Az almaültetvény biológiai növényvédelme VIII.

A kártevő atkák elleni védekezésről

2020. október 31., 10:29 , 1030. szám

Az almatermesztés növényvédelmét áttekintve elértünk az utolsó részhez, az atkák elleni védekezés lehetőségeihez. Az alábbiakban áttekintjük azon módszereket, melyekkel eredményesen védekezhetünk a kártevő atkák ellen nemcsak a bioültetvényeken, hanem a hagyományos termesztésben is.

Az atkanépességet a biotermesztésben (ökológiai gazdálkodásban) a kártételi veszélyhelyzet szintje alatt kell tartani az egész tenyészidőszakban. Ugyebár felmerül az a kérdés, mikor okoznak kárt az atkák, hol is van az a „veszélyhelyzeti küszöbérték”, milyen egyedszám fölött veszélyesek a kártevők? A takácsatkákra meghatározott küszöbérték május–júniusban 3-5, júliustól 5 atka/levél. Az almatermésűek levélatkájának veszélyességi küszöbértéke nem ismert, de az egyes gyümölcsösökben előforduló 100 db atka/levél egyedszám már veszélyt jelenthet. (A Kárpátalja 1028. számában, összefoglaltuk, hogyan ismerhetők fel ezek az atkafajok.)

Az alma biotermesztésében az atkák elleni fellépésre három lehetséges módszer adott, melyek kímélik a környezetet, a gyümölcsösben élő hasznos szervezeteket, s nem utolsósorban a termelőt, fogyasztót. Ezen módszerek (technológiák) a következők:

1. Megelőzés. A leghatékonyabb módszer az odafigyelés és a tudatos gazdálkodás, melyekkel előző írásunkban foglalkoztunk részletesebben.

2. A ragadozó atkák megőrzése, illetve betelepítése. A kártevő atkáknak sok természetes ellenségük ismert, ilyenek például a virágpoloskák, a katicabogarak, a zöld fátyolkák lárvái, a ragadozó atkák. Közülük a ragadozó atkák azok, amelyek kellő számban elszaporodva ugyanolyan hatékonyak, mint a rovar- és atkaölő szerek. A ragadozó atkák a gyümölcsültetvények biológiai növényvédelmének nélkülözhetetlen elemei, fontos segítői. Amennyiben betelepülésüket és elszaporodásukat a növényvédő szerek nem akadályozzák, a kártevő atkák egyedszámát hatékonyan visszaszorítják.

Az almásokban leggyakrabban a Stigmaeidae család egyetlen faja, a Zetzellia mali fordul elő. De a Phytoseiidae családba tartozó Amblyseius finlandicus, illetve a Typhlodromus nemzetség fajai is megtalálhatók. A ragadozók táplálékát a kártevő atkák képezik, azok testnedvét szívják ki, de állati táplálék hiányában pollenen, gombákon, algán, mohán és virágporon is fennmaradnak. Szeretném kiemelni azon fajokat, melyek minden évben jelen vannak az ültetvényben, illetve azokat, melyek megvásárolhatók és betelepíthetők a megfelelő védekezés érdekében:

• Zetzellia mali. Általában minden almaültetvényben előforduló rovarfajtánk. A nyolclábú kifejlett egyedek 0,3-0,4 mm hosszúak, színük narancssárga. Közepesen gyors mozgásúak. Tavasszal, április első felében, fő táplálékforrásuknál (a levélatkánál) korábban jelennek meg a leveleken. Évente négy nemzedékük fejlődik ki, azaz egész esztendőben jelen vannak az ültetvényben. Amellett, hogy a természetben is előfordulnak nálunk, meg is vásárolhatók és betelepíthetők az ültetvényekbe.

• Amblyseius finlandicus. A kifejlett, nyolclábú állatok 0,3-0,5 mm nagyságúak, sárgásfehérek vagy csontszínűek. Erős, hosszú lábaikkal gyors helyváltoztatásra képesek. Tavasszal a rügyfakadás előtt hagyják el telelőhelyüket, amikor a kár­tevő fajok még nem mozognak. Évente 3-4 nemzedékük fejlődik ki, tehát szintén egész évben fellelhetők az ültetvényben. Fő táplálékukat a poratka-, a levélatka- és a takácsatkafajok képezik. A kártevő atkák pusztításában jelentősebb szerepet játszanak, mint a Zetzellia mali, mivel nagyobb a táplálékszükségletük és gyorsabban szaporodnak – az egyik leghasznosabb rovarfajtánk. Tapasztalatok alapján, ha kellő számban fordulnak elő az ütetvényben, a kémiai védekezés elhagyható a tenyészidő alatt. E faj a természetben is előfordul nálunk, de meg is vásárolható és betelepíthető az ültetvényekbe.

• Typhlodromus pyri Scheu­ten. Természetes körülmények között megtalálható az almásokban. A kifejlett egyed a takácsatkával közel azonos nagyságú, teste ovális, körte alakú. Általában áttetsző, világossárga színű, de ha takácsatkákkal táplálkozott, a testében pirosas foltok jelennek meg. Könnyű összetéveszteni a takácsatkával. A piros gyümölcsfa-takácsatka kelésének idején jönnek elő a telelőhelyekről, s egyaránt táplálkoznak lárvákkal és kifejlett egyedekkel is. Késő őszig megtalálhatók a gyümölcsfák levelein. E faj szintén megvásárolható és betelepíthető az ültetvényekbe.

3. Kémiai védekezés „biokészítményekkel”. A ragadozó atkák, hasznos segítőtársaink mellett szükség esetén kémiai védekezést is alkalmazhatunk a kártevők ellen. Az atkák téli tojásai, valamint a rügyek tövében csoportosan telelő nőstények ellen használjunk a rügyfakadás előtt lemosó készítményeket (olajos rézkén, Vegazol stb.) – még azt megelőzően, hogy az atkák lárvakelése elkezdődne. Tenyészidőszakban az atkák gyérítésére használhatók az elemi ként tartalmazó szerek, a nyári hígítású mészkénlé (pl. a Tiosol a kalcium, a kén és a bór pótlása mellett ezt a feladatot is ellátja), továbbá a paraffin- és növényolajat tartalmazó készítmények. (Folytatjuk.)

Molnár Ádám,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány falugazdásza