Kárpátalja egyetlen magyar skanzenje

Tájmúzeum Tiszafarkasfalván

2018. február 11., 11:46 , 890. szám
Biki József háza tisztaszobája

Míg az ungvári vár mellett található szabadtéri néprajzi múzeumban egyetlen – viski – falusi ház képviseli vidékünk magyarságát, ami aránytalanul kevés, addig Tiszafarkasfalván egy 1978-ban megnyitott színmagyar skanzen mutatja be a Tiszahát magyar népi kultúráját. Ellensúlyozandó az ungvári skanzen egyoldalúságát. Amúgy a néprajzi múzeumnak otthont adó helység közigazgatásilag Tiszapéterfalvához tartozik, és az itteni, hajdanvolt Határőr Kolhoz egykori elnökének, Bíró Andornak köszönheti létrehozását, aki emellett is igen sokat tett Tiszapéterfalva fejlődéséért, sőt óriási szerepet játszott a tiszaújlaki Turul-emlékmű újjáépítésében is.

A tájmúzeum a Fogarassy-kúriából, annak egykori kápolnájából, egy módos gazda, illetve egy zsellér otthonából, valamint egy régi falusi iskolából és a hozzákapcsolt tanítói lakásból áll. Az egyedülálló létesítményen pedig Pősze Henrietta, a skanzen vezetője kalauzol végig.

A helytörténeti kiállításnak otthont adó kúria 1890-ben épült klasszicista stílusban, bár az épület jobb oldali frontján a gótika korát idéző, csúcsíves ablakok sorakoznak. A Fogarassy családról pedig – a múzeum vezetőjének a tájékoztatása szerint – tudnunk kell, hogy a Szilágyságból származott el ide, Ugocsába. A földesúri család a II. világháború végéig birtokolta a kúriát, akkor Nyugatra menekültek. 1970-ben Bíró Andor kolhoztörténeti kiállítást nyitott a Fogarassy-kúriában, mely bár továbbra is fennmaradt, az egykori úri lak mára helytörténeti múzeummá bővült.

– A kiállítótermekben látható a Fogarassy-címer fényképe, valamint a família családfája, továbbá a századforduló úri életét szemléltető nagyon szép, intarziás tálalószekrény, hasonlóan míves ebédlőasztallal, székekkel, tükörrel. A vidék őstörténetét a királyházi ásatások során napvilágra hozott, és hozzánk került őskori kőeszközök mutatják be. A Magyarország Ungvári Főkonzulátusa által ajándékozott, fényképekkel és információs szövegekkel ellátott pannókon meg lehet tekinteni a magyar honfoglalás, I. (Szent) István és műve, az államalapítás, Ugocsa vármegye, Kárpátalja várai, valamint az 1848–1849-es forradalom és szabadságharc történetét, az utóbbi ugocsai vonatkozásaival együtt. Külön teremben kaptak helyet a tiszaháti népviseletek szövőszékkel, rokkával, mángorlóval, vagyis a ruhakészítés több régi eszközével együtt. Mellettük pedig cserépedények is szemléltetik a Tisztahát népi tárgyi kultúráját – mutatja be a helytörténeti múzeumot annak vezetője, Pősze Henrietta. – A hét kiállítóterem közül kettőben kapott helyet a kolhoztörténeti kiállítás. Itt lehet megtekinteni Bíró Andor életrajzát, a hajdani kitüntetett élmunkásokat, a kolhozi életet, az egykori Tisza Kórus fellépéseit ábrázoló fényképeket, a kolhoz országos versenyt nyert női gyeplabdacsapatának a kupáját, illetve a magyarországi és romániai vendégek által a kolhoznak adományozott ajándéktárgyakat.

A kúria mellett áll a Fogarassyak egykori családi kápolnája, mely 1991 óta görögkatolikus templomként működik.

A módos gazda háza Biki József tiszapéterfalvai kisnemes 1882-ben épült otthona, melyet szétszedtek, majd a skanzen területén összeállítottak. A cseréppel fedett vályogház háromosztatú: tornácos ún. első házból, pitvarból, valamint ún. hátsó házból áll. Az első ház a fapadlós tisztaszoba, ahol – mint Pősze Henrietta elmondja – csak vendégeket fogadtak keresztelő, esküvő, temetés alkalmából. Itt is népi bútorok sorakoznak, de a magasra felvetett ágyat és a két oldalán álló két szekrényt szép faragásokkal ékesítették. A berendezést asztal, székek és egy pamlag egészíti ki. A pitvart nyáron konyhaként, télen pedig füstölőként használták. Az ún. hátsó házban álló, döngölt földpadlójú szoba-konyhában lakott a család. Rakott spór szolgált főzésre és fűtésre, az ágyak egyszerűbb kivitelezésűek, mint a tisztaszobáé, az asztal és a székek mellett pedig dagasztóteknő, régi krumplitörő, fém kávépörkölő, csizmahúzó, magas szárú csizmák, mángorló és szilkék egészítik ki a berendezést. Míg a helyiségből nyíló kamrában vajköpülő, pásztorszék és cserépedények kaptak helyet. A ház mellett istálló is található.

Az 1918-ban épült zsellérház sokkal szegényesebb. Náddal fedett és paticsfalú, vagyis a vesszőből font sövényt sárral tapasztották be. Egyetlen, konyhaként és szobaként is használt, döngölt padlójú helyiségből áll. A mestergerendára rakták a lakók személyes dolgait, a dagasztóteknőt pedig mosásra és mosakodásra is használták. A szokásos berendezési tárgyak – ágyak, asztal, székek – mellett figyelemre méltó a régi bölcső, a régi kukoricatörő, mely a mozsártörőhöz hasonlít, csak nagyobb annál. Míg főzésre és fűtésre a vas csikóspórt használták, mely négy lába után kapta a megnevezését.

Múzeumi sétánk végén pedig ismerkedjünk meg a XX. század elején épült iskolával, melynek egyetlen termében tanította a tanító – egyidejűleg – az 1., 2., 3., 4., 5. és 6. osztályos nebulókat, valamint az iskolához kapcsolódó, tornácos, tanítói lakkal, melyek vályogfala fölött cserép fedi a tetőt.

– Az iskola jelenleg nem látogatható, mivel itt helyeztük el a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez tavalyelőtt benyújtott sikeres pályázat révén beszerzett cserepeket, ugyanis át akarjuk fedni a jelenleg eternitpalával fedett, de már beázó Fogarassy-kúriát – tájékoztat a múzeum vezetője. – Igaz, a cserép csak részben fedezi a szükséges mennyiséget, ezért tavaly is pályázatot nyújtottunk be a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-hez ez ügyben, de nem nyertünk, idén viszont újból próbálkozunk. Az iskola berendezése viszont a felhalmozott cserép miatt jelenleg össze van zsúfolva. Ami pedig a tanítói lakot illeti, az egy szoba-konyhából és egy dolgozószobából áll. A két helyiség közös falába beépített kemence szolgált annak idején főző- és fűtőalkalmatosságul. A konyhaként és lakószobaként használt helyiséget népi bútorokkal rendezték be. A dolgozószobában viszont polgári bútorok kaptak helyet: íróasztal, kártyázóasztal – a hozzájuk való székekkel.

A Biki-ház mindkét szobájában, valamint a tanítói lak lakószobájában népi motívumos cseréptálak sorakoznak a falakon.

– Szeretnénk még felújítani a kúria külső falát, a Biki-ház istállóját, a tájmúzeum kerítését, valamint a gémeskutat. A Beregszászi Idegenforgalmi Irodán keresztül kívánjuk elérni céljainkat – sorolja Pősze Henrietta a terveket.

Gondot jelent viszont, hogy a gyesen lévő múzeumigazgató helyettesítését még nem tudta megoldani a Tiszapéterfalvai Községi Tanács. Reméljük, hogy a problémák megszűnése után egy megújult tájmúzeum fogadja majd a látogatókat.

Lajos Mihály