37 végzős búcsúzott a Beregszászi Bethlen Gábor Líceumtól

„Az ünnep nem naptól függ. Nem dátumtól, nem csillogástól, nem ajándéktól. Az ünnep egészen mástól függ. Tőled. Mert az ünnep nem kívül van. Nem díszekben, csillogásban, ajándékokban. Hanem benned. A te díszeidben, csillogásodban, ajándékaidban. Igen, az ünnep benned van. Az ünnep te magad vagy” – ezekkel a Csitáry-Hock Tamás-sorokkal nyitották meg a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum ballagási ünnepségét június 6-án, amikor e gondolat jegyében, lelküket ünneplőbe öltöztetve gyűltek össze az intézmény udvarán, hogy szárnyra bocsássák a végzős diákokat.

Az állami himnusz meghallgatását és nemzeti imádságunk eléneklését követően Szabó Árpád szólt a jelenlévőkhöz. A líceum igazgatója ünnepi beszédében kiemelte, hogy az Ukrajnában dúló háború nagymértékben felforgatta az itt élők mindennapjait, s ebből adódóan sokan nem tudnak részt venni a ballagáson, ugyanakkor a végzősökhöz szólva hangsúlyozta: „Ilyen körülmények között arra biztatni benneteket, hogy maradjatok, eléggé merész dolognak tűnik, de mégis azt mondom: igen, tegyetek meg mindent, hogy a jövőtök Kárpátaljához kössön benneteket!”

A líceum Oroszország és Ukrajna háborújának kitörése óta fogadja a háborús övezetből menekülteket. Szabó Árpád köszönetet mondott azért az önzetlen támogatásért, mellyel segítették az intézményt a rászorulók ellátásában, s külön kiemelte Lévai Anikó asszony, a budapesti székhelyű Ökumenikus Segélyszervezet jószolgálati nagykövetének segítségét, melyet a háború első napjaiban nyújtott.

Köszöntőjének végén az igazgató sikereket kívánva a ballagókhoz intézve szavait leszögezte: „…van remény, és míg remény van, addig folytatódik az élet. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint líceumunk új szárnyának folytatódó építése a magyar kormány anyagi támogatásával. Tehát fel a fejjel, hódítsátok meg a világot abban a bizonyos nagybetűs életben, és ne feledjétek Kárpátalját!”

Ünnepi beszédét követően átadta az okleveleket azoknak a tanulóknak, akik dobogós helyezést értek el a megyei és összukrajnai tantárgyi vetélkedőkön, ezzel is öregbítve az intézmény hírnevét.

„Az igazgató úr minden évben azt mondja, hogy rendkívüli az évzáró, a ballagás. És ez mindig így van. A kárpátaljai magyarok száz éve rendkívüli helyzetben élnek, tartanak ki és vizsgáznak jelesen. Azt remélem, hogy az élet különböző vizsgáin ti is jól fogtok majd teljesíteni, hiszen a helyzet mindig rendkívüli lesz” – fogalmazott beszédében Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyház püspöke, hozzátéve: „Ne felejtsétek el, hogy szeret az Isten, bízzatok benne, hívjátok az ő nevét segítségül. […] Kérjétek az ő áldását, hogy minden igyekezetetek, munkátok, tanulásotok szolgálja az Isten dicsőségét, nemzetünk javát, a ti boldogulásotokat és szüleitek örömét.”

„Szombaton arra emlékeztünk, hogy valamennyien, akik egy nyelvet beszélünk, egy vérből származunk. Vasárnap az egyház születése arra is tanít bennünket, hogyan születik meg egy közösség” – emlékeztetett Zubánics László, az Ukrajnai Magyar Demokrata Szövetség elnöke, az Ungvári Nemzeti Egyetem Ukrán–Magyar Oktatási-Tudományos Intézetének dékánhelyettese a nemzeti összetartozás napjára, valamint pünkösd ünnepére. Aláhúzta, hogy a közösségi létbe való beilleszkedés és egy erős baráti közösségé való összekovácsolódás már a patinás intézmény falai között kialakul, s ennek köszönhetően annak tagjai évtizedek múltán is képesek felidézni a közös emlékeket, melyek összetartozásuk alapjául szolgálnak.

Az intézmény egyik legkedvesebb hagyományai közé tartozik az első évfolyamosok verébavatója, amelyre az elmúlt tanévben nem tudtak sort keríteni. Ennek okán a tanévzáró kettős ünneppé vált, amikor a búcsúzó végzős diákok átadták az első évfolyamosoknak a Beregszászi Bethlen Gábor Líceum címerével díszített nyakkendőket, ezzel szimbolikusan befogadva őket a népes diáksereg soraiba. Az ünnepség ezután egy valóban hagyományos mozzanattal folytatódott: az elsősök átnyújtották a ballagóknak az útravaló tarisznyát, ezzel jelezve, hogy elértek életük egyik legfontosabb állomásának a végére.

Ezt követően megható pillanatok következtek: a ballagó diákok verses-énekes búcsúműsora őszinte gondolatokat tartalmazott a szüleik és tanáraik gondoskodó munkájáról, a barátságról, a hazaszeretetről, az otthon fontosságáról és az összetartozás erejéről.

Szívhez szóló és büszkeséggel telített gondolatokkal búcsúztak diákjaiktól Pető Nikolett és Rubec Zsuzsanna osztályfőnökök, majd a szülők nevében Rajkó Balázs mondott köszönetet a Bethlen-líceum – a „gimi” – munkatársainak.

Évekre visszanyúló hagyomány, hogy a végzősök egy jelképes, látható emléket is hagynak maguk után: egy fából kifaragott platánlevelet helyeznek el az épület előtt álló életfán, amely a „beregszászi gimnazisták” egymást követő generációinak összetartozását fejezi ki. Idén a platánlevelet Szimeonov Zsófia és Zán Fábián Bálint helyezték el az életfán.

Az ünnepség végén a ballagók a szokásos héliumos lufik eleresztése helyett idén egy fehér galambot reptettek a magasba annak jelképeként, hogy mihamarabb jöjjön el a béke.

Csuha Alexandra