Kicsiny gyülekezet egy járási székhelyen
A Máramarosi-medencében fekvő Técsőn – mely egykor Huszttal, Viskkel, Hosszúmezővel és Máramarosszigettel együtt – az öt máramarosi koronaváros egyike volt, a jelenkorban pedig a Técsői járás központja, már évtizedekkel ezelőtt kisebbségbe került a magyarság. Ennek ellenére a felső-Tisza-vidéki magyarság fontos kulturális központja, lévén, hogy a Técsői Hollósy Simon Líceum mellett itt működik a Técsői Magyar Tannyelvű Református Líceum is. Emellett a KMKSZ Felső-Tisza-vidéki Középszintű Szervezetének is a székhelye. Magyar lakosságának többsége a református egyház híve, ám működik itt egy kis római katolikus egyházközség is. Milyen helyzetben van?
Mint Kvascsuk András helybeli plébánostól megtudom, templomuk 1888-ban épült Szent István tiszteletére, orgonáját pedig Országh Sándor neves orgonaépítő építette 1893-ban. Legutóbb 2006-ban kapott belső, 2010-ben pedig külső felújítást. Egykori plébániája helyett egy, a templom melletti épületet kapott az államtól az egyházközség, s ebben alakították ki a jelenlegi új plébániát.
A gyülekezetnek 480 tagja van, és sajnos, csökkenő tendenciát mutat. Tavaly például két esküvő és mindössze egy keresztelés mellett hét temetésre került sor. Visszatérve az esküvőkhöz… A házasságok kilencven százaléka etnikumközi vegyes házasság, s bár a belőlük születő gyermekek szinte mindegyikét római katolikusként keresztelik meg, ám a gyerekek egy részének a magyar nyelvtudásával komoly gondjaik akadnak, ezért a plébánián megtartott hittanfoglalkozásokat két csoportban – egy magyar és egy ukrán nyelvűben – bonyolítják le. Egyébként az egyházközségnek négy hitoktatója van, akik jelenleg összesen harminc gyermeket tanítanak, és ugyancsak sajnálatos módon, a gyülekezet egészéhez hasonlóan, a gyermekek száma is csökken.
A miséken mintegy száz hívő vesz részt, a háború miatt megfogyatkozott a hívek, és azon belül a fiatalok száma. Ami nem is csoda, hiszen a háború kitörése után a hívek kb. egyharmada háborús menekültként külföldre távozott. Ám a lelki épülést szolgálja, egyúttal pedig az összetartozás érzését növeli, hogy részt vesznek az egyházmegyei lelki gyakorlatokon, valamint a máriapócsi és a csíksomlyói búcsún. Azonban ahhoz, hogy az egyházközség fennmaradjon, a béke mielőbbi visszatérésére, legalább a hívek többségének a hazatérésére és nagyon kedvező társadalmi s gazdasági körülményekre van szükség.
Lajos Mihály
