Vasárnapi üzenet: 2024. október 13.
„A karmesternek: Húros hangszerre. Dávid tanítókölteménye abból az időből, amikor a zífiek Saulhoz mentek, és ezt mondták neki: »Nem tudod, hogy Dávid nálunk rejtőzködik?«
Istenem, segíts meg neveddel, szolgáltass nekem igazságot hatalmaddal! Istenem, hallgasd meg imádságomat, figyelj beszédemre! Mert idegenek támadtak rám, erőszakos emberek törtek életemre, akik nem törődnek Istennel. (Szela.)
De Isten megsegít engem, az Úr megtartja életemet. Szálljon a baj támadóimra, semmisítsd meg őket igazságoddal! Készségesen áldozok neked, magasztalom neved, Uram, mert jó vagy. Mert minden nyomorúságból kimentettél engem, megvetéssel nézek ellenségeimre.” 54. zsoltár
Kedves Testvérek! Mit tehet az az ember, akit elárultak, és ellenségei útban vannak, hogy elfogják? Dávid épp ilyen helyzetben fogalmazza meg az 54. zsoltárt. Ez a fohász, imádság telve van személyes érzelmekkel, indulatokkal. Ki kell mondanunk, hogy ott van benne az emberi gyarlóság, bosszúvágy is. Az ige mégis tanítókölteménynek nevezi ezt az imádságot. Mit tanulhatunk belőle? Elsősorban azt, hogy Isten nem csak a szépen megfogalmazott, megszerkesztett imádságokra kíváncsi. Mikor bajban, szorult helyzetben vagyunk, mikor nincs erőnk elcsendesedni, sőt, mikor dúl bennünk a düh, az elkeseredettség, akkor is kell imádkozni. Isten elé önthetjük mindazt, ami a szívünkben van. Előtte nem kell udvariaskodnunk, mert a szív őszinte kitárulkozására vár a mi Urunk.
Isten nevét hívja segítségül Dávid: segíts meg neveddel, Uram! Az Isten neve nagy hatalommal bír. Épp ezért kell azt tisztelettel és félelemmel emlegetnünk mindig. Olyan szomorú, hogy sokak számára Isten neve csak egy töltelékszó mondataikban. Dávid számára Isten neve olyan hatalmas, hogy az az egyetlen, ami segíteni tud rajta. A mellette levők elárulták, Saul király közeledik vérszomjas dühével, és nincs más segítség, csak az Isten neve.
Elegendő segítség az Úr? Dávid éppen szorult helyzetben van. Még nem tapasztalta meg a szabadítást, de már meg van győződve arról, hogy igen. Visszaemlékezik, hogy minden nyomorúságból megmentette őt Isten. Mikor panaszkodunk a jelen nyomorúságai miatt, érdemes visszaemlékezni, hányszor megmentett már minket az Úr.
Ha az Úr Jézus nevében imádkozunk, jusson eszünkbe, milyen hatalmas ez a név. Higgyük el bátran, hogy az Ő nevében van az üdvösségünk, és már ebben az életben mindennap képes megmenteni minket az Úr Jézus neve.
Dávid a szívében levő dühöt, bosszút is kiteríti: vár arra, hogy Isten igazságot szolgáltasson. Újszövetségi szemmel könnyű lenézni ezt az embert, aki még nem jutott el a megbocsátásra. De valljuk meg őszintén, hogy hányszor van bennünk ugyanez, néha kimondatlanul – a düh, a tehetetlen harag, a megvetés. Tudjuk Jézus szavát, hogy még az ellenségeinkért is imádkoznunk kellene, de a gyakorlatban már az is haladás, ha nem kívánunk nekik rosszat.
Szeretnék azért rámutatni arra is, hogy Dávid bármely haragos indulattal volt ebben a zsoltárban az őt üldöző Saul felé, amikor az Úr Dávid kezébe adja Sault, ő megkíméli életét. Az Isten elé kiöntött indulat megszelídül, Isten békessége megérkezik, és a harag elmúlik. Mire Dávid kezébe kerül Saul, addigra már Dávid tudja, mit kell tennie: meg kell kímélnie az őt üldöző király életét. Ez az igazi csoda. Mikor az Isten elé kiöntött harag, düh elmúlik, a szív begyógyul, és megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek. Ámen.
Gulácsy Dániel
munkácsi református lelkipásztor
