A mezei poloskák kártéteményei

A poloskák hát-has irányban lapított szúró-szívó szájszervű rovarok. A termesztett és vadon élő lágy szárú növényeken tenyésznek. A mezei poloskák legjelentősebb kártételével a szabadföldi támrendszeres uborkán találkozhatunk.

A mezei poloskák imágói a hajtáscsúcsot és a fiatal növekvő leveleket szívogatják. A szívogatás következtében a hajtáscsúcs a növekedésben leáll, rövid ízközök és apró levelek képződnek. A károsított hajtásvég merev, rugalmatlan.

A támrendszeres termesztésnél a hajtás felvezetésekor a károsított merev hajtás gyakran letörik. A mezei poloskák rendszerint soktápnövényű kártevők, így az életmódjuk nem kapcsolódik szorosan az uborkához. Tavasszal gyomnövényeken, lágy szárú termesztett növényeken élnek. Egyes termesztett növények, mint például a lucerna kaszálását, a gabonafélék érését követően tömegesen telepednek le az uborkaállományban, ahol az intenzív hajtásnövekedés időszakában jó táplálkozási lehetőséget találnak. A tenyészidő későbbi szakaszában is megtalálhatók kisebb számban az uborkán, de akkor már károsításuk csekélyebb jelentőségű.

A mezei poloskák ellen rendszeres rovarölő szeres kezelés szükségtelen, megjelenésükre általában június hónapban kell elsősorban számítani. Védekezésre a Decis 2,5 EC és Karate 5 EC készítmények eredményesen használhatók az előírt dózisban. A betelepedés ütemétől függően a permetezés 1-2 alkalommal szükséges megismételni. A védekezés eredményességét fokozhatjuk, ha a beavatkozásra a hűvös hajnali órákat választjuk, meleg időben ugyanis a mezei poloskák felhőként repülnek a permetlé sugara előtt. Permetezni nem szükséges az egész lombfelületett, csak a hajtásvégek magasságában végezzük a kezelést, így vegyszert és időt takarítunk meg.

Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodó, a „Pro agricultura Carpathica”
Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadója