Stranger Things

Sorozatajánló

A 80-as évek menő. Nagyon. Nem véletlen, hogy az elmúlt esztendők filmjei, regényei, videójátékai, sőt még a divat világa is ezt a korszakot szereti a legjobban megidézni, ugyanis a „boldog nyolcvanasoknak” olyan hangulatuk, stílusuk van, mely a mai napig népszerűségnek örvend. Ami felé még 2016-ban is különleges nosztalgiával tekintenek vissza, ezt az érzést pedig nemcsak azok fogadhatják be, akik valóban abban az időszakban voltak gyerekek vagy fiatalok, a mai generáció számára sem lehetetlen, hogy értse és érezze annak a korszaknak az összes báját. Hiszen az akkor készült alkotások markáns, vizuális stílusuk és egyedi hangzásviláguk miatt visszafordíthatatlanul beleivódtak a különböző műfajok zsigereibe, úgy, ahogy az azt megelőző és követő évtizedek különböző produkció sohasem. Másrészt elég csak megnézni, hány korszakalkotó film készült akkoriban, melyek aztán a mai írók, rendezők és további alkotók egész seregét inspirálták.

Éppen néhány hete, hogy öt évvel ezelőtt a Netflix adatszolgáltatóján elindult a Stranger Things nevű, azonos című képregényen alapuló sorozat (az első évad természetesen annak teljes egészében rögtön elérhetővé vált már a premier napján). 2016 nyarának legnagyobb meglepetése volt, mely jött, látott és azonnal győzött.

1983-ban járunk. Az Indiana állambeli Hawkins egy teljesen unalmas, hétköznapi kisváros, ahol nem történik az égvilágon semmi. Az emberek élik hétköznapi, szürke, kissé monoton életüket. Jimnek, a helyi sheriffnek sem kell sok minden miatt aggódnia: legnagyobb problémája az, hogy a helyi gyerekek folyamatosan kerti törpéket lopnak az egyik nyugdíjas öregasszony kertjéből. A felnőttek dolgoznak, a gyerekek iskolába járnak, minden megy a maga útján, mindig ugyanaz történik. Aztán egy napon az egyik 12 éves fiúnak, Willnek nyoma vész. Senki sem tudja, hova tűnhetett, mi történt vele, de nemsokára városszerte keresni kezdik. A fiút sehol sem találják, viszont a szintén keresésére induló barátai – Mike, Dustin és Lucas – a város melletti erdőben rátalálnak egy kopasz, kórházi ruhában ténfergő kislányra, aki csak Tizenegynek nevezi magát. Látszólag átlagos gyerek, ám hamarosan kiderül, különleges, emberfeletti dolgokra képes. Hawkinsban felpörögnek az események, ugyanis Willt továbbra sem találják, anyja, Joyce Byers fura hangokat kezd hallani, és nagyon úgy tűnik, hogy nem azért, mert fia miatt aggódna. Ezzel együtt pedig a kisvárosban is érdekes, megmagyarázhatatlan dolgok sorozata következik be, melyhez talán a Hawkins mellett elhelyezkedő titokzatos kutatólaboratóriumnak is köze lehet…

Újabb klisé: a Stranger Things a maga teljes valójában nagyszerű. Pedig az alkotók nem tettek semmi mást, mint hogy alapul vették az évtized jelentős műveit, majd egy hatalmas fazékban összekeverték, hozzáadtak még egy rakás nyolcvanas évekbeli slágert, ezek mixeként pedig megszületett a Stranger Things, egy kis plusz titkos összetevővel együtt. Dufferék úgy meséltek el egy alapvetően ismerős, többször látott történetet, ahogy még senki sem azelőtt. Sorozatuk nemcsak erőltetett koppintás, kliségyűjtemény vagy egy úgynevezett „best of ’80s”, bár rá lehet húzni ezeket a jelzőket is, de jóval többről van itt szó. A széria parádésan hozza az évtized hangulatát, nagyszerűen ötvözve a sci-fit, a kaland-, gyerek- és szörnyfilmeket a horror műfajával.

A Stranger Things nemcsak bicikliző, rádiózó és szerepjátékokat játszó gyerekekről, hanem felnőttekről is szól. Őket is ugyanúgy átformálják a történtek, személyes drámájuk a cselekmény szerves részévé válik, a fináléra pedig – valamilyen úton-módon – mindegyikük megváltást nyer. Kifejezetten kidolgozott karakterekkel operálnak az alkotók, mindegyiküket meg lehet kedvelni vagy épp utálni, gyakorlatilag mindegy is, a lényeg, hogy bármelyikük képes valamiféle érzelmet, empátiát vagy szimpátiát kiváltani a nézőből, legyen az pozitív, esetleg negatív kicsengésű. A sorozat minden korosztályt képes megszólítani, nem csak gyerekeknek vagy csak felnőtteknek szól. Természetesen 80-as évekbeli hangulathoz 80-as évekbeli slágerek illenek, ennélfogva sűrűn csendülnek fel a korszak nagy dalai, ezek mindig a megfelelő pillanatban, és néha nemcsak a hangulat fokozása miatt, hanem olykor komoly, fontos dramaturgiai céljuk is van. 

Az itt felsoroltakból már három évadot is megnézhetnek azok, akiknek esetleg az ajánló elolvasása után megjött volna a kedvük. Említeni sem érdemes, hogy az évadok során egyre inkább bonyolódnak a szálak, de a sorozat tudja tartani az első évad által elég magasra helyezett bizonyos lécet. A sorozat az IMDb-n 8,7-es értékelést kapott. Jó szórakozást kívánok ehhez a nézőit rendkívül könnyen rabul ejtő sorozathoz! 

FS