Járványhelyzet: Ha kell, széken ülve is gyógyulunk

A hatóságok naponta arról biztosítanak bennünket, hogy ellenőrzésük alatt tartják a járványhelyzetet – legalábbis egyelőre. Országos átlagban a koronavírusos esetek kezelésére fenntartott kórházi ágyak telítettsége valamivel 70% alatti, vagyis úgy tűnhet, egyelőre nincs komoly gond. A koronavírusos betegeket gondozó egészségügyisek és a kórt túlélő betegek, hozzátartozóik történeteiből azonban ellentmondásos kép rajzolódik ki. A világhálón máris rémtörténetek keringenek olyan betegekről, akiknek csak a kórházi folyosón jutott hely, közvetlenül az elhunyt sorstársaik mellett.

Túl sok a beteg

A 70% körüli országos telítettségi-kihasználtsági átlag azt jelenti, hogy némelyik régióban már nincsenek szabad kórházi ágyak. Az egészségügy többek között azzal próbálja féken tartani a kórházi ellátásra szorulók számát, hogy a tünetek és a paraméterek módosításával igyekszik minél inkább kitolni azt a pillanatot, amikor az orvos kénytelen beutalni a beteget a kórházba. A másik bevett módszer, hogy megpróbálnak mielőbb „megszabadulni” a gyógyulásnak indult páciensektől. Egy ideig segítenek az efféle turpisságok, később már ezek sem.

Minap optimista kisfilmet sugároztak az egyik helyi tévécsatornán az ungvári megyei kórházban berendezett takaros kis Covid-osztályról, ahol a jól felszerelt, tiszta kórtermekben bizakodó betegek áldották hősiesen küzdő orvosaikat. Csak hát a kórház betelt, akárcsak a megyeszékhely többi egészségügyi intézménye, az emberek saját bevallásuk szerint a szó szoros értelmében sorban állnak, hogy bekerülhessenek a felszabaduló helyekre.

Arról nem készült film, mihez kezd, aki nem ér rá sorban állni. Két hete egy beteget útközben ért a halál, amikor Ungvárról a Nagyszőlősi Járási Kórházba szállították. A 112 Ukrajina tévécsatorna műsorában megszólaltatott hozzátartozó mesélt családtagja esetéről, aki lázasan a kórházi folyosón, egy széken ülve töltötte az éjszakát, hogy másnap felvételt nyerjen az osztályra.

Pozitív teszt a gyógyulás érdekében

„A tüdőgyulladásos betegek a folyosókon fekszenek, a kórtermekben már nem jut számukra hely. Mosdóba a kórtermekbe járnak más betegekhez, a világítást egyetlen lámpa jelenti az egész folyosón. Hogy az ápolónő beadja a csepegtetőt, a beteg világít neki a mobiltelefonnal” – írta a Facebook közösségi oldalon Jana Kolpakova a Kupjanszki Járási Kórház Infektológiai Osztályáról, ahol egyik hozzátartozóját kezelték.

A „folyosói” elhelyezés és gyógykezelés azért sem ritka megoldás, mivel sokszor előfordul, hogy várni kell a fertőzöttséget megerősítő PCR-tesztre. Amíg ugyanis nincs teszt, diagnózis sincs, diagnózis nélkül pedig kezelésről sem lehet szó a Nemzeti Egészségügyi Szolgálat által meghatározott finanszírozás terhére. Rossz nyelvek szerint volt már rá példa, hogy a beteg pozitív tesztet hamisított magának, csak hogy mielőbb hozzájusson a kezeléshez. Ha nem is ez az általános gyakorlat, kétségtelen, hogy a teszt­eredményekre néha napokig kell várni.

Mit ér a kórházi ágy?

A hatóságok hiába rendelik el a betegágyak számának egyre további növelését, ez nem segít megoldani a problémát. Az új ágyakhoz új berendezéseket, orvosokat és ápolókat rendelni ugyanis egy bizonyos határon túl lehetetlen.

„A hatóságok a statisztikák javítása érdekében elrendelik az ágyak számának növelését. De személyi tartalékkal nem rendelkeznek” – mondja Olha Kobevko, a Csernyivci Megyei Kórház infektológusa, akit a strana.ua idéz.

Mint rámutat, előfordul, hogy az osztályon nyolcvan betegre egyetlen orvos jut.

A személyzethiányra vezethetők vissza azok a rémtörténetek is, miszerint a „covidos” osztályokon nemegyszer egymás mellett fekszenek a betegek és az elhunytak.

„A személyzet annyira kimerült, hogy valóban előfordul olyan eset, amikor a holttestet letakarják, kitolják a folyosóra, és fél napra »elfelejtik«” – meséli egy orvos az egyik Poltava megyei járási kórház infektológiai osztályán.

Menekülnek a betegek elől

Gyakori panasz a betegek részéről, hogy az orvosok nemegyszer az élőkről is megfeledkeznek. Állítólag napokig nem jelennek meg a kórtermekben, sőt egyenesen „rejtőzködnek” a bosszantó páciensek elől. Nemegyszer előfordul ugyanis, hogy azok a betegek, akiknek még van jártányi erejük, elkeseredésükben maguk indulnak megkeresni az orvost, hogy a tanácsát kérjék.

„A medikusok igyekeznek a minimálisra csökkenteni érintkezésüket a covidos betegekkel. Például Cservonij hutoron az 1. számú kórházban az osztályozáskor a kedden kijelölt kezelőorvos csak csütörtökön jelent meg a kórtermemben” – mesélte egy fővárosi beteg a strana.ua-nak.

Az orvosok ugyanakkor a túlterheltség mellett a védőeszközök hiányára panaszkodnak. Vagyis számukra a kórtermekben tett minden újabb látogatás további kockázatot jelent. A fővárosban állítólag jobbára megoldott az orvosok ellátása védőeszközökkel, vidéken azonban nem mindenütt ilyen jó a helyzet. Néha kénytelenek a saját pénzükön védőeszközöket vásárolni az egészségügyi dolgozók. Hasonló a helyzet a PCR-tesztekkel is. Előfordul, hogy az orvos magánlaboratóriumban kénytelen elvégeztetni a tesztet a saját költségén.

Közben a győzedelmes kormányzati jelentésekkel ellentétben távolról sincs minden rendben az egészségügyi dolgozókat megillető pótlékok folyósításával. A kórházak sokszor csak az előírt járandóságok egy részét képesek kiutalni az arra jogosult orvosoknak és ápolóknak. Ennek fényében nem csoda, ha némelyik ápolónő és orvos felmond, tovább súlyosbítva a káderhiányt.

A beteg hozza magával az oxigént

Kobevko szerint ugyancsak nagy problémát jelent az oxigénellátás. Kórházukban 80 betegre négy oxigénellátási ponttal rendelkeznek, ami érthetően kevés. Sok beteg a saját oxigénpalackjával fekszik be a kórházba, amelyhez az egészségügyben dolgozó ismerősétől jut hozzá, vagy ipari oxigént hozat.

Ehhez képest a mindennapi gondok – a forró víz hiánya, a „lepukkant” kórtermek és mosdók, a nyomorúságos étel – a háttérbe szorulnak. Pedig a betegek számára ezek is fontos darabkái a nyomasztó koronavírusos összképnek, amelyek nyilvánvalóan nem járulnak hozzá a mielőbbi gyógyulásukhoz.

A beszámolókat hallva-olvasva nehéz elképzelni, hogy a parlament által a Covid-alapba utalt költségvetési forrásokat miért nem lehetett teljes egészében a kórházi osztályok tatarozására, lélegeztetőkészülékek beszerzésére fordítani, mi szükség volt rá, hogy a kormány az amúgy is szűkös forrásokat útépítésre, „nagy építkezésre” költse?

(hk)