Augusztusi gondok a zöldségtermesztésben

Augusztust általában a zöldség- és gyümölcsdömping, a kedvező vásárlói árak jellemzik Kárpátalján, az idei nyár azonban sok tekintetben elüt a megszokottól. Őr Hidi László nagydobronyi gazdálkodót, a „Pro agricultura Carpathica” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány szaktanácsadóját arra kértük, értékelje a kialakult helyzetet, s adjon tanácsot a gazdáknak.

– Miben különbözik az idei nyárvége például a tavalyitól?

– Abban a tekintetben nem különbözik az idei nyár a korábbiaktól, hogy ilyenkor minden kapható, ami megterem e tájon. Feltűnő azonban, hogy az árak több zöldségféle esetében is szokatlanul magasak. Emberemlékezet óta nem volt példa arra, hogy ilyen magas áron kínálják az uborkát ebben az évszakban, pedig nem kizárólag az apró, berakni való csemegeuborkáról beszélünk, hanem az átlagos étkezési, úgynevezett salátauborkáról is. Ez utóbbinak a nagybani ára 5,50-6 hrivnya körül alakul, s a fogyasztóhoz jellemzően körülbelül 50 százalékkal drágábban jut el. A paradicsom viszonylag olcsó, ám a paprikát szintén a termelők számára igen kedvező áron értékesítik mostanában. A megszokottnál magasabb a gyökérzöldségek, a burgonya, a hagyma ára is.

– Minek tudhatók be az extra magas árak?

– Az elmúlt években a vásárlók jellemzően rendkívül alacsony zöldségáraknak örülhettek ilyenkor, a nyár második felében, a dömpingidőszakban. Ez az igen alacsony ár azonban most visszaütött, mivel nagyon sokan felhagytak a termesztéssel. A gazdák tudják, hogy a veszteséges, gyengén jövedelmező évek elkerülhetetlenek, de úgy számolnak, hogy ha 3-4 éves ciklusokban követik nyomon a bevétel alakulását, legalább a befektetett pénzt vissza kell nyerniük, a családot el kell tartaniuk. Miután a dolgok az utóbbi időben nem így alakultak, a mérleg számukra nem egy esetben kedvezőtlen volt, sokan felhagytak a termesztéssel. Ekkor és ezért ütött be a 2013-as esztendő a maga kiugróan magas értékesítési áraival. A hosszabb távra tervezők, a nagyobb tartalékokkal rendelkező termesztők, akik kitartottak a piacon, most valamit félretehetnek az elmúlt évek gyengébb eredményei után.

– Milyen befolyással van a kialakult helyzetre az időjárás?

– A vásárlói árak alakulása mellett az időjárás a másik meghatározó tényező, amely a piaci helyzetben közrejátszik: emberemlékezet óta nem volt ilyen forró és aszályos nyarunk. Nagydobronyban például hetekig tartotta magát a 25–27 fokos napi átlaghőmérséklet, ami bizony azzal járt, hogy aminek meg kellett sülnie a növények közül, az meg is sült, aminek a kényszerérés volt a sorsa, az úgy érett be, ahogy, szinte függetlenül attól, hogy öntöztek-e eleget a termesztők vagy sem.

– Hogyan befolyásolta az öntözés a termesztést?

– Aki zöldségtermesztésre adja a fejét, az érthetően megpróbál berendezkedni az öntözésre. Az elmúlt 10-15 évben ráadásul az egész vidéken elterjedt a csepegtető öntözés, amelynek megvan az a haszna, hogy pontosan a növény gyökérzetéhez juttatjuk ki általa a vizet és tápanyagot, ami nagy hatékonyságot és jelentős megtakarítást eredményez. Csakhogy a mostanihoz hasonló nagy nyári forróságban a növény normális fejlődéséhez nem elégséges a gyökér vízzel való ellátásának ez a módja. Szinte állandósult ugyanis a légköri aszály, amikor a légkör páratartalma még éjszaka sem igen volt magasabb 25-30 százaléknál. Ilyen körülmények között a növények nem fejlődnek az elvárt ütemben. A csepegtető öntözés tehát kevésnek bizonyult, s a hagyományos esőztető öntözéssel kellett megoldani – akinél volt rá mód és lehetőség –, hogy egyrészt hűtsük a növényállományt, másrészt biztosítsuk számára a kellemes mikroklímát, a 70 százalék körüli relatív páratartalmat. Akiknek nem sikerült biztosítaniuk ezeket a termesztési körülményeket, azoknak bizony problémáik akadtak a nyáron.

– A gazdákban felmerülhet a kérdés, hogy mi tekinthető kielégítő vízmennyiségnek a növények számára az ilyen aszályos időszakban.

– Egyrészt arra kell törekednünk, hogy a növény gyökérzete változatlanul, az aszálytól függetlenül megkapja a csepegtető rendszeren keresztül a megszokott vízmennyiséget. Pontosabban annyi vizet kell kijuttatnunk, amennyi elégséges ahhoz, hogy ilyenkor is kellően nedves maradjon a talajnak az a rétege, amelyben az általunk termesztett kultúra gyökérzete elhelyezkedik. Ha ennél kevesebb vizet juttatunk ki, akkor a növények hajszálgyökérzetének egy része elhal, miáltal kevesebb tápanyagot vesznek fel, lassul a növekedés üteme.

Szabadföldön hasonló helyzetben általában az a gyakorlat, hogy inkább nagy mennyiségű, de ritkább öntözésre rendezkedünk be. Ahhoz, hogy egy centiméternyi talajréteg megfelelően átnedvesedjék, egy milliméternyi csapadék szükséges, illetve csapadék hiányában ennek megfelelő mennyiségű vizet kell kijuttatnunk. Ebből következik, hogy a zöldségek gyökérzetét befogadó 30-35 cm-es felső talajréteg alapos átáztatásához legalább 30-35 milliméternyi öntözővizet kell kijuttatni az adott területre egy menetben.

Az öntözés mértékét ezen túl leginkább a napi hőösszegre kell alapoznunk, vagyis nagyobb meleg esetén gyakrabban, hűvösebb időben ritkábbal locsoljunk. A gyakorlatban ez úgy fest, hogy minden hét foknyi napi átlaghőmérséklet (amit a reggeli, a déli és az esti hőmérséklet átlagaként kapunk) után kell kijuttatnunk egy milliméternyi vizet. Például 28 fokos napi átlaghőmérséklet esetén négy milliméter vízre van szüksége a növényeinknek. A fentiekből következően azonban csak akkor célszerű locsolni, ha ezekből a napi mennyiségekből összejön az egyszerre kijuttatni célszerűnek tartott, a talaj teljes felső rétegének átáztatására elégséges 30-35 milliméternyi vízmennyiség, ami nyáron átlagosan 7-10 napot jelent. (Folytatjuk)