„Meg kell tanulnunk egy hangon szólni…”
Az 1956-os forradalom 60. évfordulóját méltatták Beregszászban
Morgentál Gyula, Selemba László, Csóri László, Barna György, Lóga István, Sztorozsuk András, Váradi Imre, Nedbál László, Lukács Mátyás – olvasott fel dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott október 23-án, a beregszászi Petőfi-szobor előtt megtartott megemlékezésen néhány nevet azok közül, akik 60 éve, 1956 októberében Beregszászban lándzsát törtek a magyar szabadság eszméje mellett. A rendezvényre Magyarország Beregszászi Konzulátusának, a Rákóczi-főiskolának és a Beregszászi Városi Tanácsnak a szervezésében kerül sor.
A rendezvényt Szalipszki Endre beregszászi magyar főkonzul nyitotta meg, aki rövid beszédében elmondta, Magyarországon 1956. október 23-át minden bizonnyal felhőtlen örömben élték meg az emberek. Hiszen alig egy nap alatt vívták ki szabadságukat, és tettek tanúbizonyságot az összefogás hatalmáról, az eltökéltségükről egy zsarnoki rendszer megdöntésében.
Dr. Szili Katalin miniszterelnöki megbízott a szabadságharcot méltató megemlékezésen elmondta, örömmel fogadta el a meghívást és ünnepelte a forradalom és szabadságharc emlékét a kárpátaljai magyarsággal. Mint fogalmazott, ez nemcsak megemlékezés, hanem ünnepnap is, hiszen 1956. október 23-án „elkezdődött valami, ami 12 nap szabadságot és reménységet adott a magyarságnak”. Ez a 12 nap indította el szabadságküzdelmünket a nemzeti függetlenségért, a demokráciáért folytatott harcunkat, ami a szovjet birodalom bukásával teljesedett ki – hangsúlyozta Szili Katalin.
Rámutatott, hogy akkor, amikor a budapesti ifjak elindították a forradalmat, bebizonyították, le lehet számolni a kommunizmus illúziójával. „Ez nemcsak az anyaország küzdelme, hanem nemzeti forradalom volt” – fogalmazott, majd elmondta: a különböző rádiócsatornákon, közöttük a Szabad Európa adásain keresztül az anyaországi forradalom híre eljutott az elcsatolt magyar területekre is. Az elcsatolt területeken, így a Kárpátalján élő magyarok szintén csatlakoztak a szabadságharchoz. Szórólapokkal, falragaszokkal bátran terjesztették a magyar nép szabadságigényét, azt üzenve, „hogy valóban van értelme küzdenünk, hiszen az az ember, aki a szabadságot és a nemzeti függetlenséget tűzi zászlajára, egyben az igazságot is szolgálja” – fogalmazott Szili Katalin. Hangsúlyozta, 60 év távlatában tartozunk egy főhajtással mindazoknak, akik az anyaországban vagy a határokon kívül kockáztatták életüket, szabadságukat, felvállalva a börtönök és lágerek szörnyű élményeit, és kiálltak közös értékeink: a szabadság és a nemzeti függetlenségünk mellett.
„Kedves barátaim, ez volt az a pillanat, amit úgy tartunk nemzetünk életében, hogy „Csillagóra”. Ilyen csillagóra volt 1848. március 15-e, és ez volt 1956. október 23-a, de ez volt a rendszerváltás is. Ezek azok az események, amelyeket a nemzetünket összetartják, ezért nevezzük őket nemzeti ünnepeknek. Ezek azok az ünnepek, amelyekben megmutatkozik, hogy összefogással tudunk valódi függetlenséget és szabadságot teremteni még most is” – hangsúlyozta a miniszterelnöki megbízott.
Szili Katalin elmondta, hogy örömmel olvasta Váradi Natália, a Rákóczi-főiskola tanárának és a „GENIUS” Jótékonysági Alapítvány elnök asszonyának diplomamunkáját. Mint elmondta, a munka hiánypótló, hiszen részletesen bemutatja a 1956-os kárpátaljai magyar forradalmárok sorsát. Rámutatott és hangsúlyozta: „Meg kell tanulnunk egy hangon szólni és ugyanazon értékek mellett kiállni, ami a szabad jövőnket, a független identitásunk megőrzését jelenti.”
Az ünnepi megemlékezés a Petőfi-szobor megkoszorúzásával ért véget.
Szaniszló Róbert
