Szárnyra keltek…

A Péterfalvai Református Líceum 27 ballagó diákja számára május 28-án ért véget a tanév.

A ballagók búcsúztatása a tivadarfalvai református templomban vette kezdetét, ahol is Seres János, a líceum lelkész-igazgatója köszöntőjében Ézsaiás könyvéből idézett: „És így szólsz ama napon: hálát adok néked, ó, uram, mert jóllehet, haragudtál reám, de elfordult haragod, és megvigasztaltál engemet. Az Isten az én szabadítóm. Bízom és nem félek, mert erősségem és énekem az Úr. Megszabadított engem.” A diákokhoz, pedagógusokhoz, vendégekhez intézett szavaiban arról szólt, hogy sokak számára ma az anyagiak, a pénz és a karrier a legfontosabb, a Biblia viszont azt tanítja, hogy az ember életében a legnagyobb jó az Istenhez való tartozás, ha hittel bízzuk rá életünket. A legnagyobb jó Isten jelenlétében van. Neki, a hozzá intézett sok-sok meghallgatott imának köszönhetően a 27 végzős diákból 22 sikeresen tette le az érettségi vizsgát, vagyis 22 fiatal tanulhat kárpátaljai felsőoktatási intézményben, ami nagy jelentőséggel bír a szülőföldünkön maradásban.

Héder János, a Kárpátaljai Református Egyház (KRE) főjegyzője ünnepi prédikációjában a kereszteződésekről beszélt, melyeknél életünk bizonyos szakaszait elérve elgondolkodunk, hogy merre tovább. Sokan csak önmagukban bíznak, nem Istenben, amikor viszont valami nem sikerül életükben, mégis Istent hibáztatják, amiért nem segítette meg őket. Héder János hangsúlyozta: ha egyedül vállaltuk az utat, akkor a felelősséget is egyedül vállaljuk. Istennek minden emberrel terve van, s életünk bármelyik pillanatában kérhetjük őt, hogy vezessen minket az úton.

Hunyadi Attila, a KRE Má­ra­ma­ros-ugocsai Református Egyházmegyéjének esperese az épülésről beszélt. Ahogy fogalmazott: Istennel fel, Isten nélkül pedig le lehet épülni. Nem mindegy hát, hogyan épülnek, hogyan építik jövőjüket az iskolát most elhagyó diákok. Valószínűleg sokukban felmerült a kérdés, hogy miért kell áhítatra, istentiszteletre járniuk, amikor ők tanulni mentek a líceumba, azonban egy napon majd hálásak lesznek azért a pluszért, amit az egyházi iskola jelent egy fiatal számára. Épülésükre válik!

Nagy Béla, a KRE főgondnoka az iskola alapítására emlékezett, s köszönetét fejezte ki a magyar kormánynak mindazért a támogatásért, amellyel az iskola építését és fenntartását támogatták, támogatják. Megköszönte a diákok szüleinek, hogy gyermeküket egyházi iskolába adták, hisz ez fontos az új, hitben élő nemzedék nevelése szempontjából.

Petrusinec Vladimir, az egyházmegye gondnoka Ézsaiás könyvének egy szakaszát idézte a fiataloknak, kiemelve, hogy ha néha ellankadnak, megbotlanak is életük útján, ha az Úrban bíznak, mindig megújul majd erejük, ezért soha nem szabad elkeseredniük, elcsüggedniük, ha nem úgy alakulnak dolgaik, mint ahogyan tervezik. Akik az Úrban bíznak, azoknak ereje megújul, „szárnyra kelnek, mint a sasok”.

A végzősöket köszöntötte még Pándy Szekeres Dávid és felesége, Anna, akiknek elévülhetetlen érdemeik vannak az intézmény létrehozásában, továbbá dr. Szabó Dániel, a Református Presbiteri Szövetség tiszteletbeli elnöke.

Az ünnepség a líceum udvarán folytatódott, ahol a végzősök köszönetet mondtak szüleiknek, tanítóiknak, nevelőiknek és a líceum minden dolgozójának az értük tett fáradozásokért. Elbúcsúztak diákjaiktól az osztályfőnökök, Veres Edit és Nagy Lajos, valamint Bohut Andrea igazgató. Jókívánságait adta át Torzsa István beregszászi konzul, a szülői tanács nevében dr. Oroszi Pál és Mészár István lelkipásztor, bibliaismeret-tanár.

em