Vasárnapi üzenet: 2017. július 2.

Péter és Pál

Krisztusban tehát nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő, mert ti mindnyájan egyek vagytok a Krisztus Jézusban. (Gal 3,28)

Egyházunk két apostolát minden évben együtt ünnepeljük, annak ellenére, hogy emberileg nézve sokkal nagyobb a különbség köztük, mint a hasonlóság. Egyik művelt, a másik tanulatlan halász; egyik római állampolgár, a másik egyszerű zsidó. De mégis van bennük valami közös: Jézus Krisztus, aki gyökeresen megváltoztatta az életüket. Attól kezdve, hogy találkoztak Krisztussal, Simonból Péter lett, az a szikla, akire épült az egyház. Saulból pedig Pál, aki nemzetek apostola lett.

Mi is, keresztény emberek, sokfélék vagyunk. Sokszor több különbség van köztünk, mint hasonlóság. Egy a kérdés: megvan-e bennünk az a hasonlóság, ami Péterben és Pálban is megvolt? A mi életünket meg tudta-e változtatni Jézus Krisztus? Vagy úgy akarunk keresztények lenni, hogy annak semmi nyoma sincs az életünkben.

Mi kell ahhoz, hogy megváltozzon az életem? Csoda! Simone Weil, egy XX. századi filozófusnő írta: „Az embereknek egyetlen dologra van szükségük: valakire, aki valóban figyelembe veszi őket; nehéz és ritka dolog, szinte csoda.” Ez a csoda Jézus Krisztus. Aki valóban figyelembe vesz. Aki valóban kíváncsi rám. Aki nem közömbös az iránt, amivel nap mint nap küszködöm, ami a keresztem, vagy netalán feltétlen örömöm. Ezt a csodát ünnepeljük Péter és Pál életében.

Lődár Jenő
batári görögkatolikus áldozópap