Vasárnapi üzenet: 2019. június 23.

Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. (Mt 10,32)

Amikor az ember hozzáméri Isten szentségéhez a saját emberségét, azt tapasztalja, hogy bennünk, emberekben, sok hiba van. A tetteink nem tökéletesek, vannak problémák a viselkedésünkben, nehezen tudunk más embereket elfogadni, nehezen tudunk megfelelni a feladatainknak. Az alapján, amit Istenről elképzelünk, és ahogyan a Biblia leírja őt, az ember azt mondja: mi nem lehetünk szentek. Abban az értelemben, ahogyan Krisztus megélte az Istennel való hasonlóságot, valóban nem. Pünkösd után egyházunk elénk tárja mindenszentek ünnepét, hogy tudatosítsa: mi mindannyian szentek vagyunk, mert Krisztus megváltott bennünket, a Szentlélek eljött közénk, a keresztségben részesültünk Krisztus szentségében, a Szentlélek által pedig részesültünk az ő megszentelő kegyelmében. Emberi értelemben valóban vannak gyengeségeink, hibáink, hiányosságaink. De Isten szemében mindannyian szentek vagyunk, mert a szentségek által mi is részesülünk az ő szentségében.

Az ember számára mégis problémát jelent, hogyan is fogalmazza meg küldetését a világban. A szentekről azt gondoljuk, ők nem rendelkeztek hibákkal. De erről szó sincs. Egy-egy erényt tökéletesen valósítottak meg, de emberi viszonylatban nem voltak mások, mint mi. Hozzánk hasonló emberek voltak. Akiket ma szentként tisztelünk, arra törekedtek, minél többet megvalósítsanak a számukra felkínált lehetőségekből. Hogy minél jobban gyakorolják a hitet, a türelmet, az emberséget, az önfeláldozást és egyéb erényeket. Úgy tekintsünk a szentekre, mint akik valamit tökéletesre vittek az életükben, ugyanakkor megmaradtak embereknek.

Marosi István
görögkatolikus áldozópap