Nekünk két halottak napja jutott

Végtisztesség nem illette őket

Erzsébet napja a kárpátaljai magyaroknak régen nem csak az Erzsébetekről szól – hangzott el Beregszászban a sztálini lágerekbe elhurcoltakra emlékezve.

A megemlékezés az 5. számú középiskola, az egykori sóhivatal épülete előtt kezdődött, ahonnan 57 évvel ezelőtt a sztálini táborokba indították Beregszász és környékének magyar férfilakosságát.

Az ünnepség az elhurcoltak emlékművénél folytatódott. Horkay Sámuel, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség helyi alapszervezetének elnöke hangsúlyozta, a megemlékezésből nem maradhatnak ki a fekete fejkendős feleségek és anyák, akik szép példáját mutatták a helytállásnak és a hűségnek. Az elhurcolások szinte minden családot érintettek, mutatott rá Zsupán József polgármester, aki a megjelentek segítségét kérte, hiszen nem minden, a jeltelen sírokban nyugvó beregszászi neve került fel még az emléktáblára.

Pszichológus, s nem közgazdász kellene ahhoz, hogy felmérje azt a veszteséget, ami az 1747 beregszászi elhurcoltat és családjukat érte, mondta Tóth István, a Ha­táron­túli Magyarok Hivatalának főosztályvezetője. Somogyi László, a Magyar Köztársaság ungvári konzulja azt hangsúlyozta, hogy az utókor felelőssége az emlékezés, hogy ilyen tragédia ne fordulhasson többet elő. A beregszászi Bethlen Gábor Magyar Gimnázium tanulóinak éneke után Kovács Miklós parlamenti képviselő, a KMKSZ elnöke vette át a szót. Két, e napokban gyakran elhangzó kifejezés, az áldozat és a gyász árnyalatait érzékeltette:

–A gyásznak, a tragédiának közösséget összetartó ereje van. Értelmet kell adnunk annak az áldozatnak, amit az elhurcoltak vére jelentett. Ha nem a kárpátaljai magyarság fennmaradását, összetartását szolgálják, akkor ez az ördögi számítás beteljesülése lesz, ami megmérgezi a jelent és lehetetlenné teszi a jövőt. Csak úgy nyugodhatnak békében halottaink, ha az egyéni gyászból az egész közösséget összetartó eseményt hozunk létre.

Egyperces néma főhajtás után a túlélők nevében Rontó József szólt a megjelentekhez. Mint elmondta, a felszólításra kötelességtudóan megjelent magyar és német férfiakra nem az ígért orosz paradicsom várt, hanem szenvedés, betegség, jeltelen sírgödör.

Majnek Antal római katolikus püspök és Taracközi Ger­zson beregszászi református lelkész szavai után Illés Mihály túlélő és Gyurkovics Gabriella gimnazista megkondította az emlékmű harangját, majd a magyar társadalmi szervezetek és a helyhatalmi szervek képviselői elhelyezték a megemlékezés koszorúit.

Olasz Tímea