„Időnként hátra kell vetni életünk minden negatívumát”

Falunap Tiszakeresztúrban

Az ukrán állam nagyszerű munkahelyteremtési és gazdaságélénkítési politikájának mézédes gyümölcseként rengeteg ukrán állampolgár kénytelen határon vagy hetedhét határon túl munkát vállalni, s hónaphosszat dolgozni távol szeretteitől. A gazdaságpolitikához talán még nem egy elődjénél is kevésbé értő, a nemzetiségi elnyomás terén viszont igen ötletgazdag mai ukrán vezetés pedig rózsás élet helyett csak rózsatövises életet juttat nekünk, kárpátaljai magyaroknak. Épp ezért van szükségünk gondűző rendezvényekre, melyeken egy időre megfeledkezhetünk bajainkról. A  szeptember 9-én megtartott tiszakeresztúri falunap is egy ilyen rendezvény volt.

Az ünnepélyes megnyitón elsőként Gorondi Albert, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) nagyszőlősi járási tanácsi képviselője, a karács­falvai KMKSZ-alapszervezet elnöke szólt az egybegyűltekhez, megjegyezve, hogy a szokásosnál, bizony, kevesebb résztvevő jelent meg a falunapon, mivel sok helybeli is a határon túl építi Európát, ám reméljük, hogy ha anyagilag jobb helyzetbe kerülve hazatérnek, itthon kamatoztathatják tapasztalataikat. A tiszakeresztúri falunapokon immár negyedik alkalommal részt vevő Szántó Imre, a Pécsi Fidesz-szervezet tagja Pécs város üdvözletét tolmácsolta a megjelenteknek, s a dél-dunántúli nagyváros nevében kívánt számukra jó szórakozást. Dobsa István tiszakeresztúri polgármester, a KMKSZ Ifjúsági Szervezetének elnöke pedig kifejtette, miszerint a falunap előtt azon gondolkoztak, hogy jelenlegi nehéz helyzetünkben egyáltalán szervezzék-e meg a rendezvényt, ám úgy döntöttek: igenis le kell bonyolítani a falunapot. Időnként ugyanis hátra kell vetni életünk minden negatívumát, hogy megújulva, felfrissülve térjünk vissza ahhoz a harchoz, ahhoz a munkához, ami előttünk áll. Majd ő is kitért rá, hogy sok földink dolgozik a határon túl, nem jókedvéből, hanem mert rákényszerül. De nem ment el mindenki, és nem is mehet el mindenki. S nekünk, akik itt maradtunk, az a feladatunk, hogy olyan otthont építsünk, ahová érdemes visszatérniük az elmenteknek. Végezetül köszönetét fejezte ki a KMKSZ-nek, a Bethlen Gábor Alapkezelő Zrt.-nek, valamint mindazoknak az aktivistáknak, akik segítettek megszervezni a falunapot, s arra kért mindenkit, hogy tegyék a hátuk mögé mindazt a rosszat, ami az utóbbi három évben történt velük, és kapcsolódjanak ki.

Ezt követően kulturális műsorra került sor az ideiglenes színpadon. A Nagyszőlősi Járási Művelődési Ház énekkara magyar és ukrán dalokat adott elő. A kis Tar Liliána elénekelte A pancsoló kisleány c. örökzöld slágert. Fellépett a Karácsfalvai Művelődési Ház és a Tiszaújhelyi Művelődési Ház tánccsoportja, majd koncertet adott a munkácsi Peaks of Kings együttes. A Tiszta udvar, rendes ház díjat Tiszakeresztúrból Pólin Attila, Karácsfalváról pedig Barna Mihály vehette át. A közönség szórakozását szolgálta a vidékünkön is népszerűsödő dartsverseny, a céllövölde, kimondottan a gyermekekét pedig a hinták, a légvár, a trambulin, az arcfestés és – friss színfoltként – a lézerharc. A beregszászi Barna György és társai ugyanis tavaly beindították a Kaptár vállalkozást, melynek jelszava: „Zsongjon be a kaptár!”, s a gyermekeket fizikailag megmozgató programokat szerveznek, így lézerharcot is, melynek során a felfújható bóják fedezékeiből előretörő, vagy oda visszahúzódó gyermekeknek játékgéppisztolyok lézersugaraival kell eltalálniuk az egymás fejére illesztett pántok lézerérzékelőit, melyek találat esetén felvillannak, az eltalált személy pedig enyhe rezgést érez. Itt, Tiszakeresztúrban ötfős csapatok „hadakoztak” tizenöt perces játékidőben, a gyerkőcök pedig szemlátomást igen élvezték a sok mozgással járó, s az ügyességüket és a koncentrálóképességüket is próbára tevő „viadalokat”.

A játék- és bizsuárusok mellett egy kárpátaljai ékszerüzlet képviselői arany és ezüst ékszereket kínáltak eladásra. Ételről-italról a vattacukor- és kürtőskalácsárusok, a sörcsapolók, a bográcsgulyásfőzők gondoskodtak. Természetesen a tombola sem maradt el, majd utcabálra került sor, s végül tűzijáték zárta a falunapot.

A rendezvény kapcsán a pécsi küldöttség vezetőjével, Szántó Imrével is elbeszélgettem Pécs és Tiszakeresztúr három évvel ezelőtt kialakult kapcsolatáról. Beszélgetőtársam elmondta, Pécs kapcsolatokat igyekszik kialakítani minél több, határon túli magyar közösséggel. Dobsa Istvánnal egy mezőgecsei rendezvényen ismerkedett meg, 2013 és 2015 között pedig rendszeresen találkozott vele a Fidelitas rendezvényein. 2015-ben aztán, Dobsa István polgármesteri ciklusának kezdetén partneri kapcsolatot kezdeményeztek vele is, s így alakult ki a Pécs és Tiszakeresztúr közötti együttműködés, mely elsősorban az ifjúsági kapcsolatok mentén szerveződik. Kulturális, sport- és közéleti rendezvények révén igyekeznek elérni, hogy baráti kapcsolatok alakuljanak ki a két település fiataljai között. Közös pályázatok révén érik el, hogy kisebb pécsi küldöttségek keressék fel Tiszakeresztúrt, tiszakeresztúri küldöttségek pedig Pécset. A pécsiek ittjártukkor Beregszászt, Nagyszőlőst, a Karácsfalvai Sztojka Sándor Görögkatolikus Líceumot is felkeresték, megkoszorúzták a tiszaújlaki Turul-emlékművet, a tiszakeresztúriakat pedig megismertetik Pécs nevezetességeivel. Emellett futball-labdákat és -mezeket is ajándékoztak a tiszakeresztúri labdarúgócsapatnak, a Karácsfalvai Kistérségi Labdarúgótorna győztesei pedig az ő támogatásukkal jutottak el egy vajdasági kistérségi focitornára. Egymás kulturális rendezvényein is részt vesznek, például a pécsiek rendszeresen ellátogatnak a tiszakeresztúri vadászfesztiválra, támogatásuknak köszönhetően pedig e kárpátaljai község képviselői is részt vesznek a Nagyváradi Szent László Napokon. Pécs ugyanis jó kapcsolatokat ápol a nagyváradi, kolozsvári, csíkszeredai, temesvári magyarsággal, valamint több vajdasági magyar kistelepüléssel is. Találkozókat szerveznek a határon túli magyar fiatalok számára – tiszakeresztúriak is részt vettek a tavaly novemberben Nagyváradon megrendezett II. Határon Túli Ifjúsági Találkozón –, és ezek keretében aktuális kérdéseket beszélnek meg, például az új ukrán oktatási törvényt vagy a Marosvásárhelyi II. Rákóczi Ferenc Római Katolikus Gimnázium kérdését. A találkozókon a különböző határon túli magyar nemzetrészek képviselői – köztük az oktatási helyzetüket bemutató pedagógusok is – megismerik egymást, megbeszélik eredményeiket, gondjaikat, tapasztalataikat, és közösen próbálnak megoldásokat keresni problémáikra. Azok megoldását célzó javaslataikat azután a magyarországi vezetés tudomására hozzák. A pécsiek fő célja pedig az, hogy a határon túli magyar közösségekkel ápolt kapcsolatok révén elősegítsék a magyar fiatalok otthoni boldogulását. S terveikben szerepel, hogy Tiszakeresztúr mellett más kárpátaljai magyar közösségekkel is partneri viszonyt alakítsanak ki.

Reméljük, a pécsiek kezdeményezései hozzájárulnak a határon túli magyarság fennmaradásához.

Lajos Mihály