Szocska László és Tóth Róbert közös kiállítása Ungváron
Néhány éve megszokottá vált, hogy havonta tárlatnyitásra kerül sor Magyarország Ungvári Főkonzulátusán. A Covid–19-járvány megelőzése céljából bevezetett karantén miatt azonban ez a kezdeményezés is szünetelt. A művészetkedvelők örömére július 2-án, csütörtökön végre ismét időszakos kiállítás nyílt a főkonzulátuson. Ezúttal Szocska László szobrászművész és Tóth Róbert festőművész közös tárlatának ad otthont az anyaországi külképviselet.
– Hosszú idő után ismét úgy gondoltuk, itt az ideje annak, hogy folytassuk a hagyományunkat, és a főkonzulátus aulájában egyfajta megjelenési lehetőséget biztosítsunk a kiváló kárpátaljai művészek számára – jegyezte meg az ünnepélyes megnyitón mondott köszöntőjében Kuti László, első beosztott konzul, és átadta a szót Buhajla József főkonzulnak.
– Valóban rendhagyó eseményen vagyunk jelen, egyrészt karantén ideje alatt még nem szerveztünk ilyet, ezért igyekszünk megfelelni a fogadóország karanténszabályainak: maszk viselése és szociális távolságtartás – mondta Buhajla József. – A karantén mindenki életét átszervezte, de úgy gondoltuk, hogy a folytatás nem lehet kérdés, mindenképp meg kell oldani, ahogyan eddig is tettük: hónapról hónapra bemutatkozási lehetőséget biztosítsunk a különböző kárpátaljai művészek számára. A másik ok, amiért rendhagyó ez a kiállítás: eddig mindig egy művész mutatkozott be, vagy festő, vagy szobrász. Most viszont Szocska László szobrászművész és Tóth Róbert festőművész alkotásai közösen kerülnek bemutatásra – emelte ki a főkonzul, és kitért arra, hogy a művészek kifejezetten azt vallják, az alkotásaikon nem tüntetik fel azok címét. Így ezeket mindenki szabadon értelmezheti. De a diplomata bevallotta, ő egy picit csalt, és néhány esetben megnézte az alkotások címét a katalógusban, de nem árulta el.
Ezt követően Kulin Ágnes, a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának (RIT) elnöke mutatta be a művészeket.
Szocska László szobrász 1994-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának, valamint az Ukrajnai Nemzeti Művészeti Szövetség Kárpátaljai Egyesületének. Az 1990-es évek kezdetétől vesz részt kiállításokon és alkotótáborokban. Pályája során sok mindennel foglalkozott, csak hosszú útkeresés után kezdett el fával dolgozni, autodidaktaként képezte magát. Az Ungváron született művész szobrait letisztult, könnyed, geometrikus formák jellemzik. Műveit Ukrajnán kívül láthatták már Csehországban, Magyarországon, Szlovákiában, Varsóban, Münchenben, Brüsszelben, Hannoverben. Munkái időtlenek, és közel állnak a természethez. Szobrai szinte szállnak, repülnek, forognak a térben. Számára a munka, az alkotás egyfajta szakrális élmény, meditatív folyamat, amikor a kisebb részekből és az egymásra ható, valamint egymásra épülő fadarabokból valami elindul, és a szobor magát építve, a művészt, az alkotói kezet használva csatornaként, megszületik.
Tóth Róbert 2007-től tagja a Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek Révész Imre Társaságának. A pillanat ereje, a napszak, az aktuális évszak és az előtte elterülő környezet hangulata az, ami arra készteti, hogy ecsetet fogjon. A természetben megfigyelt jelenségekre és azok dinamikájára válaszolva kerülnek a színei a vászonra. 1998-ban volt Ungváron az első kiállítása, azóta műveit láthatták már Kijevben és Magyarországon több helyszínen, köztük Budapesten, Baján, Kalocsán. Posztimpresszionista stílusát, merész színhasználatát, a kárpátaljai tájak hangulatát, a pillanatot visszaadó kompozíciói magukért beszélnek.
– Első ránézésre furcsa lehet a két alkotó egymás mellett, hiszen a szobrász és a festő különböző alkotói nyelven szólal meg, és eltérő formát talál gondolatai átadására – jegyezte meg Kulin Ágnes. – Ami közös bennük, az az, hogy mindkettőjükre nagyon erősen hatnak a természeti erők és jelenségek. Ennek az alkotói útnak az iránya viszont változó: László a mélyben elrejtett alapformákból indul ki és halad, s így építi fel munkáit, Róbert viszont a maga előtt látott tájat engedi be magába, és belső tájait festi meg. Tehát egy kívülről befelé és egy mélyből kifelé haladó gondolkodást és alkotói módot láthatunk. Mindketten a természet szavára figyelnek, és a saját stílusuknak megfelelően válaszolnak arra – mondta a RIT elnöke. Majd minden jelenlévőt arra buzdított, hogy tekintsék meg a cím nélkül kiállított alkotásokat, és beszélgessenek azokról.
Végezetül a két alkotó köszönetet mondott a lehetőségért, és röviden szólt az alkotói folyamat rejtélyeiről.
Rehó Viktória