Torpedórobbanás süllyesztette el a Kurszkot

Két robbanás törtőnt a tengeralattjárón

Nagy valószínűséggel robbanás következtében semmisült meg ta­valy az orosz Kurszk atom-tengeralattjáró – je­len­tették be nem­ré­gi­ben ame­rikai kutatók. Ha­sonló vé­leményen van a nagy­bak­tai Glib Trop, aki a nyolc­va­nas évek­ben az azonos ha­jó­osztályba tar­tozó An­­­tej tenger­alatt­járón tel­jesí­tett szolgá­la­tot.

Számos verzió született már az orosz Kurszk atom-tengeralattjáró tavaly augusztus 12-i katasztrófájáról, most azonban úgy tűnik, pont kerülhet a találgatások vé­gé­re, amerikai kutatók ugyanis hónapokig tartó vizsgálatok után beje­lentették: nagy valószínűséggel robbanás következtében semmisült meg tavaly az orosz tengeralattjáró – jelentették a napokban a világ hírügynökségei.

Mint ismeretes, a Kurszk a Ba­rents-tengeren süllyedt el. A tenger­alatt­járó 20 méteres mélységből alig két perc alatt süllyedt a tengerfenékre, úgy, hogy a legény­ségnek még a periszkópot sem volt ideje bevonni.

Mára a Kurszk elsüllyedésének okait vizsgáló orosz mun­kabizottság is csupán két változatot valószínűsít: a Kurszk vagy egy másik objektummal történő ütközés, vagy belső torpedórobbanás következtében süllyedt el.

Az utóbbi elképzelést valószínűsítő amerikai tudósok feltételezését az is alátámasztja, hogy a tragédia napján a robbanás olyan rezgéseket idézett elő, amelyeket a szeizmológiai mérőállomásokon is észleltek és rögzítettek. A felvételek elemzése után egyértelműen kizárták az ütközés lehetőségét. A szeizmológiai állomások két robbanást észleltek: az elsőt csak néhány, a közelben működő állomás regisztrálta, a másodikat viszont – amely százharmincöt másodperccel később történt és mintegy kétszázötvenszer volt erősebb az elsőnél – ötezer kilométerrel mesz­szebb is rögzítették. Ez a robbanás kö­rülbelül öt tonna TNT megsemmisülésének energiájával volt egyenértékű. Ma úgy gondolják, az első robbanás akkor történhetett, amikor a hajó közel volt a vízfelszínhez, hiszen a periszkópot még használták, s ereje megegyezik egy modern torpedóval végrehajtott támadáséval. A tudósok úgy gondolják, a Kurszk egyik idő előtt detonáló torpedója okozta a tragédiát, s a felszabaduló energia a tenger mélyére lökte a hajótestet, ahol egy második robbanás is bekövetkezett.

Megerősíti a kutatócsoport véleményét a lapunknak nyilatkozó Glib Trop is, aki 1987 és 1990 között a Kurszkkal azonos hajóosztályba tartozó Antej tengeralattjárón teljesített szolgálatot. A Nagybaktán élő, jelenleg a beregszászi járási belügyi főosztályon nyomozóként dolgozó egykori tengerész elmondta:

– Én már a tragédia első napjától ezt a verziót tekintettem reálisnak. Több mint valószínű, hogy torpedórobbanás történt, ráadásul a tengeralattjáró orrészében, ahol a 118 főnyi legénység mintegy 80 %-a tartózkodott. Ebből következőleg biztosan állíthatjuk, hogy a legénység nagy része már a robbanás pillanatában szörnyethalt. Ta­lán egy új típusú torpedót próbáltak ki, s az a kelleténél előbb detonált, de az automatika meghibásodása is előidézhette a korai detonációt. Tudni kell, hogy minden hajóút egyben gyakorlatot is jelent, szinte minden alkalommal kipróbálásra kerül valamilyen új fegyver, alkatrész, automatika vagy egyéb tartozék. A Kurszk a tragédia idején éppen lőgyakorlaton volt, s imitált felszíni célpontokra adott le lövéseket.

Annak idején nagy vihart kavart az orosz hadvezetés tehetetlensége a legénység mentése kap­csán, hiszen csu­pán néhány nap elteltével kezdték meg a mentési munkálatokat, ráadásul azok is rendre kudarcba fulladtak. Ment­ve a mundér becsületét, a vezérkarban eleve azt állították, hogy igen csekély az esélye a túlélésnek. A mentési kísérletek kudarcának hátterében azonban inkább az áll, hogy az orosz haditengerészet nem volt felkészülve a hasonló esetekre, nem rendelkezett operatív mentési csoportokkal. Ezt a verziót támasztja alá Glib Trop is:

– Ahhoz, hogy ilyen mélységben meg lehessen menteni a hajó legénységét, különleges felszerelésre van szükség. Abban az időben, amikor én teljesítettem katonai szolgálatot, a haditengerészet még rendelkezett speciális, mentésre szolgáló eszközökkel, s erre specializálódott mélytengeri búvárokat képeztek ki. Azonban az északi flotta már a szovjet időkben is elég rosszul volt ellátva e tekintetben, s mára mindezt még inkább elhanyagolták. A késlekedés mögött tehát nagy valószínűséggel az áll, hogy Oroszország nem rendelkezett a megfelelő eszközökkel.

Felmerül azonban még egy kérdés: tisztában lévén a lehetőségekkel, miért nem fordult Oroszország azonnal a nyugati országok mentőszolgálataihoz? A válasz egyértelmű: Oroszország semmi áron nem kívánta felfedni hadititkait, s csak akkor fordult segítségért, amikor az országban már nőtt az elégedetlenség a hadsereg tehetetlensége miatt.

Glib Trop a következőképpen vélekedik az orosz hadvezetés álláspontjáról:

– Nagy érvágás lett volna az oroszok nemzeti büszkeségén, ha azonnal külföldi segítségért fordulnak, ráadásul orosz szemszögből szégyen lett volna, ha egy ilyen hatalmas haditechnikai potenciállal rendelkező ország beismeri felkészületlenségét egy mentőakció végrehajtásához. Ez a viselkedés felesleges emberáldoza­tokhoz vezetett, hiszen ha időben érkezik a brit, a norvég speciális víz­alat­ti mentőosztagok segítsége, talán még meg lehetett volna menteni a legénység egy részét. Egy ilyen ka­tasztrófa várható volt Oroszországban, s a továbbiakban is bármikor bekövetkezhet.

Oroszország február elsején ünnepelte az első, tengeralattjárók tervezésével foglalkozó vállalat fennállásának 100. évfordulóját. Ebből az alkalomból Putyin elnök kitüntetéseket nyújtott át az azóta tervező irodává átalakult vállalat tíz mérnökének, köztük Igor Baranovnak, aki a 949-es projektet vezette. Ebbe a tengeralattjáró családba tartozott a Kurszk is…

Baráth József