Gyümölcsösök biológiai növényvédelme I.

A rovarcsapdázásról

Az utóbbi években egyre gyakrabban találkozunk a biológiai növényvédelemmel kapcsolatos információkkal, ami nem véletlen, hiszen ez jelenti a hatékony termesztés jövőjét. A gyümölcstermesztésben is tapasztalhatjuk, hogy a biológiai és a vegyszeres védekezés kombinációja nyújt kielégítő védelmet az egész szezonban. A jövedelmezőség szempontjából is mindent meg kell tennünk, hogy munkánk gyümölcse ne vesszen kárba, mivel a kártevők akár 50, de akár 100%-os terméskiesést is okozhatnak.

Egyes kártevők (levéltetvek, pajzstetvek) már a virágzás előtt is kárt okozhatnak, vagy éppen egy évben többször szaporodnak (almamoly, levéltetvek), ezért előrejelzésük rendkívül fontos. Tudnunk kell, hogy minden kártevőnek megvan a rajzási időpontja, amikor szaporodik és petéket („tojásokat”) rak. A gyümölcstermesztés szempontjából az a rossz, hogy ezeket a folyamatokat éppen a gyümölcsfáinkon végzik. Amikor pedig kikelnek az utódok, táplálkoznak – jelentős károkat okozva. A hatékony növényvédelem akkor lehetséges, ha a kifejlett, de még nem szaporodott egyedeket vagy a kikelt utódokat célozzuk meg. Ha akkor permetezünk, amikor telelési állapotban vagy petében vannak a kártevők, többnyire hatástalan a vegyszeres védekezés. Éppen ezért fontos a rovarcsapdák alkalmazása, melyek elsősorban a kártevők megjelenésének jelzésére, az egyedszám növekedésének nyomon követésére, a kifejlett egyedek kifogására vagy éppen a szaporodásuk megzavarására szolgálnak.

Biológiai növényvédelem: a csapdázás

A védekezés egyik alapja, hogy ismerjük az ültetvényt alkotó növények kondícióját, valamint azt, hogy milyen károsítókra számíthatunk az egyes gyümölcsfajoknál. Például egy cseresznyeültetvényben a fő kár­tevő a cseresznyelégy, viszont az almaültetvényekben nem okoz kárt, tehát a cseresznyelégy fogására alkalmas csapdákat felesleges kihelyezni az almásban. Egy ellentétes, ám szintén jó példa, hogy az almamoly egyaránt kártevője a szilvának, a diónak és az almának is, tehát az erre a célra gyártott csapdák kihelyezése mindhárom gyümölcsfélénél célszerű és javasolt. A rovarcsapdák beszerzése előtt tehát mindenképpen tájékozódjunk, hogy ültetvényünk esetében mely rovarok a főbb károsítók, s mely csapdák alkalmasak a fogásukra.

Mint láthattuk, a hatékony védekezés egyik alapja, hogy ismerjük az ültetvényt alkotó növények kondícióját, valamint azt, hogy milyen károsítókra számíthatunk. Ezért jut jelentős szerephez a megfigyelés. A kártevők előrejelzése legtöbbször a gyűjtésen alapul, amire különféle csapdatípusok állnak rendelkezésre. Sajnos a rovarfogó csapdák egy része nem szelektív (minden rovart befognak), így megfelelő használatukhoz fontos a kártevők ismerete. Sok esetben a befogott rovarok nem károsítók, csak éppen rossz helyen voltak rossz időben, s a csapda elkapta őket is. Ezért a gyümölcstermesztőnek illik felismerni az almamolyt, a bundás bogarat vagy éppen a cseresznyelegyet. Tehát ajánlom minden komoly termesztőnek a lehetséges kártevők fényképeinek kinyomtatását, és az ültetvényben való kihelyezésüket a célból, hogy napról napra látva még álmunkban is felismerjük őket.

A csapdázási és megfigyelési módszerek alkalmazásával jól nyomon követhető a károsítók egyedszámának alakulása, s a vegyszeres védekezést a lehető legmegfelelőbb időpontra időzíthetjük. Ezzel egyesítjük a biológiai és vegyszeres növényvédelem módszereit a hatékony védekezés érdekében.

A rovarcsapdák használatának előnye nem vitatott, de előtte érdemes alaposan tájékozódnia a termelőnek, ezért a következő hetekben összefoglaljuk a rovarcsapdázáshoz szükséges információkat és a lehetőségeket. (Folytatjuk…)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza