Hogy állunk az állattartással?

Az elmúlt években megvalósult gazdaságélénkítő programoknak köszönhetően vidékünkön fellendülőben van a mezőgazdaság. Egyre több fórumon hallani a növénytermesztés mikéntjéről, sokan döntöttek úgy, hogy otthagyják a gyártósort, s inkább földjüket művelik meg, miként elődeik. Azonban Kárpátalján az állattenyésztésnek is nagy hagyományai vannak/voltak. Gyermekkorom egyik esti programja volt az elvonuló csorda mustrája. Száznál is több szarvasmarhát tartottak falunkban, mára alig harmincat hajtanak ki a legelőre. 10-20 lovas gazda kaszálta a töltéseket, kaszálókat, melyeket mára ellep a cserje. És akkor még szó sem esett a sertéstartás trójai falováról, az olcsón megtermelt, nagyüzemi „minősített” húsról. Huszár Pétert, a Kárpátaljai Magyar Vállalkozók Szövetségének alelnökét arra kértem, adjon rövid körképet az állattartás mai helyzetéről vidékünkön.

– Hogyan állunk ma az állattenyésztéssel (sertés, szarvasmarha)? Hogyan változott az ágazat az elmúlt 10-20 évben?

– Jelenleg nehéz helyzetben van Kárpátalján az állattenyésztési ágazat. Ez a szektor igényli a legtöbb humán erőforrást, odafigyelést. Ebből kifolyólag a szarvasmarha-tenyésztés is mint olyan mára visszaszorulóban van, inkább a hegyvidéken, az eldugott falvakban meghatározó ez az állattenyésztési forma. Szarvasmarha-tenyésztő telepből is csupán 2-3 található a Beregszászi járás közelében. Ezeknek az állatoknak elengedhetetlen a jó minőségű széna és legelő megléte. Mára az agrárcégek elég nagy mennyiségben meghódították a környék mezőit, így a legelők, kaszálók helyét az intenzív termelés (kukorica, szója, kalászosok) váltja fel. Nagy fejtörést okoz továbbá a cégeknek a tej értékesítése is. Az Agro-Milan Kft. például közbeszerzések lévén az iskolák, óvodák számára értékesített megyeszerte. Ezek az intézmények azonban nem működnek a járványhelyzet miatt, így nem kerül értékesítésre a tej sem.

– Mennyire lehet értékesíteni vidékünkön a tejet, húst? Vannak például nagy tejfelvásárló üzemek?

– Környékünkön sajnos nem jellemző a tej nagyipari felvásárlása. Ezenkívül megtizedelte a sertésállományt az afrikai sertéspestis. Azok a farmok tudtak csak megmaradni, amelyek maximálisan betartották a fertőtlenítési intézkedéseket, illetve távol estek a lakott területektől, autóutaktól stb.

– Ezzel együtt a matek sem fest valami jól, hiszen a sertés felvásárlási ára is gyengén alakul.

– Ha azt számoljuk, hogy 1500–2000 hr között mozog egy malac ára, és kb. 300 kg takarmányt (tápot) emésztenek fel a vágási súly eléréséig, akkor még 3000 hrivnyát kell hozzátenni a vételárhoz. Ehhez jön még a munka, tehát jó esetben kb. 500 hrivnyát tudunk „nyerni” a sertéstartással. 110–120 kg között a sertés takarmányértékesítése megváltozik, ilyenkor már nem hús, hanem szalonna termelődik az állaton. Ennek ellenére a sertéspestis előtt minden faluban volt egy-két olyan gazda, aki 10-20 jószágot tartott, és tudtak tőlük vásárolni helyben. A gazdákat azonban lenullázta a vírus, mely ellen nincs semmilyen vakcina. Az állami szervek gyakorlatilag nem működnek. Nagyon leromlott az utóbbi években az állatorvosi hivatal munkája, hiszen ők is alulfinanszírozottak. A jó állatorvosokat nem tudják megtartani, így ők magánpraxisba kényszerültek.

– Mi a helyzet az állami támogatásokkal, számíthatnak adókedvezményre az állattenyésztésbe kezdők?

– Vannak állami programok a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatban, ezek frissen kiírt támogatások, melyeknek utána kell járni részletesen a minisztérium honlapján. Azonban elmondható, hogy minden támogatásnál kötelező kritérium, hogy bejegyzett legyen a gazdaság, és kb. 10-20 szarvasmarhával foglalkozzon a gazda. Ezenkívül a támogatások mértéke is évente 4-5 ezer hrivnya mértékben alakult az elmúlt időszakban.

Kedvelt terület még a baromfitartás, csirkekeltetés, mely inkább a Tiszaháton jellemző, illetve a méhészet is felívelőben volt az orosz–ukrán konfliktus előtt, amikor még Oroszország északi részéről érkeztek kamionok, hogy az itteni gazdáktól felvásárolják a méhcsaládokat.

– A lovakat mára szinte csak kedvtelésből tartják. Vannak olyan területek, ahol még hasznosítható a valódi lóerő?

– Különböző pályázatok révén sok mezőgazdasági gépet tudtak beszerezni a gazdák, melyek megkönnyítik a szénagyűjtés munkálatait. Jó irányba mozdult el vidékünkön a lovas turizmus. Főleg a hegyvidékre jellemzőek a kisebb lovas farmok turistalátványosság céljából. Az ötlet nagyon jó, azonban a jelenlegi járványhelyzetben nem hinném, hogy megélhetési formában lehetne mindezzel foglalkozni. Reméljük, mielőbb helyreáll az élet rendje.

– Nos, mi is csak remélni tudjuk a legjobbakat, hogy a járvány után normalizálódik az állattartás helyzete is. Jó hír lenne az állategészségügy hatékony reformjának megvalósulása is, hiszen ma minden állattartó gazda valamilyen szinten saját jószágának doktora. S hogy ez mennyire így van, következő lapszámunkból kiderül, hiszen egy beregsomi lovas gazdához látogatunk, aki negyven éve tart lovakat, s az évek során  felhalmozódott tapasztalatait osztja meg velünk.

Tóth János