Vasárnapi üzenet: 2016. november 13.

„Azon időkben történt, hogy kiment a hegyre imádkozni. Az egész éjszakát Isten imádásában töltötte. Amikor megvirradt, odahívta magához tanítványait, és kiválasztott közülük tizenkettőt. Ezeket elnevezte apostoloknak: Simont, akit Péternek is neveznek, és Andrást, a testvérét, valamint Jakabot és Jánost, Fülöpöt és Bertalant, Mátét és Tamást, Jakabot, Alfeus fiát, és Simont, aki a Zélótának nevezett, aztán Júdást, Jakab testvérét, és a karióti Júdást, aki később árulója lett.” (Lk 6, 12–16)

Ez az evangélium mindig hozzánk szól. A Jóisten szava soha nem évül el. Mindig, amikor olvassuk, kérdezzük meg magunktól: most hogyan szól Jézus szava hozzám? Mit akar ma mondani nekem Jézus? Szeretünk sokat beszélni, de keveset hallgatunk. Pedig csak akkor tudunk jól beszélni, ha tudunk hallgatni is. Imáinkban a Jóisten sokszor csak azt hallja, hogy mit kérünk. De szánunk rá naponta legalább öt, internet és zene nélküli percet, hogy meghallgassuk, ő mit mond nekünk?

A Jóisten kiválasztott tizenkettőt. Apostoloknak nevezte őket és azt mondta nekik: gyertek. Az apostolok elhagytak mindent: a családot, a házat, a várost, a falut, amelyikben éltek. Nem mondhatták, hogy „Megpróbálom. Vagy sikerül, vagy nem.” Vagy igent kellett mondaniuk vagy nemet. Ferenc pápa azt mondta: vagy Istennek szolgálunk, vagy az ördögnek. Mindig nekem magamnak kell megválasztanom, kinek szolgálok. Mégpedig minden egyes nap. Kit választok én? Jézust, és leszek az ő fia, az ő apostola? Vele megyek vagy ellene? Mindig kérdezzük meg magunktól: kinek szolgálok én? Az apostolok választottak. Nekünk is választanunk kell minden egyes nap. S hogy mutathatjuk meg, hogy Istent választottuk? Hogy az ő apostolai vagyunk? Az életünkkel. Úgy, hogy nemcsak beszélünk Krisztusról, hanem életünkkel mutatjuk is, kinek szolgálunk, kit választunk, ki után megyünk. Ne féljünk a mi életünkben igent mondani neki!

Szabó Viktor

beregszászi görögkatolikus áldozópap