Kárpátalján járt a Lábita Színház

„A mese gyógyír, a mese játék, a mese csoda, a mese hit, a mese lélek. Mosoly mindenki lelkére” – ha egy mesemondó mondja ezt, érdemes fontolóra venni. Márpedig Csernik Szende székely mesemondó vallja e gondolatot, aki nemrégiben kárpátaljai gyermekeket örvendeztetett meg előadásával.

Csernik Szende, a Lábita Színház bábosa nem egyszerű mesemondó, hanem lábbábos. „Szakmájáról” tréfásan így ír: „Az én csóré lábacskámat megcsípte a csihány, s azóta es vakarózik, s addig-addig, míg mára felhúztam a bábukat lábaimra, Mókára és Tréfára, hogy ne viszkessenek annyira, hanem járják el a székely nép jóízű mesécskéit. S ha nem es pityókát mesélek, akkor murkot aprítok lapítón, s ha nem es hiszitek el, a cseszle csípjen meg benneteket!” Október 7–8-án a KMKSZ Ungvári Középszintű Szervezetének szervezésében, a szövetség helyi alapszervezeteinek közreműködésével Tiszasalamon, Palágykomoróc, Sislóc, Gálocs és Szürte iskoláiban szerepelt a székely mesemondó. A gyerekek közül néhányan maguk is A kásahegy és A szegény ember meg a farkas című székely népmese szereplőivé válhattak.

A mesemondó személye önmagában is „mesés” jelenség volt, kalapostul, viseletestül, mindenestül; előadásmódja, a díszletek és az ízes székely beszéd pedig együttesen végleg elvarázsolták a közönséget, s nem csupán a gyerkőcöket, de a felnőtteket is magukkal ragadták. A kicsiknek így felhőtlen kikapcsolódást és szórakozást, a felnőtteknek pedig mindezek mellett feltöltődést is hoztak a mesehallgatással töltött percek.

E. M.