450 éves a Palágykomoróci Református Egyházközség

Palágykomoróc XIII. századi temploma 1575-ben már bizonyíthatóan a helyi reformátusok használatában állt, erre emlékezve helyezett el emléktáblát a templom északi támpillérén az egyházközség vezetése, amelyet ünnepélyes keretek között lepleztek le október 19-én, vasárnap. A helyi gyülekezet mellett az egyházkerület és az egyházmegye, világi vezetők, valamint az ungi gyülekezetek képviselői közül is sokan megjelentek az eseményen.

A délután kezdődő egyházi ünnepségen Kovács Attila palágykomoróci református lelkész elmondta, hogy a templom alatti kriptába 1575-ben már bizonyíthatóan református szertartás szerint temették el a község református vallású birtokosát, Szalay Ferenc Bereg vármegyei főispánt, kisvárdai várkapitányt. Ehhez az időponthoz kötik a református gyülekezet létrejöttét, aminek idén 450. évfordulója van.

Ezt a dátumot a helyi reformátusok már régóta számontartják, ugyanis 1891-ben a gyülekezet elhatározta, hogy felújítja és megnagyobbítja a templomát, amit végül megtiltott az akkori Vallás- és Közoktatásügyi Minisztérium. Ugyanakkor 1891 és 1895 között megtörtént egy nagy léptékű feltárása és műemléki restaurációja a palágykomoróci templomnak, amelynek során megtalálták a déli falnál lévő egyik kriptát, abban pedig többek között Szalay Ferenc koporsóját. Erről a felfedezésről számolt be Haraszy Károly Adalékok az Ungi Református Egyházmegye történetéhez című, Nagykaposon 1931-ben megjelent munkájában: „Szalay Ferencz beregi főispán és kisvárdai várkapitány már az 1575-ik évben temettetett el, mit a kriptában talált ’Szalay Ferencz 1575’ feliratú koporsó deszka, valamint a templom falába elhelyezett faragott emlékkő is meggyőzően bizonyít. Az emlékkövön a Szalay család címere díszlik: két összenőtt kar, melyek közül az egyik kardot tart, a másik egy ember alakot szúr keresztül.”

Az emlékkövön a címer alatt volt egy latin nyelvű sírvers is, 1895-ben, a templom bejáratának jobb oldalán lévő támpillérben, a restaurálás során elhelyezett kőbe is belefaragták a feltárt címert és sírverset, valamint a vers korabeli magyar fordítását, amely így hangzik: „Vándor utas, ki tűnődve tekintel e kőre, / Láthatod: ez nem a nagy ősök erénye szülé. / Jómaga érdemelé, akinek nyugvó porait most / Áldva takarja: Ferenc, ősi nevén Szalay. / Harcaihoz nagy erő, bátorság, hősi szerencse / Járt vele újtában, – nézd diadaljeleit!  / És jutalomnak a méltók érdeme, bére jutott ki: / Volt megye kormányán, volt sereget vezető. / Hősies érdemeit, hűségét hírneve zengi, / Ily nagy érdemeket nem fed el éji homály.”

Az eredeti címeres emlékkő eltűnt, de a külső falon 1895-ben elhelyezett másolaton a sírvers ma is elolvasható, a Haraszy Károly által 1913-ban leírt címer az eső és a fagy miatt már lekopott. A presbitériumnak nem sikerült Szalay Ferenc családjának címerét felkutatnia, így a most leleplezett gránittáblán maga a templom látható és a felirat: „1575–2025 / 450 éves a Palágykomoróci Református Egyházközség.”

A zsúfolásig megtelt templomban Zán Fábián Sándor, a Kárpátaljai Református Egyházkerület püspöke hirdette Isten igéjét, Lukács 15,1–10 alapján, amely rész az elveszett juh példázatát tartalmazza. A püspök hangsúlyozta: „Mindig voltak nehéz idők, de Isten átsegítette népünket ezeken. Hisszük és valljuk, hogy a jelen próbákon is átsegít, megtart és majd örök kegyelmébe fogad.”

A hálaadó alkalmon a gyülekezet hittanosai verssel, a gyülekezet Szanyi-Bíró Anikó vezette kórusa pedig az alkalomhoz illő énekekkel szolgált.

Az ünnepség résztvevőit köszöntötte Puskár Árpád, a Szürtei kistérség polgármestere az önkormányzat nevében, Bátori József, az Ungi Református Egyházmegye főgondnoka, Nagy István egyházmegyei főjegyző és Héder János, az egyházkerület főjegyzője, majd egy-egy igével a vendéggyülekezetek lelkészei. Az eseményen jelen voltak a helyi római és görögkatolikus gyülekezet papjai is, valamint a testvérgyülekezetek küldöttségei Budakalászról és a szlovák határ túloldaláról, Szirénfalváról.

Az ünnepség végén a templom külső falán elhelyezett emléktáblát Zán Fábián Sándor püspök és Nagy István kisgejőci és korláthelmeci lelkipásztor, az Ungi Református Egyházmegye lelkészi jegyzője leplezte le, végül közösen elénekelték nemzeti imánkat, a Himnuszt.   

dózsa