Családtípusú gyermekotthonok Kárpátalján – a Füzesi család

Minden gyermeknek joga van a családhoz, szülőkhöz, a szeretethez. A beregszászi székhelyű Sámuel Alapítvány már 20 éve egy olyan megoldás és alternatíva létrehozásán dolgozik, amelynek köszönhetően bizton tudható, hogy az utca gyermeke és a kórházban hagyott csecsemő is megtapasztalhatja a családi szeretet valóságát. Ebből kiindulva, nagy erőfeszítések árán, államilag is elfogadottá vált a családtípusú gyermekotthon intézménye, melynek köszönhetően jöhetett létre az elmúlt 20 év alatt 9 családtípusú gyermekotthon (napjainkban 8 működik), akikhez egy befogadó család és egy gyámcsalád is csatlakozott.

Újonnan induló sorozatunkban a Sámuel Alapítványhoz tartozó családtípusú gyermekotthonokat szeretnénk bemutatni az olvasók számára, melyek közül első a nagyberegi Füzesi család.

Füzesi Olga (Oli) főállású anyuka, aki egy újságcikkből értesült a Sámuel Alapítvány által kínált lehetőségről, az örökbefogadásról. Ő is és a férje is egy-egy gyermek szülei voltak az előző házasságaikból, amikor eldöntötték, hogy szeretnének egy közös gyermeket is. A döntés megszületett, de a választás még előttük állt: befogadó család vagy családtípusú gyermekotthon legyenek. Tudni­illik, befogadó családként legalább 4 gyermeket kellett volna nevelésre magukhoz venniük, míg a második opció választása esetén a saját gyermekeikkel összesen tíz főre nőtt volna a lurkók száma. Így lett a család létszáma lassan 12 fő. Itt fontos megjegyezni, hogy nem egyszerre érkeztek a gyermekek ebbe az átlag feletti családba, hanem szépen sorjában, mint egy átlagos család életében. Népes családként nem tudtak volna boldogulni a falu központján elhelyezkedő régi, kisebb házukban, de a Sámuel Alapítvány támogatásával egy új, nagyobb házat vásároltak, ahol bőségesen volt hely a kicsik számára is. A házat 2009-ben vehették birtokba.

Az anyuka mindig is sok gyermekre, nagy családra vágyott, ami, Istennek hála, valóra vált. De a gyerekek felnőnek, elhagyják a szülőket, otthonukat: kirepülnek a családi fészekből. Két lány férjhez ment, a három fiúból kettő tanul, egy pedig már dolgozik. Ez a folyamat Oli számára is fájó volt, ezért döntöttek úgy párjával, hogy jöhet a második „generáció”. Amikor már csak két gyerek maradt náluk, nemcsak a házat érezte üresnek, hanem magát is, és úgy gondolta, hogy ez nem jó így. Így ismételten a gyermekbefogadás mellett döntöttek. Másodjára 7 új gyermekük lett.

Néha egy gyerekkel sem könnyű, nemhogy jóval többel, de Isten mindig adott erőt és türelmet a szülők számára, hogy szeretetben neveljék fel őket. Erőt adott a mindennapokban az az érzés, hogy ennyi gyereknek tudnak biztonságot adó otthont nyújtani. Természetesen voltak nehezebb időszakok is, de összességében rendkívül hálás munka, és nincs idő unatkozni sem: mindig pörgés van, mindig történik valami.

Márk kétéves volt, amikor örökbe fogadták Füzesiék. Első emléke az, amikor hároméves korában beköltöztek az újonnan kapott házukba. Testvéreivel mindig jól kijött, mindenkit szeretett. Elmondása szerint Isten kegyelméből született meg szülei szívében az az elhatározás, hogy két saját gyermekük mellett felnevelnek olyan gyermekeket is, akiket valamilyen oknál fogva nem nevelhettek fel vér szerinti szüleik.

Elsőként ő és Gergő kerültek a Füzesi házaspár védőszárnyai alá. Őket követte Andi, majd Karcsi, Miki és Gergely, legvégül pedig Szabina és Barbi. Így lettek végül tizenketten.

Márk szerint a család nemcsak vér szerinti kötelék, hanem ennél sokkal több, sokkal magasztosabb dolog: egy olyan kötelék és egység, amely támogat, átsegít a nehézségeken, olykor felemel, vagy éppen megró, de mindig számíthat rá a szükség idején. Hisz abban, hogy Isten akarta úgy, hogy jelenlegi szerető szüleihez kerüljön, ahol egy törődő és meghitt családi közösség várt rá. „Mert nem az az anya, aki megszül, hanem az, aki felnevel” – mondta a 14 éves fiú, aki „édes” szüleiről semmit sem tud. A helyi középiskola kilencedik osztályát elvégzett tanuló már a jövőn gondolkodik, hogy pontosan milyen szakmát is válasszon, de egy dologban már most is biztos: ha odakerül a sor, majd ő is szeretne örökbe fogadni. Szabad­idejében ő is, ahogy a család többi tagja, besegít a házimunkában. A fiúk a kinti, míg a lányok a benti dolgokban nyújtanak segítséget a szülőknek. Ilyen egy igazi, áldott család!       

SD