A fiatalkorúak foglalkoztatásáról
„Itt a nyár, és újra aktuális a kérdés: hány éves kortól dolgozhatnak a 18 éven aluliak, milyen munkát s milyen feltételekkel végezhetnek?”
– Ukrajnában a fiatalok foglalkoztatását a Munkatörvénykönyv (Mtk.) szabályozza, annak is a XIII. fejezete. Az Mtk. 187. cikkelye rögzíti, hogy a 18 éven aluli személyek a foglalkoztatás terén egyenlők a felnőttekkel, ugyanakkor a munkavédelem, a munkaidő, a bérezés, a szabadságolás terén és néhány egyéb tekintetben az ukrán jogszabályok által lefektetett kedvezményeket élveznek. Ha figyelembe vesszük a Polgári törvénykönyv 32. cikkelyét, látható, hogy nem minden 18 éven alulira vonatkozik a 187. cikkely, hanem csak a 14–18 éves fiatalkorúakra (неповнолітні), akik korlátozott civil cselekvőképességgel rendelkeznek. Következésképpen az első kérdésre a válasz, hogy Ukrajnában elvben 14 éves kortól dolgozhatnak a fiatalok.
A 188. cikkely ugyan kimondja, hogy 16 éven aluli fiatalkorúak foglalkoztatása nem megengedett, ám „felkészítendő a fiatalokat a produktív munkára”, mégis engedélyezett a 14. életévüket betöltöttek alkalmazása bizonyos feltételek teljesülése esetén:
– a szülőnek vagy az őt helyettesítő személynek hozzá kell járulnia a munkavégzéshez;
– a munkavégzésre jelentkező fiatalnak valamelyik középiskolában, szakközépiskolában vagy egyéb középfokú oktatási intézményben kell tanulnia;
– a fiatalok csak szabadidejükben dolgozhatnak, a munka nem mehet a tanulás rovására;
– csak könnyű munkát szabad végezniük;
– a munka nem lehet ártalmas az egészségre.
Kivételes esetekben a 15 évesek is foglalkoztathatók, nekik elég felmutatniuk az egyik szülő vagy az őt helyettesítő személy írásos beleegyezését.
Amint a fiatal betöltötte 16. életévét, a fentebb ismertetett korlátozások és feltételek a foglalkoztatást illetően megszűnnek.
Az Mtk. 190. cikkelye felsorolja, milyen munkákra tilos fiatalkorúakat alkalmazni.
Ezek szerint:
– tilos 18 éven aluli személyek alkalmazása nehéz munkára, káros vagy veszélyes munkakörülmények közötti munkavégzésre, valamint föld alatti munkára;
– tilos a 18 éven aluli személyek bevonása az életkoruk alapján megállapított határértéknél nagyobb súlyú tárgyak emelésébe és mozgatásába;
– tilos éjszakai munkát végezniük, túlórázniuk, és szabadnapokon sem dolgozhatnak.
A nehéz, veszélyes és káros munkák listáját, illetve a 18 évnél fiatalabbak által emelhető és mozgatható terhek súlyát az állami egészségügyi politika alakításáért felelős központi végrehajtó szerv állapítja meg a munkavédelem terén illetékes központi állami hatóság jóváhagyásával.
Mielőtt munkába állnának, a fiataloknak munkaszerződést kell kötniük. Ehhez kötelező felmutatniuk a személyi igazolványukat (vagy a születési bizonyítványukat), a munkakönyvüket (ha van), bizonyos esetekben a végzettséget igazoló dokumentumot, az egészségügyi vizsgálatról kapott igazolást, a felvételi kérelmet és (16 éves kor alatt) a szülők egyikének vagy az őket helyettesítő személynek (pl. nevelőszülő, gyám) a hozzájárulását a munkavégzéshez.
A szülői hozzájárulás megadásával szemben a törvény nem támaszt alaki követelményeket, de az a gyakorlat alakult ki, hogy a szülő kérvényt ír, melyben kéri a munkaadót, hogy alkalmazza fiatalkorú lányát vagy fiát. Ha a kérvény írója nem édes szülője a fiatalkorúnak, fel kell mutatnia a dokumentumot, amely igazolja, hogy jogosult eljárni a nevében.
Amennyiben a fiatalkorú korábban nem dolgozott még, a munkáltatónak a felvételét követő öt napon belül fel kell tüntetnie alkalmazását a számára kiállított új munkakönyvben. Ezenkívül minden vállalatnál, intézménynél vagy szervezetnél nyilvántartást kell vezetni a fiatalkorú dolgozókról a születési dátumuk feltüntetésével.
Gyakori kérdés, vajon mikortól megengedett a fiatalok számára heti 40 órát dolgozni (vagyis ugyanannyit, mint a felnőttek)? A jogszabályok értelmében heti 40 órát csak a 18. életévüket betöltött munkavállalók dolgozhatnak. Ugyanakkor a 16–18 éves fiatalkorúak legfeljebb heti 36 órában foglalkoztathatók, míg a 16 éven aluliak legfeljebb heti 24 órában.
További korlátozás vonatkozik azokra a fiatalkorúakra, akik tanév közben, a tanulás mellett dolgoznak. Számukra csak a törvény által az adott életkorban megengedett munkaidő fele engedélyezett. Tehát például amennyiben egy 17 éves fiatal tanulás mellett dolgozik, heti munkaideje nem haladhatja meg a 18 órát, azaz az ő életkorában engedélyezett legfeljebb 36 óra felét. (Lásd az 51. cikkely 1. pontját és a 193. cikkelyt!)
Érdemes más szemszögből is megvizsgálni a munkaidő kérdését. A 16. életévüket betöltött dolgozók legfeljebb napi hét órát dolgozhatnak, amennyiben nem tanulnak. Ha viszont a 16. életévét betöltött munkavállaló egyben diák is, a munkanapja nem haladhatja meg a napi négy órát. A 16 évnél fiatalabb munkavállaló napi öt órát dolgozhat, de legfeljebb heti 24 órát.
Ami a bérezést illeti, a 18 évnél fiatalabbak a rövidebb munkaidő ellenére ugyanarra a fizetésre jogosultak, mint az azonos munkát végző, azonos képesítésű felnőttek, akik teljes munkaidőben dolgoznak. Darabmunkára való alkalmazás esetén a fiatalkorúakat a felnőtt munkavállalók számára megállapított norma alapján fizetik, külön tarifával ellensúlyozva, hogy munkaidejük rövidebb a felnőttekénél. Másképpen történik a még tanulmányaikat folytató, szabadidejükben dolgozó fiatalkorúak bérezése. Esetükben a munkájukért fizetett bér arányos a ledolgozott idővel vagy a teljesítménnyel.
A törvény kimondja, hogy a fiatalok számára 21 éves korig kötelező évente egészségügyi vizsgálaton részt venni. A vizsgálat ideje beleszámít a munkaidőbe (vagyis erre az időre is jár az átlagbér), és a fiatalkorúak számára ingyenes a kivizsgálás. Tilos fiatalkorút előzetes egészségügyi vizsgálat nélkül alkalmazni.
Összefoglalásként megállapíthatjuk, hogy a törvény biztosítja a lehetőséget a fiatalkorúak alkalmazására, más kérdés, vajon megéri-e jelenleg a munkaadóknak vállalni a rengeteg előírás betartását egy olyan tapasztalatlan munkavállaló alkalmazása végett, akinek ráadásul többet kell fizetnie a tényleges teljesítményénél.
hk
