„Még a represszió idején sem volt ilyen kritikus a helyzet…”

Beregszászi városi könyvtár

A könyvtárra gondolva leginkább a csend és rend juthat eszünk­­­­­­­­be. Az itt folyó munka alapkövetelményeihez tartozik továbbá a precizitás és naprakészség, ami leginkább az olvasó kiszolgálása szempontjából lényeges. A Beregszászi Járási Központi Könyvtár bázisán működő városi könyvtár munkáját éppen ebben akadályozza a rákény­sze­rített „költözések” sorozata, ami évek óta keseríti az intézményben dolgozók és az olvasók életét.

– 1995-ben a könyvtár fen­nállása óta negyedszer kezd­tünk költözködni – meséli Svéd Vera, a Központosított Könyvtárhálózat egyik osztályának vezetője. – A Rozsos­kert utcában lévő épületünket akkor követelte vissza a zsidó hitközösség, mivel egykoron iskolájuk működött benne. Jött a megyéből a rendelet, hogy az épület állapota életveszélyes, könyvtári munkára nem alkalmas, és le kell zárni. Két évig nem történt semmi, majd 1997-ben a városi tanács felajánlotta az igazgatóság részére az egykori Magyar Királyi Törvényszék teljes harmadik emeletét. Akkor úgy nézett ki, hamarosan elkezdik a felújítási munkálatokat, ám ez a mai napig nem történt meg.

– Mi a helyzet jelenleg?

– A központosított könyvtár hat különböző épületben he­lyez­­­­kedik el, köny­vál­lománya több mint 255 ezer kötet. Ebből 68 ezer könyv tartozik a városi könyv­tár­hoz, aminek fele továbbra is a Ro­zsos­­kert utcai épületben található. A másik felét már átszállítottuk ide, az „új” épületünkbe, de helyiségek és polcok híján csak töredékét tudtuk megfelelő módon elhelyezni. Több ezer értékes könyv egyszerűen csak be van ömlesztve az egyik nagy terembe.

– Meny­nyire nehezíti meg ez a helyzet a mun­ká­jukat? – kér­­deztem Gál Mária módszerészt.

– Szinte lehetetlenné teszi. Naponta megesik, hogy a könyv szerepel a katalógusban, de a könyvtáros nem tudja kiadni, mert vagy egy másik épületben van, vagy nem is tudja, hol keresse. A másik problémát az egyedi példányok állománya jelenti, amelyet szintén ide kell költöztetni a járási könyvtár egyik raktárából. Jobb híján saját kerékpáromon fuvarozzuk át a könyveket, bár itt sincsenek sokkal jobb helyen.

– Az épület riasztó állapotban: nincs tető a fejünk fölött, a folyosókon itt is, ott is áll az esővíz, és a mennyezet darabokban hullik le – folytatja Svéd Vera osztályvezető. – Az ablakok betörve, nincs fűtés, sem vezetékes víz. Az eredeti megállapodás szerint az intézmény nem fizet bérleti díjat, illetve csak jelképeset: évi 1 hrivnyát. Ennek ellenére a közelmúltban fizetési felszólítást kaptunk a polgármesteri hivataltól, továbbá azt is sérelmezik, hogy nem egyenlítettük ki a villanyszámlát. De kérdezem: miből? Mi nem termelünk jövedelmet. A fizetett szolgáltatásaink alig fedezik a kötelező lapelőfizetések és a telefonszolgáltatás díját. Én már nyugdíjas vagyok, de nem emlékszem, hogy bármikor dolgoztunk volna ilyen nehéz körülmények között. Még a represszió idején sem volt ilyen kritikus a helyzet, a kultúrára akkor is többet áldozott az állam.

P. Zs.