II. Beregszászi Cserkésznap és Ifjúsági Találkozó
Nagyszerű kezdeményezésnek indult tavaly a Beregszászi Cserkésznap c. program, amely idén egy ifjúsági találkozóval is kiegészült. A projekt része volt a rendezvényt megelőző kommunikációs tréning Babály András atya mentálhigiénés szakember vezetésével, ahol ízelítőt kaptunk a cserkésznapon alkalmazott kommunikáció alapjaiból, s a nemzeti ünnep megemlékezésein való csapatos szolgálat is mintegy rákészülés volt a cserkésznapra.
„A világ változik, de a cserkészet örök” jelmondat alá tömörültek a találkozó szervezői és résztvevői: a Beregszászi 4. Számú Bendász István Cserkészcsapat képzett vezetői a Cserkészliliom Alapítvány fővédnöksége alatt és a Nemzeti Erőforrás Minisztériumának támogatásával, a Nemzeti Család- és Szociálpolitikai Intézet együttműködése nyomán 150 érdeklődő jelenlétével, civil szervezetek társaságában. Sokat köszönhetünk Magyarország Beregszászi Konzulátusáról Tóth István főkonzul úrnak és munkatársainak, akik sokat segítettek a cserkésznap sikeres lebonyolítása érdekében.
Eredetileg szabadtéri rendezvényre kértünk és kaptunk engedélyt a várostól, de a szélsőséges időjárás miatt végül a II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola falai között bonyolítottuk le a rendezvényt. Az első sorakozó, megnyitó beszéd, eligazítás és ima az intézmény előtti téren zajlott, de a hideg szél elől az épületben találtunk menedéket.
Igen sokszínű program várta a fiatalokat és idősebbeket egyaránt. Először színes papírból dobozkát készítettek a résztevevők, amit kifestettek és díszítésekkel láttak el. Ebbe lehetett gyűjteni a nap folyamán elkészült kézműves mesterségek termékeit, amit hazavihettek a készítők. A közelgő húsvéthoz köthetően először tojásfestésre került sor. Ennél az állomásnál különböző technikákat sajátítottak el az ifjú mesterjelöltek, elsősorban a lányok a salánki Jana Ida és Ádám Ida hagyományőrzőktől. Különleges lufitechnikával és ragasztóval nagy tojásra emlékeztető térbeli spárgaidomok is készültek.
Folyamatosan sikere volt a kifeszített lepedőnek, amely festővászonná lépett elő. Ide bárki leírhatta a saját vagy őrse nevét, egyéb lenyomatot hagyhatott vízfestékkel, filccel. Az óvodáskorúak szívesen kifestőztek. A gyöngyfűzés szemmel láthatóan igazi türelemjáték volt. Volt, aki kokárdát készített, valaki a minél hosszabb láncfüzérre törekedett. Legemlékezetesebb pillanat volt számomra ezen az állomáson egy kislány igyekezete, amikor a halászhúrt megnyalva – mint ahogy a nagymamától látta tűbefűzéskor a cérnával – próbálta a gyöngybe segíteni a húrt. Hiába, így száll anyáról lányára a mesterség, gondoltam.
Békésen megvoltak egy asztalnál a színesdoboz- és dobókocka-készítők, a papírforma-kivágók, az origamizók, s mellettük azok az ifjú mesterek, akik teafilterből hajtogattak-ragasztottak virágot. Senki nem gondolta volna, hogy csuhéból szitakötőt is lehet készíteni, de ezen a napon Engi Ilona péterfalvai hagyományőrző segítségével sokaknak sikerült. A csuhéból készített használati tárgyakból alkalmi kiállítás is készült. Ilosvay Henrietta segítségével a rögtönzött konyhán készült kókuszgolyókat körbekínálva gyorsan elfogyasztották. Imre Ádám portréfestőhöz annyian jelentkeztek be, hogy sorszámot kellett osztani…
A főiskola folyosója és kerengője kiállítóteremmé és játéktérré alakult át: állomásokon kellett feladatokat teljesíteni, aminek a jutalma ajándék volt. Itt kapott helyet a Gyermekmentő Szolgálat kiállítása, s innen startolt a bohóc is, aki egykettőre észrevette a bátortalan gyerekeket és odavezette őket egy-egy állomáshoz. A nap folyamán egyre többen kaptak kedvet ahhoz, hogy ebben a jelmezben tegyenek jószolgálatot. Kacsur András közismert színész a legváratlanabb helyeken bukkant fel, hogy egyéni ötleteivel szórakoztassa a program résztvevőit. Sokan rátaláltak a Görögkatolikus Ifjúsági Szervezet standjára is, ahol kreatív kérdések megválaszolásával ajándékot lehetett nyerni. Rendezvényünket meglátogatta egy kanizsai általános iskola 38 fős csoportja is, akik egy másik program keretén belül tartózkodtak éppen Beregszászban.
Az egyik teremben a csapat húszéves múltját bemutató fotókiállítást lehetett megtekinteni, őrsi zászlókat s egyéb relikviákat, s folyamatosan vetítés és mozgóképanyag szórta az információt a cserkészetről. Itt a Kossuth Lajos Középiskola sakkszakkörének tagjaival lehetett sakkozni és dámázni. Ebben a játékban a munkácsi cserkészek igen erős ellenfélnek bizonyultak. Közben folyamatosan szólt a zene, s még a táncház hivatalos megnyitása előtt alkalmi csoportok verbuválódtak össze, hogy ropják a néptáncot.
Délre igazi hangzavar alakult ki egy órán keresztül az ügyességi és sorversenyt játszó fiatalok körében. Egész nap, de a levezető táncház után különösen jólesett a rásztvevőknek a frissítő italok és ételek fogyasztása, az agapé-meghívás. Ezúton is sokak köszönetét tolmácsolom a Cuháré Népművelő Műhelynek és Jakab Annamáriának a csángó táncház levezetéséért!
Ebben a színes kavalkádban „menet közben” a jelenlévő újságírók, a Tisza TV és Sion Rádió bárkit megszólíthatott, és várható is híradás a különböző médiában a cserkésznapról. Úgy gondolom, hogy a lehetőségekhez képest a maximumot tudtuk kihozni a rendezvényből. Az ifjúsági találkozó során hazajöttek a külföldön tanuló cserkészek, közelebb kerültek egymáshoz a Kárpátaljai Magyar Cserkészszövetségbe tömörülő csapattagok, a beregvidéki alakuló lelkes csapatok, cserkészszimpatizánsok. A nap végén a vendégek búcsúztatása hangos csatakiáltással zajlott, s Popovics Pál szövetségi elnök búcsúzó szavaival. Záróképként a kis csoportokba tömörülő élménybeszámolós őrsök, barátok közössége fogadott, majd a kiértékelés, ami megerősített bennünket abban, hogy jövőre is megrendezzük a cserkésznapot. Az új ötletek már sorakoztak is, de erőinket a következőkben egyelőre a sikeres nyári csapattábor lebonyolítására fogjuk koncentrálni.
Bárdos István csapatparancsnok
