Az elvándorlástól a megmaradásig
A sok millió éve még vulkánként pöfékelő, ám rég kihunyt tüzű Fekete-hegy szélesen terpeszkedve magasodik a lábainál fekvő Nagyszőlős fölé, mely város Ugocsa vármegye egyik legkorábbi településeként született meg a XIII. században. Számos látnivalója közé tartozik a XIV. századi vár romantikus romja, a gótikus stílusú római katolikus templom – Kárpátalja legnagyobb egyhajós középkori temploma –, illetve a barokk stílusú Perényi-kastély. De milyen helyzetben van ma a város magyar közössége?
Az 1910-es népszámláláskor 7811 lakosából 5943-an voltak magyar, 1266-an ruszin, 540-en pedig német vagy jiddis anyanyelvűek. A II. világháború után azonban – vidékünk szinte mindegyik városának sorsában osztozva – itt is többségbe kerültek az ukránok. A legutóbbi, 2001-es népszámlálás szerint már csak a lakosság 26 százaléka vallotta magát magyarnak.
– Jelenleg pedig mi tesszük ki a népesség mintegy 18 százalékát – fejti ki Kudron Zoltán, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség (KMKSZ) Nagyszőlősi Alapszervezetének elnöke. – Az utóbbi tíz év alatt csaknem 10 százalékkal csökkent a számunk. Miért? Az idősek közül sokan elhunytak. Ami pedig a fiatal családokat illeti… Korábban a férjek a jobb megélhetés végett Magyarországon, Szlovákiában, Csehországban vagy Nyugaton dolgoztak, miközben a családjuk itthon tartózkodott, újabban viszont már többen magukkal viszik a feleségüket, aki ugyancsak a határon túl vállal munkát, valamint a gyermekeiket, akik ott járnak iskolába. Nem egy fiatal család végleg kint marad, s ők talán elvesznek Kárpátalja számára. De ez a folyamat nemcsak az itteni magyarokra, hanem a helybeli szlávokra is jellemző. Öt-hat éve megszaporodtak a városban az eladó családi házak, s azokat az Ukrajna belsejéből érkező személyek vásárolják fel, mivel vidékünk egy paradicsom, kedvező földrajzi fekvéssel, csak sokan nincsenek tisztában ezzel.
– 1991 óta több kivándorlási hullám is volt a nagyszőlősi magyar lakosok körében? És mi a jellemzőbb: a vendégmunka ingázással vagy a kiköltözés?
– A rendszerváltás és a határok átjárhatóbbá válása óta folyamatosan települnek ki családok Magyarországra, de jellemzőbb a külföldi munkavállalás ingázással, ami azonban az anyagi előnyöket leszámítva nem válik a családok javára. Ha pedig egy vendégmunkás – és itt nemcsak a fiatalokról van szó – nagyon jó állást talál, a biztos megélhetés reményében kiviszi a családját is. A középkorúak hazavágynak, például Csehországban élve látják, hogy más kulturális közeg veszi őket körül, mint nálunk, és miután itthon leéltek 40 évet, szeretnének hazatelepülni. Kapok jelzéseket tőlük, hogy visszaköltöznének, de még nem tértek haza. A huszonéves munkavállalók viszont jobban be tudnak illeszkedni a külföldi társadalmakba, átveszik az adott ország kultúráját, és asszimilálódnak. Megjegyzendő: 1991 előtt Nagyszőlősön 10-12 gyár, üzem működött, melyek felszívták az itteni munkaerőt, ma viszont már kevés a munkahely, az itteni fizetéseket pedig össze sem lehet hasonlítani a külföldi munkabérekkel…
– Témát váltva: milyen a színmagyar és az etnikumközi vegyes házasságok aránya, s az ezekben nevelkedő gyerekeket milyen arányban íratják be a Nagyszőlősi 3. Sz. Perényi Zsigmond Középiskolába?
– A városban a tágabb értelemben vett családoknak mind magyar, mind szláv tagjai is vannak, míg a szűkebb értelemben vett családokat tekintve elmondható, hogy kevesebb lett a színmagyar házasság, a vegyes házasságok 25-30 százalékában pedig elukránosodnak a magyarok. A színmagyar családok gyermekei mindnyájan a magyar tannyelvű iskolába járnak, míg a vegyes házasságok esetében változó a kép, a gyerekek mintegy 50-60 százalékát a Perényi Zsigmond Középiskolába íratják be, mert úgy gondolják: ha a gyermekük magyar iskolába jár, felnőttként majd jobban fog érvényesülni Magyarországon, mint itt.
– Most pedig térjünk át a politikára: mit tudnak elérni a KMKSZ-képviselők a Nagyszőlősi Kistérségi Tanácsban?
– Mivel a kistérségben 5-6 százalékot tesz ki a magyarok aránya, nagyon fel volt adva a lecke, hogy át tudjuk-e lépni az ötszázalékos küszöböt, de a jól megszervezett választási kampány eredményeként megszereztük a szavazatok 9 százalékát, így három képviselőnket tudtuk bejuttatni a 36 fős képviselő-testületbe, de a polgármester is magyar, a helyettese pedig beszéli a nyelvünket. A KMKSZ-frakció közös képviselőcsoportot alkot a Nép Szolgája, az Ellenzéki Platform – Az Életért, valamint az Egységes Közép frakciójával. A mi képviselőcsoportunk lett volna a nagyobbik, de két képviselő hamar átállt a másikba, így konstruktív ellenzékként működünk. Ám már folyamatban van a két átállt képviselő visszahívása, és ha sikerrel zárul a dolog, mi kerülünk többségbe. Jelenleg pedig a kétharmados többséget igénylő határozatok meghozatalakor tudjuk érvényre juttatni a frakciónk akaratát, együttműködve a képviselőcsoportunk többi frakciójával. Például a földprivatizáció során igyekszünk elérni, hogy azok kapják meg a földeket, akik meg is művelik azokat, és nem csak azért akarnak hozzájuk jutni, hogy pár év múlva jó áron eladják azokat.
– Végezetül érdekel, milyen tevékenységet fejt ki a KMKSZ-alapszervezet.
– Amellett, hogy Nagyszőlősön kerül sor a KMKSZ október 6-i központi megemlékezésére, az alapszervezet a Perényi-középiskolával együtt megszervezi a március 15-i ünnepséget, novemberben a temetőben álló kopjafánál fejet hajtunk az 1944-es deportálások áldozatai előtt, a Nagyszőlősi Bartók Béla Művészeti Iskolával közösen pedig a Covid-járvány kitöréséig megrendeztük a Májusi Zenei Napokat. A KMKSZ Nagyszőlősi Középszintű Szervezete és Városi Alapszervezete székházában a járvány előtt évente 8–10, azóta 4–5 kulturális, illetve ismeretterjesztő rendezvényt szerveztünk, illetve szervezünk meg. A székházban emellett magyar könyvtárat is működtetünk. A Nagyszőlősön született, majd itt elhunyt Révész Imre festőművész síremlékét kovácsoltvas díszkerítéssel vettük körül. S szeretnénk elkészíttetni, majd a Perényi-kastély mögötti Perényi parkban felállítani a Perényi-címert. Egyébként, amikor tíz éve az alapszervezet elnöke lettem, még 1450 főt tett ki a tagságunk, ma viszont ezren vagyunk. A tagok egy része ugyanis már akkor nyugdíjas volt, s ők időközben elhunytak.
Zárszóként tehát megjegyezhetjük: a nagyszőlősi magyar közösség sorsa – az egész kárpátaljai magyarságéhoz hasonlóan – jórészt akkor fordulna jobbra, ha szülőhelyén kerülne élhetőbb gazdasági helyzetbe.
Lajos Mihály
