Felelősségre vonás vagyoni kár okozásáért

„A parkban őgyelgő fiatalok attól a naptól kezdve figyelték az új kioszkot, hogy megnyitott. Aztán egy szombat este, miután alaposan felöntöttek a garatra a klub melletti boltban, kövekkel betörték a kioszk ablakait, festékkel összekenték az ajtót és a falakat az utca felől, végül megpróbálták felgyújtani az egész építményt. A tulajdonos szerint a kár legalább 150 ezer hrivnya. Ha rajtam múlna, nemcsak azt akarnám elérni, hogy megtérítsék a káromat, hanem rács mögé juttatnám az elkövetőket. Van erre lehetőség?”

– A hatályos jogszabályok értelmében vagyoni kár okozásáért polgári jogi felelősség, büntetőjogi felelősség és adminisztratív felelősség is megállapítható.

A polgári jogi felelősség a károkozás minden lehetséges formája esetében fennállhat. A Polgári törvénykönyv (Ptk.) 22. cikkelye szerint kártérítésre jogosult az a személy, aki polgári jogainak megsértése miatt kárt szenvedett. A kárt teljes mértékben meg kell téríteni, kivéve, ha szerződés vagy törvény ennél kisebb vagy nagyobb mértékű kártérítést ír elő.

Az 1166. cikkely is kimondja, hogy a magán- vagy jogi személy személyiségi nem vagyoni jogaiban törvénytelen döntéssel, cselekedettel vagy mulasztással okozott vagyoni kárt, valamint a magán- vagy jogi személy tulajdonában okozott kárt az okozója köteles teljes mértékben megtéríteni.

A károsult a bíróságon kérheti az őt ért kár megtérítését.

Kárnak minősül:

1. a személyt a vagyontárgya megsemmisülésével vagy megrongálásával ért veszteség, valamint azok a kiadások, amelyekre a személy megsértett jogának helyreállítása érdekében kényszerült vagy fog kényszerülni (tényleges kár);

2. a jövedelem, amelyhez normális körülmények között a személy ténylegesen hozzájuthatott volna, amennyiben nem sérülnek a jogai (nyereségkiesés).

A károsult követelésére és az eset körülményeitől függően a vagyoni kár más módon is megtéríthető, például természetben (azonos jellegű és minőségű tárgy átadásával, a sérült tárgy kijavításával stb.), hacsak a jogszabályok másként nem rendelkeznek.

Mivel a polgári jogi felelősség a kártérítés kivételével semmilyen büntetést nem von maga után, érdemes vetnünk egy pillantást a büntetőjogi felelősségre. A hatályos jogszabályok értelmében a vagyoni kár okozását a Büntető törvénykönyv (Btk.) két cikkelye minősíti: a 194. és a 196. cikkely. Az előbbi a vagyontárgy szándékos megsemmisítésére vagy rongálására vonatkozik. Az utóbbi a vagyontárgy gondatlanságból elkövetett megsemmisítését vagy károsítását tárgyalja.

A bűncselekmény tárgya bármilyen ingó és ingatlan vagyontárgy lehet, kivéve bizonyos típusaikat, amelyek megsemmisítéséről vagy megrongálásáról a Btk. külön rendelkezik. Így például a 194/1-es cikkely foglalkozik a villamosenergia-hálózat objektumainak szándékos rongálásával.

Felhívnám a figyelmét, hogy a büntetőjogi felelősség csak abban az esetben állapítható meg más vagyonának megsemmisítéséért vagy károsításáért, ha az elkövető nagymértékű kárt okozott. A nagymértékű kár meghatározását a Btk. 185. cikkelyéhez fűzött megjegyzés 3. pontja tartalmazza. Ezek szerint nagymértékűnek akkor minősül a személy vagy személyek csoportja által okozott kár, ha értéke a bűncselekmény elkövetésének pillanatában eléri vagy meghaladja a polgárok nem adózó minimális jövedelmének (jelenleg 1135 hr.) kétszázötvenszeresét. Ezek szerint idén ahhoz, hogy a rongálók tette bűncselekménynek minősüljön a 194. cikkely alapján, a kár mértékének el kell érnie vagy meg kell haladnia a 283 750 hrivnyát.

Ezenkívül a 194. cikkely úgynevezett minősítő körülményeket is felsorol. Ilyen, ha a szándékos károkozást gyújtogatással, robbantással vagy más közveszélyes módon követték el, esetleg különösen nagy vagyoni kárt okoztak, netán a tett emberéletet követelt, vagy egyéb súlyos következményt vont maga után.

A 194. cikkely szövegéből közvetetten következik, hogy a megsemmisített vagy károsított vagyontárgy csak idegen tulajdon lehet. Azaz nem vonatkozik a saját vagyon megsemmisítésére, illetve a tettes és harmadik személyek közös tulajdonára.

A 194. cikkelyben tárgyalt bűncselekményt 16. életévét betöltött személy követheti el, illetve 14. életévét betöltött személy is felelősségre vonható, amennyiben a 194. cikkely 2. pontja alapján minősített esetről van szó.

Fontos tisztában lenni a 194. és a 196. cikkely közötti különbséggel. Előfordul, hogy a rendőrség az ilyen esetek kivizsgálása során nem fordít kellő figyelmet a szándékosság megállapítására és bizonyítására, aminek következtében az eseteket a kisebb súlyú 196. cikkely alapján gondatlanságból elkövetett károkozásnak minősítik. A 196. cikkely viszont csak abban az esetben rendeli büntetni a gondatlanságból elkövetett károkozást, ha az súlyos sérülést vagy halált okozott. A büntetési tétel ebben az esetben két évig terjedő javítómunka, esetleg három évig terjedő szabadságkorlátozás vagy szabadságvesztés. Ugyanakkor a 194. cikkely ugyanezért a tényállásért szándékosság esetén háromtól tíz évig terjedő szabadságvesztést ír elő. De még alapesetben is a bírság mellett 120-tól 240 óráig terjedő közmunkával, két évig terjedő javítómunkával, esetleg három évig terjedő szabadságvesztéssel vagy szabadságkorlátozással rendeli büntetni a vagyontárgy szándékos rongálását.

Mint említettük, az idegen vagyon megrongálásáért a polgári jogi és a büntetőjogi felelősség mellett az adminisztratív felelősség megállapításának lehetősége is felmerül. Az Adminisztratív jogsértési törvénykönyv (Ajtk.) azonban általában nem ismeri a vagyontárgy szándékos megsemmisítésének vagy károsításának fogalmát. Csak olyan esetekben foglalkozik a vagyontárgyak rongálásával, ha speciális tárgyak, például mezsgyejel (az Ajtk. 56. cikkelye), vízgazdálkodási létesítmények és berendezések (az Ajtk. 61. cikkelye), mezővédő erdősávok vagy ültetett erdők (az Ajtk. 65/1. cikkelye) károsodnak, semmisülnek meg.

Megemlíthetnénk az Ajtk. 173. a cikkelyét, amely a hu­liganizmussal foglalkozik, ám ezt a cikkelyt legfeljebb az egészen kis értékű károkozással járó esetekben alkalmazzák. Ilyen cselekedet lehet például az utcai buszmegálló megrongálása, a falfirkálás, vagyis esetünkben aligha alkalmazható ez a cikkely.

Az ukrán igazságszolgáltatás kedvenc „gumiszabálya” a Büntető törvénykönyv 296. cikkelye, amely a garázdaságot tárgyalja. Garázdaság: a közrend durva megsértése, amely a társadalom iránti nyilvánvaló tiszteletlenségből fakad, s különös merészséggel vagy kivételes cinizmussal társul. Azért „gumiszabály”, mert ezt alkalmazzák számos olyan esetben, amikor a tényállás megállapítása, a cselekmény minősítése valamilyen oknál fogva problémába ütközik a hatóságok részéről. Ezért hagytuk utoljára. Nem kizárt, hogy esetünk is erre a sorsra jut, például ha a hatóságok szerint a kárérték nem éri el a jelzett határt. A garázdaság büntetése alaphelyzetben a bírság mellett legfeljebb hat havi elzárás vagy öt évig erjedő szabadságkorlátozás. Csoportosan elkövetve öt évig terjedő szabadságkorlátozással vagy négy évig terjedő szabadságvesztéssel büntethető.

A fentiekből levonható a következtetés, hogy ami az okozott kár megtérítését illeti, az esetek többségében ez polgári peres eljárás keretében történik meg. Aki viszont az elkövetőket emellett büntetőjogi felelősségre kívánja vonni, aligha kerülheti el, hogy feljelentést tegyen a rendőrségen, mivel kizárólag a rendvédelmi szervek jogosultak eljárni harmadik személy jogsértő cselekedeteinek ügyében.

hk