben, s kihatnak a normális szívműködésre. A belső szervekben bekövetkező vérpangás „eredménye” a hasüregben keletkező gyulladásos váladék felhalmozódása.

A szárnyasok hashártyagyulladásával főleg a tojós szárnyasoknál találkozunk. Ezek lehetnek tyúkok, kanárik, papagájok, díszfürjek, galambok, fácánok, pávatyúkok. A betegség egyformán megtámadja a hashártyát,a bélrendszer savóshártyáját, a petevezetéket, valamint a petefészket. A petefészekből kiszabaduló pete hosszú fejlődésen megy keresztül, mire a tojás végül a fészekbe pottyan, s néha megesik, hogy nem a petefészekbe, hanem a testüregbe kerül, ahol beágyazódik, és hashártyagyulladást idéz elő. A kór főleg a baromfitenyésztéssel foglalkozó nagygazdaságokban okoz károkat, mivel a nagy szárnyaslétszám miatt a beteg madarak kiszűrése és gyógyítása szinte lehetetlen.

– Milyen tünetek hívhatják fel a figyelmünket a megbetegedésre, s miként lehet meggyógyítani a szárnyasokat?

– A betegség tünetei nem mindig egyértelműek. Függenek a madár fajtájától, a korától, a gyulladás jellegétől. Az állatok a gennyes hashártyagyulladást viselik el a legnehezebben. A hasfal fájdalmassá és meleg tapintásúvá válik. Az elhullás a betegség 3–7. napjára jellemző, s a bomlási termékek által okozott mérgezés okozhatja. Leggyakrabban a különös ok nélküli elhullás, a hasüreg jól látható magnagyobbodása, a légzési zavarok fellépése, a szárnyasok bágyadtsága, étvágytalanná válásuk, illetve a tojástermelés teljes leállása hívhatja fel a figyelmet az állatok megbetegedésére. A kór szövődményeként cukorbetegség (diabétesz), májgyulladás alakulhat ki, agyvérzés, bélelzáródás következhet be.

Ha időben észleljük a betegséget, a megbetegedett állatot melegebb helyre visszük át, elegendő ivóvizet és fehérjében gazdag takarmányt biztosítunk a számára. Az antibiotikumok könnyítenek a szárnyas állapotán, de a tojóképességet csak nehezen lehet visszaállítani a hashártyagyulladás előtti szintre. Súlyosabb esetekben az értékes példányok megmentése érdekében műtétet végezhetünk el, melynek során eltávolítjuk a hasüregben felgyülemlett váladékot. Javítani kell a takarmány minőségén, emelni kell a kalcium-, illetve a vitaminszintet, de ajánlatos természetes eredetű vitaminokat adni. Biztosítani kell a szükséges mértékű jódbevitelt, amit kálium-jodid segítségével lehet elérni.

Mivel elég nehezen lehet diagnosztizálni és gyógyítani a kórt, tanácsos a beteg szárnyasok selejtezése és levágása. Minden betegséggyanús esetet ajánlatos bejelenteni a körzeti állatorvosnál, aki tanácsot adhat a hatályban levő élelmiszer-higiéniai előírások szerint, hogy mit tegyünk a továbbiakban, és mihez tartsuk magunkat.

Legeza Attila,
a Munkácsi Agráripari College állatgyógyászati osztályának vezetője