Vasárnapi üzenet: 2023. július 2.

„Amikor vitték őket kifelé, ezt mondták: »Mentsd az életedet! Ne nézz hátra, és ne állj meg sehol a környéken! A hegyre menekülj, különben elpusztulsz!« […] Lót felesége azonban, aki mögötte ment, közben hátranézett, és sóbálvánnyá vált.”

1 Mózes 19, 17; 26

Szeretném megosztani a kedves olvasókkal azt az üzenetet, amely a legnagyobb hatással volt rám az elmúlt hetekben. Lót feleségének a halála nagyon furcsa. Régen gyerekként arra figyeltem, hogyan hal meg Lót felesége. Hogy változhat egy ember egy pillanat alatt sóbálvánnyá? Nemrég azonban elém hozta Isten ezt a történetet, és rájöttem, nem az a fontos, hogyan halt meg Lót felesége, hanem hogy miért.

Halál jár egy hátranézésért? Isten ennyire megbüntette, mert engedetlen volt? Ilyen nagy bűnt követett el ez az asszony, hogy azonnal meg kellett halnia? Mi volt olyan nagy bűn abban a rövid hátratekintésben? Mennyi kérdés jön elő, ha egy kicsit mélyebben vizsgáljuk az eseményeket.

Mivel érdemelte ki Lót felesége ezt a súlyos büntetést? Egy egyszerű hátratekintéssel. Ilyen szigorú és kegyetlen Isten? Igen és nem. Isten lehet ennyire szigorú is. Joga van hozzá. A mi életünkben is számonkérheti ugyanilyen szigorúsággal az engedetlenséget, ha akarja. De semmiképpen sem kegyetlen az Isten, mivel meg akarja menteni Lótot és családját, és világosan elmondja előre, mit kell tenniük. Ebből a történetből jól látjuk, hogy Istennek van egy rendje, amit az ember tudtára ad. Azt szeretné, ha komolyan vennénk ezt a rendet, mert akkor sok bukástól, veszélytől és sok következménytől meg tud óvni minket.

Az a hátborzongató ebben a történetben, hogy egy ilyen apró eltérés és gyors visszatekintés ilyen súlyos következménnyel jár. Ez a történet fel kell ébresszen minket is, hogy sokkal komolyabban kell vennünk Isten rendjét. Nincs garancia, hogy a mi életünkben nem lesz olyan pont, amikor Isten ilyen komolyan fogja vizsgálni az engedelmességünket.

Másrészt hálát adhatunk mindennap, amikor Isten kegyelmesen fordul hozzánk, és nem kéri ilyen szigorúan számon a dolgainkat. Együtt mondhatjuk a zsoltárossal: „Ha a bűnöket számontartod, Uram, ki marad meg akkor?” (Zsoltárok 130, 3). Fontos, hogy rá tudjunk csodálkozni ezekre a kegyelmi időkre, amikor Isten a kegyelmet választja a jogos büntetés helyett. De nem szabad, hogy ez a kegyelem elbizakodottá és felelőtlenné tegyen minket.

Zárógondolatként pedig szeretném megkérdezni, ilyennek ismerted-e eddig Istent? Ebben a történetben Isten egy új arcát mutatja. Sokszor tapasztalom, hogy emberek be akarják kategorizálni Istent. Ő a „jóistenke”, aki mindig segít nekünk. Sokan nem is szeretik olvasni az Ószövetséget, mert ott Isten szigorúbb, harciasabb. Ne feledd, Isten az egész Bibliában ugyanaz az Isten. Isten mindig más, és mindig több, mint ahogy mi elképzeljük. Vedd komolyan a Szentháromság Istent, akard Őt minél jobban megismerni, engedd, hogy néha másik arcát is megmutassa neked! Isten áldjon!

Balázs Antal
beregardói, makkosjánosi és kijevi református lelkész