Cinkkoporsóban küldték haza a fiúkat
Több mint háromezer kárpátaljait vezényeltek az „afganisztáni pokolba”
Kárpátalján jelenleg három és fél ezerre tehető azon férfiak száma, akik katonaként megjárták a nyolcvanas években dúló afganisztáni háborút. Az idegen hatalmi célokért fegyvertűzbe küldött fiatalok kálváriája ma már nem tartozik a „divatos” sajtótémák közé. Idén a szovjet csapatok Afganisztánból való kivonulásának emléknapja (február 15.) is elfelejtődött kissé, pedig napjainkban is százával élnek közöttünk olyanok, akik nem csupán a tévéből „ismerik”, de saját bőrükön tapasztalták a nagyhatalmi politika egykori húsdarálójának kegyetlenségét.
A beregszászi Petruska Zoltánt alig húszévesen vezényelték Afganisztánba. Harcban nem vett részt, egy nagyobb repülőtéren teljesített szolgálatot, feladatai közé tartozott a térségében meghalt katonák „fogadása”, illetve „hazaküldése”.
– Sorkatonaként előbb Moszkvában, majd Azerbajdzsánban szolgáltam, itt ért utol az áthelyezési parancs, mely szerint az ország valamennyi hadirepülőtere köteles három-három katonát vezényelni egy „újonnan épült bázisra”. Mint utólag kiderült, a bázis 220 km-re volt Kabultól, szigorúan őrzött területen. Véres ütközetnek nem voltam részese, de így is elég borzalmat láttam és éltem át…
– Milyen munka folyt a bázison?
– A repülőgépek karbantartása, feltöltése, lőszerrel való ellátása volt a feladatunk. Megesett, hogy némelyik repülőgép technikai vagy egyéb okokból leszállás közben lezuhant, ilyenkor a közkatonák feladata volt mielőbb eloltani a géproncs körüli tüzet, míg a tisztek az esetleg fontos információkat rejtő fekete dobozt igyekeztek felkutatni. Ezenkívül a térségben cirkáló helikopterek hozzánk szállították a harcban elesett katonák tetemeit, amelyeket előbb azonosítani kellett, majd cinkkoporsóba zárni és hazaszállíttatni. Naponta 15-20 halott került hozzánk, nemegyszer roncsolt testtel, szinte darabokban. Volt köztünk egy tadzsik fiú, aki nem bírva a látványt, az állandó pszichikai nyomást, egy éjjel magába eresztett egy gépfegyversorozatot… A fanatikus afgánok a hadifoglyokkal bántak a legembertelenebbül – kinek az orrát vágták le, kinek a szemét szúrták ki, kinek a beleit vagdalták össze. Előfordult, hogy élve ástak földbe egy-egy vallatásra fogott szerencsétlent, aki végül vagy éhen pusztult, vagy a keselyűk és vadállatok martalékává vált.
– A bázison milyen volt az élelmezési, egészségügyi ellátás?
– Háborús. Megérkezésünket követően három hónapon át kizárólag halkonzervet etettek velünk, amihez száraz kenyér volt a köret meg a desszert. Többségünk nem bírta a helyi klímát, a táborban újra és újra felütötte a fejét a tífusz, a malária és a sárgaság. Bár előzetesen beoltottak bennünket, én is elkaptam a sárgaságot. Valószínűleg a levegőben volt valami, amire az európai emberek szervezete nem úgy reagált, mint a helyi lakosoké.
Petruska Zoltán mai élete nagyban hasonlít az Afganisztánt megjárt emberekéhez. Havi jövedelme messze a megélhetési minimum alatt maradt, az állami „segítség” pedig kimerül a kommunális szolgáltatások körében nyújtott kedvezményekben és az évi egyszeri anyagi támogatásban, ami egy átlagnyugdíj összegével azonos. Tagja az Afganisztáni Veteránok Ukrajnai Szövetségének, évente legalább egyszer feltétlenül találkozik bajtársaival. Gondjaik, bajaik hasonlóak, s máig értékként tisztelik a békét, az egészséget és emberi életet.
Baráth József
Schuller András
Veteránok szövetsége
Az Afganisztáni Veteránok Ukrajnai Szövetségének alapszervezetei az egész megyét behálózzák, valamennyi járásnak van saját szervezete, Ungváron és Munkácson pedig városi alapszervezet működik – tudtuk meg Georgij Martinovcsenkótól, a megyei szervezet elnökhelyettesétől.
Jelenleg 3,5 ezerre tehető azon kárpátaljaiak száma, akik részt vettek a Szovjetunió által mintegy tíz éven át viselt afganisztáni háborúban (a Beregszászi járásban 92 Afganisztánt megjárt veterán él, a Nagyszőlősiben 208, a Munkácsiban 164, az Ungváriban 72). A veteránok 75-80 százaléka ukrán, kb. öt százalékuk magyar nemzetiségű (150-175 fő). Kárpátalján 61 áldozatot és négy nyomtalanul eltűnt katonát tartanak nyilván, a megyében jelenleg 174 olyan rokkant él (közülük hat első kategóriás), akiknek az Afganisztánban szerzett sérülések következtében romlott meg az egészségi állapota.
Sajnálatos mutató, hogy az érintett sorkatonák és tisztek nagy része napjainkban munkanélküli, családjaik jelentős hányada a szegénységi küszöb alatt él. Ungváron a 350 afganisztáni veterán közül jelenleg 64 áll sorban lakásért. Az afganisztáni kivonulás évfordulója kapcsán a megyei állami közigazgatás által kiutalt támogatásnak köszönhetően 230 veterán, illetve özvegy részesült 100 hrivnya összegű anyagi támogatásban.
Az afganisztáni és internacionalista veteránok beregszászi járási szövetségének elnöke, Pongó Ádám a Kárpátaljának elmondta: jelenleg 98 tagot számlál szervezetük.
