Balajthy Ferenc: Újra szeressél

Hányszor fogadtál

Örökbe,

Dajkáltál démon

Öledbe.

Hányszor esküdtél

Szerelmet,

Mégsem adtál, csak

Keservet.

Vérverítékes

Álmokon

Ott maradt baljós

Lábnyomom.

Kérésem sosem

Fogant meg,

A keserűség

Evett meg.

Hányszor epedve

Égett szám,

Billegett rajtam

Lószerszám.

Verjen az Isten

Ne bottal,

Lélekgyalázó

Robottal!

Átokra hogyha

Szánt a szó,

Rájöttem, nekem

Nem való.

Maradok jó és

Hótiszta,

Életművésznek

Statiszta.

Körkörös létünk

Alkonyán,

Hívó szavamra

Hallgatsz tán?

Ne hullass könnyet

Érettem,

Aki csak érted

Élhettem!

Ne tekints arccal

Az égre,

Ha hiszed, itt van

A vége!

Nap aranyába

Öltöztess,

Önmagadból ne

Böjtöltess!

Elér majd egyszer,

Úgy hiszem,

Lélek megmentő

Szerelem!

Poklok tüzéből

Szülessél,

És akkor újra

szeressél!

A Boldogító igen, vagy nem című filmben hangzik el: „Ne feledd, hogy az igazi szerelem nem a dombornyomásos meghívókról szól. Az igazi szerelemre akkor bukkansz, amikor legkevésbé várod. Igaz szerelem megkockáztatni, hogy nem lesz »boldogan éltek, míg meg nem haltok«, az igaz szerelem megfogni a férfi kezét, aki annak szeret, aki vagy, és azt mondani: nem félek hinni benned. Egy ilyen szerelem mindent túlél.”

Mind közül a legkedveltebb és legismertebb a szerelmes vers. Minden költő írt már szerelmes verset, még az is, aki sosem volt szerelmes. Valaki azt mondta, a legjobb szerelmes versek azok, amelyek vágyakoznak, a be nem teljesülő szerelemről szólnak. Gondoljunk csak Rómeó és Júlia, Jérome és Claudia, Sigfrid és Brünhilde esetére.

Én most a Székesfehérváron élő és alkotó költő, Balajthy Ferenc barátom egyik szerelmes versét ajánlom a Kárpátalja című hetilap nagybecsű olvasói figyelmébe. Ferenc többkötetes szerző, rendszeresen publikál a kortárs magyar irodalmi folyóiratokban, a Magyar Múzsa állandó szerzője. Október 12-én fogja ünnepelni életének 78. életévét, tehát egy sokat látott, sokat tapasztalt irodalmárról van szó. Ez a tény is azt mutatja, hogy a szerelem örök, a szerelem nem korfüggő.

Nem is tartom fel tovább az olvasókat, legyen a főszerep a szerelemé, viszont sosem felejtsék el a bölcs Hercules Poirot örökbecsű intelmét: „Semmi sem okoz nagyobb fájdalmat az embernek, mint ha megtalálja az igazit.”

                Lengyel János