Bush

1914. július 29-én a Budapesti Közlönyben megjelent a császári és királyi proklamáció, mely így kezdődött: „Mindent megfontoltam és meggondoltam”. Az idős Ferenc József császár mindent megfontolt, meggondolt, és megígérte a Monarchia népeinek, hogy mire a fák levelei lehullanak, a katonák hazatérnek. Így indult az első világháború. Sok év, sok levélhullásos ősz telt el, mire a katonák hazajöttek, már aki hazajött, de sok millió em­ber a frontokon, a lövészárkokban maradt.

Hitler villámháborút ígért a német népnek, és megindult a második világháború, a halál és szenvedések újabb sorozata. A Szovjetunió úgy szeretett volna bevonulni Afganisztánba, mint annak idején Csehszlovákiába. És következett egy tíz­éves szörnyű háború, mely ugyancsak hozzájárult a Szovjetunió bukásához. Sok ezer hajdani fiatal nyomorékként ma is át­koz­za a brezsnyevi döntést.

Úgy látszik, háborút indítani sokkal könnyebb, mint befejezni, és a hatalmon lévő emlékezete szelektív, mint a szerelmeseké: „Csak a szépre emlékezem...”. Talán ha Bush elnök áttanulmányozta volna az Egye­sült Államok közel­múlt­jának történetét, különös te­kintettel a szégyenteljes vereséggel végződő viet­nami háborúra, s mindent megfontolt és meggondolt volna, jobb döntést hoz, mint 1914-ben Ferenc József császár.

Különösen dühítő, hogy a média show-műsort kreál a háborús tudósításokból, s a hor­ror- és akciófilmeken ne­vel­ke­dett nézők valójában már fel sem tud­ják fogni, hogy mit néznek.

Megnyugtató viszont, hogy legalább a németek nem felejtették el, mi a háború, és a franciák is emlékeznek az 1954-ben az arabok ellen indított kü­lö­nö­sen véres háborújukra Algé­riá­ban, ami az ő szempontjukból teljesen értelmetlen volt, és vereséggel végződött. E két ország igyekszik menteni ma Európa becsületét és nyugtatni a világ lelkiismeretét.

Sajnos nincs tanulság, nincs konklúzió, csak annyi maradt, hogy imádkozzunk, minél kevesebb áldozattal, minél hamarabb véget érjen ez a szörnyűség.

Tithli