Máramarosi Koronavárosok Találkozója

2017. június 28., 13:46 , 859. szám

A Viski Zöld Falusi Turizmus Szövetség kilencedik alkalommal szervezte meg a Máramarosi Koronavárosok Találkozóját közösen Visk Nagyközség Önkormányzatával július 24–25-én. A rendezvény kezdetben bejárta az egykori koronavárosokat, majd a szervezők közös megállapodása alapján állandó helyszínéül Visket választották.

1329-ben Károly Róbert magyar király koronavárosi rangot adományozott öt máramarosi városnak: Husztnak, Técsőnek, Visknek, Hosszúmezőnek és Máramarosszigetnek, az ott lakók nem sejthették, hogy hatszáz év múlva egyszer határ fogja őket elszakítani egymástól. Bár területileg elválasztották az egykori Máramaros megye településeit, a találkozó bizonyságtétel afelől, hogy lélekben elválaszthatatlanok.

Az esemény első napján, szombaton a néphagyományé volt a főszerep. A Viski Tájház udvarán egymást váltották a néphagyományt művelők: óvodások, iskolások és amatőr zenekarok. A kulturális műsor mellett lehetőség volt kézműveskedni is, amit a viski és a Péterfalváról érkezett kézművesek biztosítottak. Az esemény közös táncházzal zárult, melyet a Viski Bicskások muzsikáltak.

A rendezvény másnapján a viski református templomban ökumenikus istentisztelettel kezdődött az ünnepség. Józan Lajos nyugalmazott lelkipásztor arról szólt, hogy valamennyien tartozunk valahová: egy adott nemzethez, egy települési, egyházi közösséghez, egy családhoz. Mindez kötelezettségekkel jár. Nekünk feladatunk van Istenünk és nemzetünk előtt, reformátusként és magyarként egyaránt.

Grezsa István, Szabolcs-Szatmár-Bereg megye és Kárpátalja fejlesztési feladatainak összehangolt kormányzati koordinációjáért felelős kormánybiztos hangsúlyozta: ma erős hitre van szükség, mert nagy perspektívátlansággal, kilátástalansággal és szegénységgel küzd Kárpátalja, különösen a Felső-Tisza-vidék és a Máramarosi-medencébe szorult, az asszimiláció által is veszélyeztetett magyarság.

A politikus emlékeztetett arra, hogy az utóbbi években felcsillant a remény, mert megmozdult a Felső-Tisza vidékének szórványmagyarsága, egyre több gyereket íratnak magyar óvodába és magyar iskolába, működik a magyar iskolarendszer. Magyarország kormánya elkötelezte magát, hogy felépíti, megőrzi és megszervezi a magyar jövőt a Felső-Tisza-vidéken, ha ebben a helyi magyarság partner lesz – jelentette ki Grezsa István.

„Túl kell lépnünk a mérhetetlen veszteség okozta feldolgozhatatlan fájdalmunkon, inkább merítsünk reményt és erőt abból az elpusztíthatatlan élni akarásból, amely mindig is jellemzett bennünket, magyarokat történelmünk folyamán, hiszen túléltük a tatárt, a törököt, a Habsburgokat és a szovjetet: itt vagyunk, zsúfolásig megtöltjük a viski református templomot” – fogalmazott Grezsa.

Károly Róbert királyunk a privilégiumokkal kétségkívül rangot és függetlenséget biztosított, ám mindez kötelezettségekkel is együtt járt, hangsúlyozta Sari József, a KMKSZ Felső-Tisza-Vidéki Középszintű Szervezetének elnöke. Ez a helyzet ma is: nekünk, kárpátaljai magyaroknak élni kell az anyaország által számunkra nyújtott segítséggel, hisz a szülőföldön való megmaradás végső soron rajtunk múlik.

R. Fekete Lajos, Hosszúmező polgármestere annak a reményének adott hangot, hogy az elkövetkező időszakban a koronavárosok találkozójára – amikor is ezen közösségek tagjai kölcsönösen megismerhetik egymást – évente nem csupán egy, hanem több alkalommal kerül majd sor.

Senki sem lehet önmagában és csak önmagáért, fogalmazott Szulincsák Sándor római katolikus plébános. Mindenki közösségben él, és azt kell, hogy szolgálja. László Károly, Técső református lelkipásztora arra emlékeztette a jelenlévőket, hogy az öt koronaváros lakói az elmúlt évszázadok során együtt osztozkodtak a bajban, közösen élvezték az elért sikereket. Most, amikor komoly kihívásokkal kell szembenézni, az itteni közösségeknek szorosabban kell összefogni.

A privilégiumokkal a király ugyan kiváltságokat biztosított, ám az nem irányult senki ellen: életteret biztosított és lehetőséget teremtett a kibontakozáshoz az itt élők számára, hangsúlyozta Jenei Károly, Visk református lelkipásztora.

Az ünnepi ceremóniát versek, valamint az összevont viski református és római katolikus énekkar és a hosszúmezei református kórus előadása tette színesebbé. Az ünnepség végén a templom bejáratánál található emlékműnél mindenki lerótta tiszteletét koszorújával. Majd kötetlen beszélgetésre került sor a Viski Tájházban.

A program támogatója a Hagyományok Háza Hálózat kárpátaljai kirendeltsége és a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt. voltak.

ev