Vitéz Lájszló, Süsü meg a többiek
Cók-Mók-turné Kárpátalján
Az önfeledt játék és a mesevilág varázslata elengedhetetlen kellékei a gyermek lelkivilágának, nem véletlen hát, hogy a kettő ötvözetéből születő bábszínház nagy népszerűségnek örvend a gyerekek körében. A világ gazdagabb felén mi sem természetesebb annál, hogy a családok legkisebbjei időről időre „felkerekednek”, hogy a bábszínházban élőben kövessék kedvenc mesefiguráik kalandozásait. Kárpátalján ezzel szemben manapság alig akad meleg, tiszta kultúrház, no meg a hivatásos vándortársulatok is elkoptak.
A négy éve alakult Cók-Mók Bábszínház felnőtt bábosai – Bagu Géza, Baraté Gábor és Riskó Anikó – ezen kulturális űrt igyekeztek betölteni, amikor megálmodták és létrehozták saját kis színházukat. A társulat azóta rendszeres vendége a kárpátaljai magyar iskoláknak, ahol egy-egy előadás erejéig igazi bábszínházat varázsol a kisiskolások elé.
Legutóbb a beregszászi 4. és 6. számú iskola növendékeit szórakoztatta az utazótársulat Vitéz Lájszló, Süsü sárkány és más magyar népmesehősök „modern kori” kalandjaival. Az előadások helyszínén Riskó Györggyel, a KMKSZ kulturális titkárával beszélgettünk a szövetség által is támogatott bábosok idei évadjáról.
– A Nemzeti Kulturális Alapprogram és a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma támogatásával, a KMKSZ szervezésében idén közel félszáz iskolában játszott a Cók-Mók Bábszínház az Ungvári, Munkácsi, Beregszászi járásokban és a Felső-Tisza-vidéken. Többek között Técső, Visk, Huszt magyar kisiskolásai láthatták a vásári bábjáték elemeit, hagyományait is felelevenítő előadásokat. A turné során közel 6000 gyermek előtt játszott a társulat, a támogatóknak köszönhetően belépődíjat sem kellett szednünk. A nyári iskolai szünidő időszaka sem maradt kihasználatlanul, hisz számos kulturális rendezvényen, falunapi ünnepségen játszott a társulat, a júliusban megrendezett beregszászi Irka-táborban pedig a szórványban élő magyar gyerekek is megismerhették a Cók-Mók-meséket. Szeptemberben a Budapesti Nemzetközi Vásár szabadtéri színpadán játszott a társulat (a Magyar Kultúra Alapítvány meghívására), többek között a Száz Folk Celsius, Tátrai Tibor, Maksa Zoltán, Bauer Friderika társaságában.
– Aki látta már játszani a társulatot, az tapasztalhatta, hogy a Cók-Mókot nem csak nézni lehet, de a játékra is lehetőség nyílik...
– Bábosaink valóban egy sajátos, interaktív játékmódot képviselnek, ami jó alkalmat ad a gyerekekkel való kommunikációra, akik így maguk is tevékeny részesei az előadásnak. Ez egyébként nem is lehetne másként, hisz a legtöbbször nem színpadon, illetve klasszikus színházi miliőben zajlik az előadás, hanem egy-egy tanteremben, folyosón vagy éppen az iskolaudvaron, ahol magától adódik a közönséggel való közvetlen kapcsolat. Szomorú tapasztalat, hogy a legtöbb községnek nincs fogadóképes kultúrháza, az iskoláknak közösségi nagyterme, így kevésbé van módjuk nagyobb kulturális rendezvények lebonyolítására.
A Cók-Mók mesehőseinek kalandjai nyomán mindeközben hangos kacaj, önfeledt gyermekzsivaj szűrődik felénk, néhány „felnőttes” poén pedig a tanár néniket, bácsikat is mosolyra fakasztja. Az előadásvégi taps már a játékmestereknek szól, akik mindannyiszor vidámságot, jókedvet varázsolnak a paraván előtt ülők szívébe.
Popovics Zsuzsanna
