A lucerna gyomirtása I.
Az új telepítésű lucerna védelme
A lucerna az egyik leglassabban csírázó termesztett növényünk. Erre rátesz még egy lapáttal, hogy a kezdeti stádiumban a növény fejlődése igen vontatottan halad, éppen ezért a vetés utáni időszak igen kritikus és fontos az eredményes termesztés szempontjából.
A terület kiválasztásáról
A tábla kiválasztásával eldönthetjük a lucerna sorsát. Különösen fontos az izoláció, azaz a más, többéves lucernatábláktól – s főként az idős, hároméves vagy ennél is idősebb tábláktól – való távolság, aminek legalább 1 km-nek kell lennie. Ezzel nemcsak a veszélyes gyomok betelepülését, de a kártevők megjelenését is elodázhatjuk. A gyomosodást és a növényegészségügyet tekintve ugyanazon területre kb. 5-6 évig, aranka fertőzése esetén 8–10 évig lucerna nem vethető.
A legnagyobb problémát a gyomok közül az aranka (félparazita) növény okozza. Ez ellen a gyom ellen nincs mód a védekezésre, ha megjelenik az állományban, éppen ezért fontos a megelőzés. Arra is figyeljünk, hogy ne maga a gazda vigye be a területre a gyomot, mert a legtöbb esetben vetéskor kerül a táblába ez a veszélyes növény. Nem is gondolnánk, de nagyon ritka az a lucernaállomány, amelyben ne lenne aranka. Mivel a legtöbb esetben a lucernamagot a helyi termelők egymástól, a piacról, kétes helyekről szerzik be, a vetőmagban már ott vannak a gyommagvak és növényi részek, melyek csak a vetésre várnak, hogy gyorsan elterjedjenek. Tehát mindenképpen kizárólag csávázott, fémzárolt vetőmagot alkalmazzunk. Jóllehet költséges ez a megoldás, de így érhető el, hogy egy többéves, sűrű, bőséges takarmányforráshoz jussunk. Csak abban az esetben alkalmazhatunk saját vetőmagot, ha biztosak vagyunk benne, hogy arankamentes a területünk.
A nehezen irtható évelő kétszikűek elleni védekezést már az előveteményben meg kell kezdeni. Mind a kalászosokban (pl. MCPA-, MCPP-hatóanyagokkal), azok tarlóján (glifozát hatóanyaggal), mind a kapásokban (pl. 2,4-D-, dikamba hatóanyagokkal) van mód az évelő fajok elleni hatásos fellépésre. Tehát gondolkodjunk előre, és próbáljuk megkönnyíteni a következő 3-4 év munkáját.
A vetés előtt 4-5 nappal, március közepén juttathatók ki az EPTC- (S-etil-difenil-tio-karbamát) és benefin hatóanyagok, melyeket azonnal be kell dolgozni a talajba, 6–8 cm mélységbe. A benefin hatóanyag a borsó felülvetése esetén is alkalmazható.
Az EPTC-hatóanyag (S-etil-difenil-tio-karbamát) csak az egyszikű gyommagvak csírázását gátolja (és néhány kétszikűét), hatásideje viszonylag hosszú, 30–50 nap. Beszerzése nehézkes lehet, viszonylag ritkán használják, a termesztéstechnológiában nem terjedt el. Ilyen készítmény pl. az Eptam 7E, melyből 4,5–6,0 liter/ha
az ajánlott mennyiség, azaz 150–200 ml/10 liter dózisban javasolt alkalmazni.
A benefin hatóanyag a legtöbb egyszikű csírázását gátolja, valamint néhány kétszikű gyomét (pl. libatop, parlagfű). Ilyen készítmény pl. a Balan, melyből 2,2–4,5 liter/ha az ajánlott mennyiség, azaz 73–150 ml/10 liter dózisban ajánlott alkalmazni. Analóg készítmények: Benefex, Flubalex stb.
Molnár Ildikó,
az „Egán Ede” KGK JA falugazdásza,
a „Pro Agricultura Carpatika” Kárpátaljai Megyei Jótékonysági Alapítvány munkatársa
