Nemzetpolitika tegnap és ma
Interjú Németh Zsolttal, a Magyar Országgyűlés Külügyi Bizottságának elnökével
– Melyek a magyar nemzetpolitika legfőbb eredményei, különös tekintettel Kárpátaljára?
– Áttörésszerű eredményeket sikerült elérni az elmúlt négy esztendőben a nemzetpolitikában. Kiemelném, hogy létrejött a Magyar Állandó Értekezlet, a magyarországi és határon túli politikai erők konzultatív fóruma. Hasonlóképpen fontos a státustörvény, miáltal a határokon átívelő nemzetegyesítésnek az egyének számára is érzékelhető eredményei születtek. Immáron félmillió ember igényelte a magyar igazolványt a határokon túl, akik élhetnek az utazási, oktatási és egyéb kedvezményekkel. Ugyanitt említeném meg, hogy nagyságrendileg sikerült megnövelnünk a határon túli magyarságnak juttatott költségvetési támogatási összegeket. Éves szinten mintegy tízmilliárd forintot tudunk most már a magyar költségvetésből a határon túli magyarság identitásának megőrzésére fordítani. Végül alapvető fontosságú, hogy Magyarországon mind az államigazgatásban, mind a társadalomban kialakult egyfajta szimpátia a határon túli magyarok iránt, ami nem jelenti azt, hogy még mind a mai napig ne lennének ennek ellentmondó jelenségek, a tendencia azonban mindenképpen az, hogy ma a határon túli magyarok megítélése lényegesen jobb, mint néhány évvel ezelőtt. Az anyaországiak egyre inkább úgy tekintenek a határon túli magyarokra, mint testvérekre; olyan testvérekre, akikkel egyébként az együttműködésben rejlő lehetőségek kiaknázása a magyarországiak számára is nagyon komoly lehetőségeket hordoz, különös tekintettel a szomszédos országokkal ápolt gazdasági, kulturális, politikai kapcsolatokra.
– 2002 a választások éve volt mind Magyarországon, mind Kárpátalján, s jelentős változások következtek be határon innen és túl is. Hogyan tovább?
– Nyilvánvalóan fontos, hogy ezeket a nemzetpolitikai vívmányokat megőrizzük. Mint előadásomban is elmondtam, az elkövetkező időszakban konszolidálni kell azokat az eredményeket, amelyeket sikerült az elmúlt négy esztendőben elérni. A konszolidáció két részből áll. Először is, fontos, hogy az elérteket meg tudjuk védeni. A polgári erők készen állnak arra, hogy a maguk politikai eszközeivel megvédelmezzék ezeket. Itt szeretném kiemelni, hogy a szocialista baloldali kormányzat a státustörvény ügyében most már hónapok óta lebegteti az álláspontját, ami rendkívül káros, mert a külpolitikában a bizonytalanság a legkockázatosabb eszközök közé tartozik. Bizonytalanságot eredményez a szomszédsági kapcsolatainkban, károsan hat azokra. A magyar–román viszonylatban már most érzékelhető, hogy az a felívelő időszak, amit az Orbán–Nastase megállapodást követően tapasztalhattunk, megtorpant. Tartok attól, hogy ha a baloldali kormányzat rövid időn belül nem alakítja ki a maga álláspontját a státustörvénnyel kapcsolatban a határon túli és a hazai politikai erőkkel, akkor az károsan érintheti Magyarország szomszédkapcsolatait is. A Magyar Állandó Értekezlet (MÁÉRT) vonatkozásában várható, hogy kísérlet történik a testület felhígítására más szervezetek és intézmények képviselőivel, ami megtöri a MÁÉRT működésének logikáját, amely abból indul ki, hogy az a legitim szervezetek konzultációs fóruma. S ez csak az egyik lehetséges módja a MÁÉRT esetleges kilúgozásának.
A másik nagyon fontos feladat, hogy a meglévő kereteket megpróbáljuk tartalommal kitölteni. Elkövetkezett ugyanis a közösségépítés időszaka. A nemzeti polgári politikának az anyaországban vagy a határon túl az lehet az ereje, hogy tudunk meríteni az alulról építkező, nyitott, sokszínű politika eszköztárából. Kisebbségi helyzetben természetesen vannak kiemelt értékek és kiemelt célcsoportok, melyek megszólítása rendkívül fontos. Kiemelném ezen belül például az oktatást, az egyházat, a kultúrát, a médiát. Tehát mindenekelőtt az e területeken tevékenykedőkhöz kell közel vinni a politikánkat. Ha képesek vagyunk megszólítani őket, ez annak a szövetségnek a megújítását jelentheti, amely az elmúlt 12 esztendőben is elhordozott bennünket. Legalább ennyire fontos a vállalkozókkal folytatott párbeszéd.
Azért is tartom fontosnak az intenzív közösségépítés szerepének hangsúlyozását, mert több értelemben is nem kormányfüggő tevékenységről van szó, viszont a politikában kikerülhetetlen, másrészt a forrás- és legitimációs igénye az anyaország, a nagypolitika részéről lényegesen kisebb. Ki kell tudnunk nyúlni azokhoz, akikért elkezdtünk közéleti tevékenységgel foglalkozni. Bízom abban, hogy akkor meg tudjuk őrizni az önbizalmunkat, önbecsülésünket, hiszen ebben az időszakban erre is nagyon nagy szükség van. Tudnunk kell, hogy mi az elmúlt években is egy nemzeti közösséget próbáltunk szolgálni, s ez a feladatunk most is.
ntk
