81 éve közel száz áldozata volt a Tisza-parti településnek

A mártírokra emlékeztek Badalóban

2025. november 18., 10:28 , 1288. szám
Fotó: Sárközi Karola

Csupán egy olyan kárpátaljai magyarlakta település van, ahol a község főutcáját azokról a meghurcoltakról nevezték el, akik 81 éve azért estek áldozatul, mert nyíltan felvállalták magyarságukat és Istenbe vetett hitüket.

Vasárnap Badalóban a Mártírok útján lévő Mártírok emlékparkjában a Mártírok emlékművénél emlékeztek a helyiek az 1944 őszén a kárpátaljai és helyi magyarság ellen elkövetett kegyetlen megtorlásra.

A helyi református templomban megtartott istentiszteleten Sápi Zsolt lelkipásztor igehirdetésében az Apostolok cselekedetei 16. részének 5. verséből vett idézettel – „A gyülekezetek pedig erősödtek a hitben, és naponként gyarapodtak lélekszámban” – tolmácsolta Isten üzenetét a közösség felé.

Az istentiszteletet követően a templom szomszédságában lévő Mártírok emlékműve köré gyülekeztek a megemlékezők, ahol Jakab Lajos helyi családorvos, a KMKSZ Badalói Alapszervezetének elnöke köszöntötte az egybegyűlteket: „Most azokra a mártírjainkra emlékezünk, akik 81 évvel ezelőtt estek áldozatul a II. világháború és az azt követő sztálini terror megtorlásainak, s egyedüli bűnük a nemzetiségük és hitük volt. Badalóból 150-en kerültek az úgynevezett málenkij robotra, akiknek több mint a fele örökre odamaradt.”

Az érdekvédelmi szervezet helyi vezetője – párhuzamot vonva – beszélt arról is, hogy a történelem sajnos ismétli magát, hiszen a közel négy éve zajló háború miatt a Tisza-parti településről ma is legalább ennyien kényszerültek „száműzetésbe”, de „abban bízunk, hogy minden háború véget ér egyszer, és akkor majd ezek az emberek, családok is hazatérhetnek végre”.

Balogh György, Magyarország Beregszászi Konzulátusának konzulja Radnóti Miklós verssorait idézve – „Oly korban éltem én e földön, mikor az ember úgy elaljasult, hogy önként, kéjjel ölt, nemcsak parancsra…” – elevenítette fel a XX. század kárpátaljai magyarságának egyik legtragikusabb időszakát. Mint mondta, 1944 novemberében Badalót ezek az események nem megtizedelték, hanem még annál is jobban sújtották, hiszen itt nem minden tizedik, hanem minden hatodik embert vittek el a lágerekbe. „Az emlékezés célja az ártatlanul elhurcoltakra, meggyilkoltakra való emlékezés katarzisával a jelenkor nemzedékének is a megtisztulása és megszentelődése” – összegezte mondandóját zárásként.

A Badalói Gvadányi József Gimnázium két tanulója, Pápai Zsófia és Molnár Liliána az alkalomhoz illő verseket adtak elő.

A kárpátaljai magyarok Golgotájának nevezte a 81 évvel ezelőtti tragikus eseményeket Sin József, a KMKSZ alelnöke, az érdekvédelmi szervezet Beregszászi Középszintű Szervezetének elnöke, aki történelmi visszatekintésében felidézte az 1944-ben, Erzsébet-nap környékén történt fejleményeket, amikor a kisbíró kidobolta, hogy a magyar és német nemzetiségű hadköteles személyeknek három napon belül jelentkezni kell a legközelebbi városparancsnokságon. Kitért arra is, hogy a szovjetrendszerben több évtizeden keresztül megtiltották a túlélőknek, hogy beszéljenek az átélt szörnyűségekről, kegyetlenségekről, és ez a tiltás csak a peresztrojka utolsó éveiben, a szólásszabadság viszonylagos szabad gyakorlása idején változott meg. A mai időkről beszélve szomorúnak nevezte, hogy a háború megint belopózott közénk, ezért ma sokan fiuk, unokájuk támogatása nélkül maradtak. „Sokan vágynak már békére, koporsók helyett sok-sok bölcsőre, sok gyerekkel telített óvodákra, iskolákra. Ebben kell hinnünk, és ki kell tartanunk magyar keresztényként szülőföldünkön” – mondta zárásként.

Az áldozatokra emlékezett beszédében Szalai Imre, Badaló elöljárója is, aki azt emelte ki, hogy amikor mártírjainkra emlékezünk, nemcsak a múlt borzalmaira tekintünk vissza, hanem arra is emlékeztet minket ez a nap, hogy milyen törékeny a szabadság, és mennyire fontos, hogy minden körülmények között megőrizzük az emberi méltóságot.

Sápi Zsolt lelkipásztor rövid fohászt mondott a mártírok emlékére és nemzetünk megmaradásáért imádkozott.

A badalói megemlékezés a Himnusz eléneklésével és az emlékmű megkoszorúzásával ért véget.

(tamási)