Második ciklus: Zelenszkij újra indul?

A 2019-es elnökválasztási kampányban Volodimir Zelenszkij és csapata ráérzett a társadalmi igényekre. Volodimir Olekszandrovics többek közt megígérte: „Egy ciklusra megyek”. Ám miután beköltözött a Bankovára, az ígéret, hogy csak öt évig marad hivatalban, gyorsan feledésbe merült. Ma már senki sem kételkedik benne, hogy Zelenszkij nem éri be egyetlen elnöki ciklussal. Az Ukrajinszka Pravda (UP) összeállításából kitűnik, hogy 2022 tavaszán a hatalom is megkezdi a felkészülést a választásokra.

Lényegében három párhuzamos folyamatról van szó: felkészítik a regionális „csapatokat”, amelyek később a megyei kampánystábok alapját képezhetik, átalakítják a Nép Szolgája pártot és a hatalom igényeihez igazítják a médiát. A harmadik pont megvalósítása valójában már tavaly elkezdődött.

Nem teheti meg, hogy nem indul

Bár Zelenszkij makacsul kerüli a kérdést, vajon szándékában áll-e ismét indulni az elnökválasztáson, nyilvánvaló, hogy környezete támogatja az elnöknek ezt a szándékát. Állítólag egyre azt sugdossák a fülébe, hogy egy ciklus kevés a választási ígéretek teljesítéséhez, már-már kötelessége újraválasztatni magát.

Nincs ebben semmi meglepő, hiszen ezeknek az embereknek a jövőjükre is gondolniuk kell. Nem zárható ki, hogy amennyiben Zelenszkij távozik a hatalomból, ellene és környezetének jó néhány tagja ellen eljárást indítanak a hatóságok a hivatali idejük alatt történtek miatt. Jusson eszünkbe, hogy annak idején Julija Timosenko volt miniszterelnök is megjárta a börtönt, Petro Porosenko exelnök ellen pedig több eljárás van folyamatban jelenleg is.

A másik ok, amely miatt Volodimir Zelenszkijnek indulnia kell a választásokon, hogy jelezze az elitnek: nem szállt ki a játékból. Ha ugyanis az elnök tartaná magát az ígéretéhez, hogy az öt év leteltével távozik, már jövőre komoly problémákkal kellene szembenéznie: a képviselők, a kormánytagok, az Elnöki Hivatal tisztviselői, a megyei kormányzók többé nem az utasításait lesnék, hanem megkezdenék a helyezkedést, hogy biztosítsák a politikai túlélésüket azoknak a politikai csoportosulásoknak az egyikében, amelyek indulnak a következő választásokon. Az újbóli megmérettetés ily módon nem pusztán elnöki szeszély, hanem kényszer is.

Timosenko máris hozzálátott

Az UP forrásai szerint a választással kapcsolatos kérdések egyre gyakrabban merülnek fel az elnök szűkebb környezetéhez tartozó személyek részvételével tartott ötletbörzéken. Úgy tudni, egyelőre nincs szó a kampánystáb megalakításáról, ugyanakkor Kirilo Timosenko, az Elnöki Hivatal vezetőjének helyettese, aki egyebek mellett a megyei kormányzókért „felel” az elnök környezetében, már márciusban hozzákezd a regionális választási csapatok kialakításához. Ez még nem teljes értékű választási munka, de rendkívül fontos idejében kipuhatolni, kire számíthatnak a jövőben a helyi elitekből.

A regionális kérdések mellett Timosenko feladatai közé tartozik a két állami csatorna, a Rada és a Dom átalakításának felügyelete is. Mint ismeretes, a hatalom jelentős befektetéssel igyekszik javítani e két tévé nézettségét, hogy vetélytársai lehessenek a politikai ellenfelek hírcsatornáinak.

Hogy miért Timosenko kezében összpontosulnak a választási teendők? Az UP forrásai szerint ő lehet Zelenszkij választási kampányának szürke eminenciása. Ahhoz nem férhet kétség, hogy a kampánystáb vezetője Andrij Jermak, az Elnöki Hivatal irányítója lesz, de a háttérmunkát Timosenko vezényelheti.

Keménykezű vezető születik

Talán az alapos választási előkészületeknél is fontosabb, hogy mivel állhat az elnök a szavazók elé. Legutóbb, 2019-ben Zelenszkijnek nem volt szüksége konkrét ígéreteket tartalmazó választási programra. Győzelmét annak köszönheti, hogy az ország népe az ő megválasztásával büntette meg a régi elitet, amelyből végérvényesen kiábrándult.

Azóta nagyot változott a világ, Zelenszkij elnökként egy személyben felel a kormány és a parlament minden tettéért, főként a ballépéseikért. Nem változtat a lényegen, hogy ezt a helyzetet maga idézte elő, hiszen az Elnöki Hivatal tudatosan gyűrte maga alá, tette arctalan bürokratákká a miniszteri kabinet tagjait és a Rada képviselőit. Így viszont változnia kell az újraválasztásra készülő Zelenszkijnek is. A felmérések szerint az ukrán emberek keménykezű, de igazságos vezetőre, „jó gazdára” vágynak, ezért várható, hogy Zelenszkij elnöki „alakítása” is ennek megfelelően módosul.

Társadalmi igazságosság és béke

Az elnökhöz közeli források szerint a gazdaság életre keltésén túl Zelenszkijnek két fontos kérdésre kellene feleletet találnia a választási kampány kezdetéig: az egyik a lakosság társadalmi igazságosság iránti igényének kielégítése, a másik a Donyec-medencei háború lezárása.

A társadalmi igazságosság helyrebillentését hivatott szolgálni a 2022 májusában életbe lépő oligarchaellenes törvény. Az elnök megmutathatja általa országnak-világnak, miként tartja kézben Ukrajna legtehetősebb embereit.

Nehezebb eredményt felmutatni a békecsinálás terén, hiszen nincs mód a szemfényvesztésre. A béketeremtés kényszerét az elnök környezetében is érzik. Úgy tartják, az év végéig megoldást kell találni a Donyec-medencei válságra. Ha nem sikerül, meggyőző és érthető választ kell találniuk a kérdésre, miért nem zárhatta le az elnök a háborút. Ráadásul úgy, hogy mindenki érzékelje, Zelenszkij mindent elkövetett a béke érdekében. Ellenkező esetben folyamatos támadásoknak lesz kitéve háború- és a békepárti ellenfelei részéről egyaránt.

A stratégia

Jelen helyzet szerint az elnökválasztás előtt, amelyre 2024 márciusának utolsó vasárnapján kerül sor, parlamenti választásokat tartanak Ukrajnában. Az Alkotmány értelmében 2023 októberének utolsó vasárnapján kellene az urnákhoz járulnunk.

Tavaly arról szóltak a pletykák, hogy az Elnöki Hivatalban keresik a módját, miként lehetne a 2019-ben magtartott előrehozott választásokra hivatkozva 2024-re, egészen pontosan az elnökválasztás utánra halasztani az új képviselőtestület megválasztását. A hatalom attól tart, ha az elnök pártja, a Nép Szolgája 2023-ban nem nyeri meg a választásokat, 2024-ben Zelenszkijnek nehezebb lesz újraválasztatnia magát. Márpedig a kormánypárt pozíciói meglehetősen gyengék. A legutóbbi felmérések szerint elveszítette abszolút elsőségét, s most az Európai Szolidaritással van versenyben az első helyért.

Nem tudható azonban, miként reagálna a választások elhalasztására a társadalom. Ennél is nagyobb gond, hogy az Elnöki Hivatal és az Alkotmánybíróság között elmérgesedett viszony miatt kétséges, vajon belemennének-e az alkotmánybírák a parlamenti választások elhalasztásába 2024 őszéig.

Bye, bye, „Szolgák”?

Ebben a helyzetben a hatalom állítólag nem lát más lehetőséget a kormánypárt újjászervezésén kívül. A névváltás sem elképzelhetetlen. A párt valószínűleg Zelenszkij nevét venné fel. Az elnök népszerűsége is megkopott ugyan az elmúlt jó két évben, ám távolról sem annyira, mint a Nép Szolgájáé.

Nap mint nap bebizonyosodik, hogy a hatalom legnagyobb problémáját a káderek jelentik. Elsősorban azokról a kormánypárti parlamenti képviselőkről van szó, akik két éve bukdácsolnak botrányról botrányra. Hol az „ellenséges” Lukasenko belarusz elnökért lelkesednek, hol „gyatra minőségű” gyerekekről értekeznek. Egyre több a korrupciós ügy, s nemegyszer kiskirályokként viselkednek a nép választottjai.

Korábban már volt olyan kezdeményezés, hogy szabaduljanak meg a kétes reputációjú egyénektől, és fektessenek nagyobb hangsúlyt a kedvelt párttagok népszerűsítésére, „felfuttatására”, ám az elképzelés valahogy gyorsan kifulladt. A megvalósítása egyébként is katasztrófával fenyegetett, hiszen a hatalompárti frakció csak két parlamenti képviselőcsoport, a Bizalom és A Jövőért, valamint a Hang frakció segítségével tudja megszavazni a törvényeket, legtöbbször nem képes egymaga biztosítani az ehhez minimálisan szükséges 226 szavazatot. Az újabb kizárások csak még inkább ellehetetlenítenék a helyzetet.

Az az állapot sem tartható tovább, hogy a képviselők egyik része EU- és NATO-párti, nemzeti beállítottságú, míg néhányan „oroszbarátok”. Az oligarchákhoz fűződő kapcsolataik miatt is megosztottak. Nem világos azonban, milyen irányban kellene elmozdulnia a pártnak és frakciójának. Volodimir Zelenszkij a jelek szerint azt szeretné, hogy folyton olyan emberek vegyék körül, mint amilyeneket az újévi üdvözletét kísérő klipben láthattunk: a kultúra, a tudomány képviselői, sportolók, önkéntesek, katonák, orvosok. Csupa fénylő szemű, boldog ember. A valóságban, Zelenszkij Ukrajnájában azonban ez nem lehetséges.

(zzz)