Hallókészülékek: megkönnyítik a siketek és a nagyothallók életét
A külvilágból érkező ingerek jelentős része a fülünkön át jut az agyunkba, s hallásunk útján tudunk eligazodni a hangok világában. A hallás óriási szerepet játszik a nyelvi kommunikációban, hiszen a fülünkkel fogjuk fel beszélgetőtársaink szavait, emellett segít a tájékozódásban, figyelmeztet az esetleges veszélyekre, például az oldalról vagy a hátunk mögül érkező gépkocsikra, s az sem elhanyagolható tényező, hogy hallásunk segítségével tudjuk élvezni a zeneirodalom remekeit. Nagy csapás hát, ha valaki részben vagy teljes mértékben elveszíti a hallóképességét, ám a siketeken és a nagyothallókon is segíthetnek a különböző hallókészülékek.
E szerkezetek elődje volt a hallójáratba beillesztett tölcsér, mely felerősítette a fülbe jutó hangokat, s így némileg segített a nagyothallókon. 1901-ben azután elkészült az első elektromos hallókészülék, egy kísérleti darab, mely még hálózatról működött, s viselése meglehetősen kényelmetlen volt. A szerkezetet Alexandra brit királyné használta. 1906-ban viszont a Berlinben székelő Német Akusztikai Társaság kifejlesztette az első, könnyebben használható, szárazelemmel működő hallókészüléket. Így a siketek és a nagyothallók előtt megnyílt a lehetőség a nagyobb fokú rehabilitáció felé.
A hallókészülék egy olyan elektronikus eszköz, mely miniatűr mikrofonból, hangszóróból, erősítőből és a szerkezetet üzemeltető elemből áll, mely a modern, digitális típusokban mikrochipet működtet. A digitális chip pedig képes rá, hogy a beszéd kiemelésével egyidejűleg csökkentse a zavaró külső zajokat. A mikrofon egy rendkívül érzékeny jelátalakító, mely az akusztikus energiát elektromos energiává alakítja át, és széles frekvenciasávban működik. Igény esetén pedig iránymikrofonok helyezhetők el, melyek a figyelt hangforrás felől érkező hangokat jobban felerősítik, mint a háttérzajokat. A mikrofon azután átküldi a jeleket az erősítőbe, mely a feldolgozásuk után különböző frekvenciákon felerősíti, majd a hangszóróba továbbítja azokat.
Vizsgálatok és tanulmányok igazolják, hogy a kétoldali hallókészülékek viselése számos előnnyel jár. Életszerűbb, kiegyenlítettebb lesz a fülbe jutó hang, nem kell mindig a beszélő felé fordítani a "halló" fület, a halkabb hangok is jobban meghallhatókká válnak (egyoldalt használt hallókészülék esetében az erősítést magasabbra kell venni, ha halkabb hangot hallunk, ami időnként zavaró lehet), s megfelelő lesz az irányhallás, nem kell keresgélni, mely irányból érkezett a hang.
Analóg, illetve digitális hallókészülékeket ismerünk. Az előbbiek hátránya az, hogy egyforma mértékben erősítik a halk és az erős hangokat, így kiegészítő alkalmazásokat kell használnunk a megfelelő beszédértés érdekében. A digitális hallókészülékek viszont a halkabb hangokat nagyobb mértékben felerősítik, mint a hangosakat, ami feleslegessé teszi a kézi hangerőszabályozót. A legfejlettebb technológiával készített digitális készülékek nagy többsége pedig a szükséges programozás után automatikusan működik, így hangerőszabályozóra sincs szükségük.
A hallókészülékeknek több típusuk ismeretes. A mélyhallójárati készülékek a hallójárat mélyén (láthatatlanul) helyezkednek el, s közepes mértékű halláscsökkenés javítására alkalmasak. A hallójáratban - de nem annak a mélyén - elhelyezett készülékek kis, közepes és enyhén súlyos halláscsökkenés esetén lehetnek a segítségünkre. Bármilyen halláskárosodás javítására alkalmasak viszont a fülmögötti hallókészülékek, súlyos hallásromlás esetében pedig csak ez a típus jelenthet megoldást a viselője számára. A szakemberek régebben szemüvegszárba épített, csontvezetéses hallókészüléket is ajánlottak a műtéti úton nem korrigálható, vezetéses halláscsökkenés korrigálására, ám a gyártás megszűnése miatt ez a típus ma már egyre nehezebben érhető el. A legújabb fejlesztéseknek köszönhetően viszont megjelent a nyitott illesztésű hallókészülék, melyben a hangokat a hangszóróból egy szinte láthatatlan, vékony cső vezeti a hallójáratba, mely cső végén lyukacsos dóm található. E modern szerkezet a legtermészetesebb hangzást biztosítja a beteg számára, a fülbe helyezhető piciny dóm pedig nem okoz a hallójárati készülékek esetében esetleg fellépő telítettségi vagy dugultsági érzést.
- A hallókészülékek felhelyezése előtt elkészítjük a beteg audiogramját, hogy megállapítsuk, milyen típusú hallásjavító szerkezetre van szüksége. A vizsgálatot Kárpátalján csak Ungváron, a megyei poliklinikán vagy a hallókészülékek forgalmazásával is foglalkozó Optika világa nevű cégnél végezzük el - tájékoztat dr. Tamara Kalinyina szurdológus (hallássérültekkel foglalkozó szakorvos). - A hallójárati, illetve a mélyhallójárati készülékeket minden beteg esetében individuálisan készíttetjük el, a páciens füléről vett minta alapján. A mintákat Kijevbe küldjük, a Reaton céghez, s ott gyártják le a szerkezeteket. A páciensek pedig mintegy két héttel a vizsgálat elvégzése után vehetik át azokat, s ők maguk helyezik el hallójáratukban a nevezett eszközöket. A hallójárati és a mélyhallójárati készülékek valamennyien digitálisak, áruk pedig 4000 hrivnyánál kezdődik, s természetesen, minél erősebb hallásjavító szerkezetről van szó, annál magasabb az ára. A gyermekek viszont nem viselhetnek sem hallójárati, sem mélyhallójárati készüléket, mivel szervezetük egészéhez hasonlóan, a fülük is növekedésben van, ők csak fülmögötti hallókészüléket kaphatnak.
A fül mögött elhelyezett szerkezetek lehetnek analógok vagy digitálisak, az előbbiek 890-1000, míg az utóbbiak átlag 1000-3000 hrivnyába kerülnek. Felhelyezésük előtt pedig nem kell mintát venni a fülről, így az audiogram elkészítése után azonnal kiválaszthatjuk a megfelelő szerkezetet. Ezeket a készülékeket ugyancsak a Reaton cég juttatja el hozzánk, s mivel mindig van elegendő szerkezet a raktárunkban, gyorsan ki tudjuk elégíteni a páciensek igényeit. A hallásjavító eszközök nyugati gyártmányok, Siemens, Widex stb. márkájúak, nem lehet viszont kijelenteni, mely márkák képviselik a legjobb minőséget, minden az egyéntől függ, s a próbák során dől el, melyik készülék a legmegfelelőbb a beteg számára.
Lajos Mihály
