Vasárnapi üzenet: 2016. október 30.

„Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tőle. Ezt a parancsot adom nektek: szeressétek egymást!

(Jn15, 12–17)

Minden hivatás, minden szolgálat embertársainkért szól. Így kezdjük mindig a tevékenységünket. „In nomine Dei” – az Isten nevében. Szent János evangéliumában arról hallottunk tanítást, hogy az Úristen szeretetét kell közvetíteni. Az Úr Jézus parancsolatként adja ezt számunkra. S mond egy nagyon érdekes gondolatot: „Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.” A szeretet tehát nem babusgatást jelent. Hanem életünk odaáldozását, odaajándékozását embertársainkért, szeretteinkért, azokért, akiket mi is kiválasztunk az életünkben, de azokért is, akiket az Isten küld hozzánk. XVI. Benedek pápa ezt a gondolatot intézte a pedagógusokhoz, nevelőkhöz: „A gyakran tapasztalt nehézségek, értetlenség és csalódások ellenére úgy tekintsenek munkájukra, mint magasrendű feladatra”. „Ugyanazt a lelkületet ápoljátok magatokban, amely Krisztus Jézusban volt” – olvasható a filippiekhez írt első levélben. Életünkben, hivatásunkban ugyanaz a lelkület, hozzáfordulás, szolgálat kell, hogy jelen legyen embertársainkkal szemben, ami Krisztusban is megvolt. Ő megmutatta számunkra a kereszten, amikor életét adta értünk, hogy senkinek nincs nagyobb szeretete annál, aki életét adja barátaiért.

Béres István
aknaszlatinai plébános