„Szinte nem láttam felnőni a gyermekeimet”

Vendégmunka: színe és fonákja

Kárpátalja rengeteg lakosa nemzetiségi hovatartozásától függetlenül külföldi vendégmunkából él s tartja fenn családját, vagy éppen – nagymértékben kipótolva itthon maradt családtagjainak a bevételeit – döntő mértékben járul hozzá családja fenntartásához. Ám mint sok mindennek, a külföldi vendégmunkának is egyaránt vannak pozitív hozadékai és negatív kihatásai.

A szocialista gazdasági rendszer felbomlásakor – Ukrajna egészéhez hasonlóan – Kárpátalján is gyárak sora zárt be, rengeteg munkahely szűnt meg, a kolhozrendszer felszámolása után megszülető kistermelői, illetve farmerréteg nagy része pedig nem utolsósorban a mezőgazdasági gépek csekély száma és/vagy elöregedettsége miatt jelentős anyagi gondokkal küszködött. És bár voltak cégek, melyek fennmaradtak, sőt új üzemek is létrejöttek, az ott dolgozók munkabérei Ukrajna gazdasági gyengesége miatt elmaradtak a piacgazdaságra való átállást sokkal sikeresebben megoldó több egykori szocialista ország béreitől, hogy a fejlett gazdaságú nyugati államokéiról már ne is beszéljünk. Nem csoda, hogy a határok átjárhatóvá válása és a munkavállalói vízumok megszerezhetősége révén rengeteg munkaképes kárpátaljai lakos kezdett munkát vállalni külföldön. S mivel Ukrajnában még az 1990-es évek vége és a 2008-ban kezdődő recesszió közötti gazdasági stabilitás, sőt bizonyos szintű fejlődés időszakában is messze nem érték el a fizetések a fejlettebb gazdaságú európai országok munkabéreit, 2008 óta pedig csak tovább romlott a helyzet, újabb és újabb munkaképes lakosok választották a külföldi munkavállalást gyárakban, építkezéseken, a vendéglátóiparban.

Mindez nem is meglepő, ha csak két példával is illusztrálom az itthoni és a külföldi fizetések közötti különbségeket. Az elmúlt évtizedek folyamán több vendégmunkással is készítettem riportot. Úgy tíz évvel ezelőtt egy tiszaújlaki riportalanyom kifejtette, hogy ő Csehországban egyetlen hónap alatt annyit keresett, mint a helybeli cipőgyárban dolgozó felesége egy év folyamán, vagyis 12-szer többet. Egy szintén Csehországban munkát vállalt interjúalanyom pedig kifejtette, miszerint ott egy gyári munkás hat hónap alatt annyi koronát tud félretenni, amennyiből megvásárolhat egy használt, de jó állapotban lévő Skodát. Hogy egy hazai gyári munkásnak mennyi ideig kellene dolgoznia egy használt, de jól működő Lada megvásárlásához, az már a vicc kategóriájába tartozik…

Akadnak családok, ahol nemcsak a családfő, hanem mind a férj, mind a feleség külföldön dolgozik, a nagyszülőkre bízva gyermekeik nevelését. Vagy éppen az apa és egy-két felnőtt fia is vendégmunkásként keresi meg a kenyerét. Egy, a Viski Kölcsey Ferenc Középiskoláról (mai nevén: Viski Kölcsey Ferenc Líceumról) írt riportomban az akkori igazgatóhelyettes a továbbtanulási kedvről szólva megjegyezte: miután megkérdezte az egyik végzős fiútanulótól, akar-e továbbtanulni, azt a választ kapta, hogy a Londonban dolgozó édesapja már megbeszélte, hogy ő is állást kapjon az apuka munkahelyén, így amint befejezi az iskolát, Nagy-Britanniába utazik vendégmunkára. Sok családban a férj és/vagy a felnőtt fiú, illetve lány hónapokig dolgozik Európa különböző országaiban, és bizony, kialakultak a távházasságok, nagy számban olyanok is, amelyekben a férj és egyúttal az apa hosszú ideig távol van a feleségétől, valamint kiskorú gyermekeitől, miközben küldözgeti haza a munkabére jelentős részét. Ő és családja így elfogadható vagy éppen elég jó életszínvonalon él. A vendégmunkából befolyó jövedelem nélkül sokkal kevesebb gépkocsi robogna az utakon, jóval kevesebb gyereknek lenne elektromos rollere, sokkal kevesebb felnőttnek, sőt gyereknek telne okostelefonra, és jóval többeknek főne a fejük a rezsiköltségek kifizetése miatt, többen kerülnének pénzzavarba, és többen vásárolnának hitelben élelmiszert az ABC-kben.

Persze, a vendégmunkának megvannak a negatív hatásai is. A hazaküldözgetett pénz és az abból megvett dolgok nem pótolják a házaséletben, a családi együttlétben keletkezett, akár hosszú ideig tartó hiányt, a férj, az apa ölelését. A külföldön dolgozó férj és apa, illetve az itthon lévő feleség, valamint a gyerekek közötti internetes, okostelefonos beszélgetések nem pótolják a családi együttlétet, a közös étkezéseket, a meghitt családi légkört. A gyerekeknek szükségük van arra, hogy ne csak ritkán, hanem tartósan mellettük legyen az édesapjuk, és az édesanyjukkal együtt nevelje őket, különben majdhogynem úgy nevelkednek, mintha csonka családban nőnének fel. Ha pedig mindkét szülő vendégmunkán van, akkor nem kapnak igazi nevelést, hiszen a nagyszülők nem nevelik, hanem inkább csak kényeztetik unokáikat, ami rossz hatással lesz a társadalmi beilleszkedésükre. S ahogy az itthon maradt családtagoknak hiányzik a férj, az apa, úgy a családfőnek is hiányzik a családja. Ugyancsak egy vendégmunkással készített riportomban az interjúalany elmondta: építkezéseken dolgozott, hónapokig ezer kilométerekre a családjától, munkavezető is lett, telt rá, hogy felújítsa a házát, gépkocsit is tudott venni, de szinte nem látta felnőni a gyermekeit, amit már semmi sem pótol…

A jobb életkörülmények elérésének megvan a maga ára. A külföldi munkavállalás szükséges rossz, ami családok sokaságát menti meg az elszegényedéstől, de hiányt is okoz a családi kapcsolatokban. Az lenne a jó, ha itthon lennének jól fizető munkahelyek, hogy ne szakadjanak el egymástól időről időre, gyakran hosszú hónapokra a férjek és a feleségek, az apák és a gyermekek, s itthoni keresetekből lehessen elérni az elfogadható életszínvonalat, a létbiztonságot, félretenni megtakarításokat. Ám mindezek megvalósulása a jövő zenéje…           

Lajos Mihály