A „magyar kapcsolat”

Furcsa történetről számolt be minap a strana.ua. A portál szerint a Legfelső Tanács ukrán–magyar parlamentközi kapcsolatokért felelős csoportjának vezetésén különböztek össze kormánypárti és ellenzéki képviselők.

Nesztor Sufrics, az Ellenzéki Platform – Az Életért (OPZZS) frakciójának képviselője a Rada szószékéről számolt be múlt szerdán arról, hogy a csoport 63 tagja közül sürgősséggel összehívták a Nép Szolgája párt 34 képviselőjét, s visszavonták a csoport két társelnökének megbízatását. Az egyik visszahívott maga Sufrics volt, a másik Valerij Luncsenko, aki függetlenként jutott a törvényhozásba, és jelenleg a Bizalom (Довіра) képviselőcsoportban politizál. Ráadásul ők ketten az „egyedüli magyarok” a parlamentben – háborgott Sufrics arra utalva, hogy az ő nagymamája és Luncsenko édesanyja is magyar. Miután egyikük sem magyarságáért került a törvényhozásba, a felmenők nemzetiségének semmi jelentősége, de nem is ezért kezdtünk bele a történet elmesélésébe.

Sufrics utalt rá, a leváltásuk amiatt a kormánypárti képviselőtársa miatt történhetett, akit ő Ukrajnában a harmadik legbefolyásosabb személynek nevezett az elnök és az Elnöki Hivatal vezetője után. Bár nevét nem mondta ki, az ülésteremben helyet foglaló, a felszólaláson jól szórakozó honatyák mindjárt tudták, hogy Mikola Tiscsenkóról, a Nép Szolgája párt parlamenti frakciójának helyettes vezetőjéről van szó, akire állítólag még a „viharos” kilencvenes években ragadt rá a Kolja becenév.

„Kolja, ugyan miféle magyar vagy te? Hiszen te »obolonyi« vagy! (Obolony Kijev egyik kerülete – a szerk.) Hová tolakodsz? [...] Tudjátok, az ilyen kérdésekhez becsület kell. Ha vissza akartok hívatni, hívjatok meg, legalább írjatok egy »boldogságlevelet«... Hogy elmegyünk-e vagy sem, az már a mi dolgunk. De a parlamentközi baráti csoport 63 tagja közül csak a sajátjaitokat hívni meg… Nos, így még forradalmakat sem csinálnak. Ha úgy gondoljátok, hogy valamilyen módon befolyásoltátok az álláspontunkat, hát nem. De ha úgy gondoljátok, hogy ilyen cselekedetekkel javítotok az ukrán–magyar kapcsolatokon, akkor biztosan tudom, hogy nem” – jelentette ki Sufrics. A képviselő mondandója lényegét tört magyarsággal is megerősítette, majd elégedetten, kollégái tapsától kísérve a helyére vonult.

Később megírta a sajtó, hogy a képviselőcsoport új elnökének Tiscsenkót javasolják, így – bár a vezetőváltás még nem tükröződik a parlament honlapján, s hivatalosan nem is erősítették meg – már világos, hogy miért őt szólította meg Sufrics a parlamenti szószékről.

Miután Tiscsenko nem reagált a szurkapiszkára, csak találgathatunk a történtek hátterét illetően. Közismert, hogy Tiscsenkót a közelmúltban megválasztották a kormánypárt kárpátaljai megyei szervezetének vezetőjévé. Sokak szerint ezzel ő lett a kormánypárt megbízottja a megyében. Voltak már arra utaló jelek, hogy a képviselő, akinek eddig semmi köze nem volt Kárpátaljához, igyekszik megerősíteni az itteni pozícióit. Emlékezhetünk közelmúltbeli kárpátaljai útjára, amikor valóságos razziát tartott a csapi közúti határátkelőn, s jobb híján a Tisza-hídon szolgálatot teljesítő magyar rendőrnek fejtette ki, „új értelmet” kíván adni a két ország viszonyának.

Nyilvánvaló azonban, hogy Tiscsenko nem csak az ukrán–magyar viszony alakításából igyekezhet kivenni a részét. Luncsenko a Kárpátalján befolyásos Ridne Zakarpattya pártot támogató helyi parlamenti képviselők egyike, és Sufrics is kiváló kapcsolatokkal rendelkezik megyénkben. Ily módon eltávolításukkal a bizottság éléről Tiscsenko kárpátaljai politikai ellenfelei „életterét” is igyekezhet szűkíteni: részben megfoszthatja őket magyar kapcsolataiktól, amelyeknek Kárpátalján nagy a jelentősége. Hogy mennyire nagy, azt mi sem bizonyítja jobban, mint hogy Luncsenko több kárpátaljai kollégája is tagja az ukrán–magyar kapcsolatokat pátyolgató legfelső tanácsi csoportnak. A parlament weboldala alapján Sufrics és Luncsenko mellett tagja még a testületnek Robert Horvat, Vaszil Petyovka és Vladiszlav Poljak is.

A bizottság körüli történéseknek különös jelentőséget kölcsönöz, hogy az utóbbi időben ismét az enyhülés óvatos jelei tapasztalhatók az ukrán–magyar viszonyban. Erre utal, hogy amikor Gulyás Gergely Miniszterelnökséget vezető miniszter két hete felavatta a munkácsi magyar házat, ukrán újságírói kérdésre válaszolva megerősítette, Orbán Viktor miniszterelnök kész találkozni Volodimir Zelenszkij elnökkel. Igaz, Ukrajna semmilyen jelét nem adja, hogy kész lenne a kompromisszumokra az oktatás vagy a nyelvhasználat terén, így viszont nincs sok esély a csúcstalálkozóra sem.   

(ntk)