Eleink kirajzásai az ősbölcsőből
Hány hullámban hagyta el a modern ember Afrikát?
Bár olyan hipotézis is van, mely szerint az ember több helyen fejlődött ki az Afrikából kirajzó Homo erectus emberelőd különböző populációiból, a legmegalapozottabb és legelfogadottabb elmélet szerint fajunk Kelet-Afrikában alakult ki. De mikor jelentek meg őseink, s mikor hagyták el a legforróbb földrészt?
Korábban úgy vélték, hogy a modern ember mintegy 200 ezer évvel ezelőtt tűnt fel Kelet-Afrikában, az etiópiai Omo Kibisben feltárt 195 ezer éves koponyacsont-maradványokat tekintették a fajunktól származó legkorábbi csontleleteknek, az elfogadott hipotézis szerint pedig eleink kb. 60-65 ezer évvel ezelőtt hagyták el a fekete kontinenst, a Báb el-Mandeb tengerszoroson keltek át az Arab-félszigetre, majd onnan haladtak tovább előbb India, Délkelet-Ázsia, Ausztrália felé, majd más irányokba. Ám a közelmúltban új felfedezések születtek, melyek átírják fajunk megszületésének és kirajzásának történetét.
A dél-afrikai Florisbadban korábban feltárt 260 ezer esztendős koponyatöredékről az újabb vizsgálatok alapján kiderült, hogy modern embertől származik, a marokkói Jebel Irhoudban fellelt 300 ezer éves koponyák, állkapocscsontok és fogak – összesen 22 fosszília – pedig még korábbra teszik fajunk megjelenését. A feltárásban részt vevő Jean-Jacques Hublin paleoantropológus, a Lipcsei Max Planck Evolúciós Antropológiai Intézet kutatója szerint a felfedezés azt bizonyítja, hogy a modern ember már ebben az időben elterjedt az egész kontinensen. De mikor hagyta el Afrikát? Az Arab-félszigeten mintegy százezer éves modern emberi leletekre bukkantak, míg Izraelben előbb kb. 90-120 ezer esztendős, fajunktól származó fosszíliákra leltek, majd a Kármel-hegy Miszlija nevű barlangjában 177–194 ezer éves modern emberi állkapocscsontot és 60 ezer kovakőeszköz-töredéket tártak fel, mely utóbbiak közül néhány 250 ezer éves lehet. A leletek alapján Israel Herskovic, a Tel-avivi Egyetem antropológusa arra a következtetésre jutott, hogy fajunk már 200 ezer évvel ezelőtt vagy még korábban elhagyhatta Afrikát, az utóbbi időkben elvégzett genetikai kutatások szerint pedig a legforróbb kontinensen már kb. 300-500 ezer éve megjelent a modern ember, akinek az őse kb. 700-500 ezer éve különült el a Neander-völgyiek és a gyenyiszovaiak közös ősétől, aki már több mint 400 ezer éve elhagyta Afrikát. Az innen utóbb kirajzó modern emberek aztán keveredtek is e két másik emberi alfajjal, egy részüket magukba olvasztották, a nagyobbik részük pedig kihalt.
De visszatérve őseink kirajzásának kérdéséhez… Egy korai kivándorlásról tanúskodnak a Dél- és Közép-Kínában feltárt kb. 70-120 ezer éves modern emberi leletek, a szintén Közép-Kínában, Senhszi tartományban 1978-ban fellelt, s akkor még Homo erectus-leletként elkönyvelt, 260 ezer esztendős koponyáról pedig az újabb vizsgálatok eredményeként kiderült, hogy mégsem az említett fajtól, hanem a modern embertől származik, ráadásul hasonlóságokat mutat a marokkói koponyákkal. Ez a felfedezés pedig arra utalhat, hogy már több mint 300 ezer éve is történt egy kirajzás Afrikából. Kelet-Kínában, Anhui tartományban aztán a közelmúltban tizenhat, 300 ezer esztendős ember maradványaira bukkantak a Hualongdong-barlangban. Egy itt előkerült mandibulának (az állkapocs alsó részének) a töredéke egyszerre rendelkezik modern, illetve archaikus vonásokkal. María Martinón-Torres, a spanyol Burgosi Nemzeti Evolúciós Központ paleoantropológusa rámutatott, miszerint ez a csont hasonlít a Jebel Irhoudban feltárt modern emberi koponyák ősi és modern jellemzőket egyaránt magán viselő mandibulájához. Egy nagyon ősi kirajzásból származó modern emberek voltak a hualongdoniak? Vagy – mint Xiujie Wu, a Pekingi Őslénytani és Paleoantropológiai Intézet paleoantropológusa állítja – a korai Homo sapiens korábban ismeretlen ősei vagy közeli rokonainak tekinthetjük őket, akik önállóan fejlődtek ki? A kérdés még nem tisztázott.
Az is kérdéses, hogy a melanézek, pápuák és ausztrál őslakosok ősei mikor indultak el mai lakhelyük felé. Egy elmélet szerint százezer éve egy modern emberi csoport átkelt a Báb el-Mandeben, majd az Indiai-óceán partvidékét követve jutott el Új-Guineába, a Csendes-óceán délnyugati részének a szigeteire, valamint Ausztráliába, és az ő leszármazottaik a negritók (Délkelet-Ázsia kis termetű, sötét bőrű őslakói), továbbá a pápuák, a melanézek, valamint az ausztráliai őslakosok. De igazolja-e ezt a hipotézist valamilyen tudományos tény? Lehetséges. A 2010-es évek derekán végzett genetikai kutatások szerint minél távolabbra került egy populáció Afrikától, annál inkább különböznek genetikailag az Afrikában maradtaktól. A távolsággal egyenes arányban nő a genetikai elkülönülés mértéke. A pápuák és az ausztráliai őslakosok esetében nem egyértelmű, hogy 70 ezer esztendővel ezelőtt váltak-e el az Eurázsiát benépesítő többi embercsoporttól, vagy az afrikaiakhoz képest jelentős genetikai távolság arra utal, hogy valóban volt egy modern emberi csoport, mely csakugyan 100 ezer éve indult el a legforróbb kontinensről, majd genetikai öröksége beépült később érkező populációkba, és az ő génjeik élnek tovább a melanézekben, a pápuákban és az ausztráliai őslakókban. Az mindenesetre tény, hogy a modern ember nem egyetlen, hanem több hullámban hagyta el az ősbölcsőt.
Lajos Mihály
